Elfogadta az EHÖK Küldöttgyűlés a Választási Kódexet és az Etikai Chartát

Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat május 28-án tartotta küldöttgyűlését, ahol elfogadásra került az Etikai Charta és a Választási Kódex, amely többek között szabályozza, kik vehetnek részt az érdekképviseleti munkában.

Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (EHÖK) május 28-i küldöttgyűlésének első napirendi pontja a szervezet elnökének és alelnökeinek beszámolóinak elfogadásával kezdődött. A beszámolók kiegészítése során felmerült az ESN ELTE egyesületként való bejegyzésének kérdése, mely már folyamatban van. Az oktatói munka hallgatói véleményezésének nyilvánosságra kerülésének egyelőre az az akadálya, hogy az eredmények számos esetben torzítanak, ezt statisztikusok bevonásával kívánják orvosolni.

Az Ellenőrző Bizottság beszámolója szerint a kari és az EHÖK alapszabályok koherenciavizsgálata folyamatban van. A költségvetés elfogadásánál vita bontakozott ki, ugyanis Giró-Szász Áron ÁJK HÖK elnök számára nem volt egyértelmű, hogy a költségvetés elosztása, illetve az arról való szavazás pontosan milyen folyamatot jelent.

A ciklus elkövetkezendő két hónapjára gazdasági alelnöknek választotta a Küldöttgyűlés Váry Dánielt és tanárképzési referensnek Nagy Anettet.

Az Etikai Charta, melyet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) áprilisi küldöttgyűlésén elfogadott, a szavazás eredményeképpen az EHÖK alapszabályának első számú mellékletét képezi.

A HÖOK által is elfogadott, és a szervezet alapszabályának mellékletét képező Választási Kódexet a Küldöttgyűlés szintén elfogadta, ezentúl az EHÖK alapszabályának mellékletét képezi.

A forrásallokációs modell a jövőben szintén az alapszabály mellékletét képezi, ezeket az alapszabály módosításával tették hivatalossá. A modell jelentőségéről Váry Dániel, a tegnapi küldöttgyűlésen megválasztott gazdasági alelnök (korábban megbízottként látta el a feladatkört) kérdésünkre elmondta, hogy „az EHÖK Küldöttgyűlése által alapszabályi mellékletként elfogadott forrásallokációs modell meghatározó jelentőségű az ELTE HÖK életében. A modell segítségével olyan objektív mérőszámok által határozzuk meg az egyes kari HÖK-ök számára rendelkezésre álló működési kereteket, melyeket mindenki egyöntetűen el tud fogadni. A létszámarányos felosztás mellett a keretösszeg egy részét egyenlő arányban kapják meg a kari részönkormányzatok, amivel elsősorban a kisebb hallgatói létszámmal rendelkező HÖK-ök hosszú távú és zavartalan működését szeretné elősegíteni a modell kidolgozója, az EHÖK Gazdasági Bizottsága. Említésre méltó még a Kollégiumi Hallgatói Önkormányzat számára fix arányban meghatározott működési keret, mely szintén a biztos működés felé tett fontos lépés.”

Zaránd Péter EHÖK elnököt arról kérdeztem, hogy milyen viták állnak annak hátterében, hogy az ÁJK HÖK tartózkodott a Választási Kódexról szóló szavazáson.

„Nem kívánok egyetlen küldött helyett sem véleményt nyilvánítani, de az ÁJK HÖK az a pontot kifogásolta, amelyik előírja, hogy a hallgatói önkormányzatok tisztségviselői, hallgatói képviselői nem lehetnek tagjai politikai pártnak, politikai párt ifjúsági szervezetének, politikai párt ifjúsági tagozatának. Az előterjesztés megegyezik a HÖOK által is elfogadott kódexszel, aminek a célja, hogy a hallgatói érdekképviselet ne szerveződhessen világnézeti alapon. Nehéz elképzelni a közéletben olyan szereplőt, aki egyik pillanatban hitelesen képviseli egy párt álláspontját, majd egy másik alkalommal hasonló hitelességgel kiáll, és képviseli hallgatótársait.

A viták során elvi szempontból érte kritika a korlátozást, valamint jogi szempontból vetett fel kérdéseket az ÁJK-s képviselők számára. A viták ugyanakkor konstruktívak voltak, a szavazás eredménye pedig világos képet fest.”

Arról, hogy milyen módon ellenőrizhető a Kódex fent említett rendelkezésének a betartása (azaz ne legyen „hökös” párt vagy párt ifjúsági szervezetének tagja) Zaránd kijelentette: „A most bevezetett szabály az összeférhetetlenségi szabályokat bővíti ki. Mielőtt a képviselő elöltek, és tisztségviselő-jelöltek jelöltté válnának, nyilatkozniuk kell arról, hogy fennáll-e összeférhetetlenség a személyükben. Mivel a párttagság szenzitív adat, ezért lényegében önbevallásos alapon fog működni az ellenőrzés. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a nyilvánosság ereje jelent majd igazi kontrollt ebben a kérdésben. Kizártnak tartom, hogy valaki a szabályok tudatában vállalna nyilvános politikai szerepet, kockáztatna, és letagadná azt, azért hogy hallgatói képviselő legyen. Ezt nem látom életszerűnek.”