Szeretem az ELTE-t, mert… 9. – Interjú az ELTE Press-díjas Krammer Dórával

Krammer Dórával beszélgettünk, aki az ELTE Press Akadémia első ELTE Press-díját érdemelte ki a Bárcziumban végzett újságírói és főszerkesztői munkájáért.

Mesélted, hogy Soltról származol, és mikor Budapestre érkeztél, a BTK hallgatójaként kezdted az ELTE-s pályafutásodat. Mi vonzott át a gyógypedagógiai karra, és miért választottad az ELTE-t?

Igazából több oka is van annak, hogy az ELTE-t választottam. Először is az, hogy ha a bölcsészettudományi képzéseket nézzük, majd a gyógypedagógiát, akkor a budapesti képzés a legszínvonalasabb. A másik aspektus pedig inkább a romantikus oldala a döntésemnek, ugyanis a barátom is itt tanult, így a szerelem még egy ok volt, hogy a pesti képzést válasszam.

Miért tartod különlegesnek az ELTE képzését?

Hha a gyógypedagógiai képzést vesszük, akkor itt van a legtöbb lehetőség az országban. Bár szerintem a Bárczi abszolút kilóg az ELTE sorai közül olyan szempontból, hogy mivel később csatlakoztunk, megvannak a saját kis hagyományaink, és sokkal családiasabb a környezet.

És hogy én miért szeretem az ELTE-t? Nem is tudom, talán azért különleges a gyógypedagógiai képzés Budapesten, mert 8 különböző szakirányon képzik a hallgatókat. Bár nem tudsz egyszerre mind a 8 szakirányon tanulni, azért mégis ott vannak a háttérben. Akár a sokféle előképzettségű előadók által, akár az órák közötti átjárás nyújtotta lehetőségek által. Leginkább azért szeretem az ELTE-t, mert annyiféle képzés és lehetőség van, hogy bármikor személyre szabható és a mindenki számára optimális módon kiaknázható.

Mikor Budapestre érkeztél, rögtön bekapcsolódtál a hallgatói közéletbe? Tisztában voltál az ELTE nyújtotta lehetőségekkel? Vagy csak a második diplomád, a gyógypedagógiai képzés alatt vetted ki ilyen aktívan a részedet?

Én a BTK-n nem kimondottam láttam lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjak a közéletbe. Mivel nagyon sokan voltunk, nem éreztem ennek a közvetlenségét és a jelentőségét. Viszont a Bárczin már egészen más volt a helyzet. Ott már az elejétől kezdve biztattak minket a kis közösségen belül. Amint odakerültem, és meghallották, hogy nekem szerkesztői tanulmányaim voltak, a Bárczium lelkes indítványozói kapva kaptak az alkalmon, hogy csatlakozzak a kezdeményezéshez, és indítsuk újra a kari lapot. Egyáltalán nem bántam meg, hogy bekapcsolódtam! Egy elsőévesnek mindig vannak félelmei, hogy a közéleti tevékenység hogy lesz majd összeegyeztethető a tanulással, de én ajánlom minden gólyának, hogy vágjon bele! Nyugodtan lehet kérdezni, hogy mi mennyi munkával jár, mi a menete, és mi az, ami miatt ez kifizetődik.

53450794_10156272844185829_4320852325158617088_o

Fotó: ELTE Online

Mit gondolsz, neked kifizetődött az a rengeteg munka, amit a Bárczium beindításába fektettél? Visszavett esetleg a tanulmányaidból, vagy inkább hozzáadott az ottani társaság a tanulás, a munka és a közösségi programok terén?

Hát ezt teljesen jól összefoglaltad… Úgy érzem, hogy a Bárcziumba fektetett idő abszolút megtérült. Mert jó volt, amikor láttam azt, hogy a folyosókon nincs már a kitett Bárcziumból, mindet elkapkodták. Kaptam hallgatói leveleket, hogy milyen jól sikerült ez a cikk is, az a cikk is, milyen hasznos volt néhány összefoglalt téma, és milyen jól sikerült megint a címlap, meg jöttek az ötletek, hogy még ez-az-amaz legyen, akkor láttam, hogy ez abszolút megéri. Különben lehet, hogy azt a rengeteg időt, amit arra fordítottam, hogy beletanuljak a tördelésbe, a programok használatába, hogy mit hogyan kellene csinálni, azt mind fetrengéssel töltöttem volna, így mindenképp csak profitáltam belőle. Arról nem is beszélve, hogy a gyógypedagógiát más szemléletekből is tudtam vizsgálni, több nézőponton keresztül tájékozódni.

Akikkel indítottátok a lapot, ott volt már egy összetartó közösség, akik konkrét tervvel álltak neki a feladatnak, vagy igazából csak összeültetek néhányan, és lefektettétek az alapokat, hogy aztán majd közösen alakítsátok, ahogy alakul?

Hát ez pontosan úgy történt, hogy akkor már volt két másodéves, Pogácsás Nóra és Sztrecsko Boglárka, akik már gólyatáborban is megtaláltak engem, és elkezdték maguk köré gyűjteni az embereket. Fantasztikus munkát végeztek, mivel ez teljesen nulláról indult, semmi terv, semmi sablon, az első találkozón brainstorminggal kezdtünk, aztán maguktól alakultak a dolgok.

Mondhatjuk, hogy ez volt a helyzet szépsége?

Igen, igen, a csapattal együtt ötleteltünk a megjelenítendő témákról, alakítottuk ki a megjelenési formát, és együtt indítottuk ezt a kis projektet. Szerintem az volt benne a legszebb, hogy mind különbözőek vagyunk, és bár mindenki gyógypedagógus, a különböző háttértudás és a különböző személyiségek mind-mind hozzátettek a laphoz. Külön kiemelném Balázs Márta Esztert, aki a grafikusunk, és fantasztikus művészi vénával van megáldva. Neki köszönhetjük a csodás címlapokat is, Szabó Tamás vitte az irodalmi vonalat, Csalló Julcsi pedig konkrétan multifunkcionális volt. Egyszerre írt cikket, fotózott és korrektúrázott, akár az éjszaka közepén is. Sok ember sok munkát végzett, és ez meg is látszik a lapon.

eltepress (70 of 98)

Fotó: ELTE Online

Ha jól tudom, főszerkesztő is voltál a lapnál. Miért adtad át a stafétabotot?

Igen, másfél évig voltam ebben a pozícióban, most pedig főszerkesztő-helyettes vagyok, így a jelenlegi főszerkesztőt is tudom segíteni a tapasztalatommal, ha esetleg elakad valahol. Az utolsó évben már nem tudtam volna összeegyeztetni ezt a sok teendőt a gyakorlataimmal.

Milyen különlegességét emelnéd ki a Bárcziumnak?

Először is azt, hogy nálunk nincsenek rovatok. Próbálunk rugalmasak maradni és meghagyni az alkotói szabadságot az újságíróinknak, nem szorítjuk őket szigorúan meghatározott területek közé. A másik pedig a lapokban megjelenő receptek. Érdekes módon, mikor főszerkesztő lettem, megtudtam, hogy milyen hatalmas igény van a kreatívabbnál kreatívabb receptekre. Hozzáteszem, főleg a kollégisták körében, no meg persze az ünnepi témák kapcsán is.

Ezen kívül egy különleges élményt is megosztanék még veled. Régebben egy bárczis hallgató volt a Miniverzumban, ami egy makettkiállítás. Mikor ez a hallgató ott járt, felfedezte, hogy nincs egy fogyatékos személyről készült bábu sem a makettbábuk között, és ezt szóvá is tette. Ezt követően pár nap múlva érkezett is válasz, hogy köszönik szépen, jogosnak tartják az észrevételt, és javítottak a hiányosságukon. El is küldték fényképen a hallgatónak. Erről ő cikket is írt a Bárcziumba. Tehát az évek során rengeteg területet érintettünk, és remélem, így sok emberhez el is jutottunk.

Zárásként azt kérdezném még tőled, hogy mi fog hiányozni a főszerkesztői pozícióból, és mit adnál át a jövő nemzedékének?

Az egész… Mindig szerettem a Bárcziumot figyelemmel kísérni és szeretettel formálgatni. Amit pedig továbbadnék, az az, hogy meg kell tartani az egyediséget. Ahogy minden ember egyedi, úgy a Bárczium is egy különleges lap, fontos, hogy megtartsa azt a jellegét, hogy mindenki belerakja azt, ami az ő kis hozzáadott értéke. Szerintem ez adja a karunk és a Bárczium különlegességét is. Remélem, hogy ezzel a lap be tudja majd írni magát az ELTE történelmébe.

Fejléckép: Baló Tímea / ELTE Online