A magyar tenisz állócsillaga

Rajczy Imre után egy újabb szombathelyi BEAC-os sportcsillagot mutattunk be. Ezúttal egy igazi ászt, a teniszcsillag Asbóth Józsefet, aki egyedülálló, könnyed stílusával számos érmet és trófeát szerzett a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubnak.

Asbóth József 1917. szeptember 18-án látta meg a napvilágot Szombathelyen. Már fiatalon a pálya mellé került, mint labdaszedő. A vonalon kívülről azonban hamar a vonalon belül találta magát, miután az edzők felismerték, hogy a cingár gyerekben hatalmas tehetség lapul.

A magyar mezőny gyors meghódítása után a nemzetközi porond következett. Az 1930-as évekre Európa már a lábai előtt hevert, ő állt a kontinentális rangsor élén. Sajnos a második világháború közbeszólt, megakasztotta pályafutását, de sportolói nagyságát mutatja, hogy innen is fel tudott állni, és legnagyobb sikerét a világégés után érte el. 1947-ben, a Roland Garroson férfi egyéniben elért első helyezése a mai napig a legnagyobb magyar teniszsikernek számít. A negyeddöntőben a máig utolsó francia wimbledoni győztest, Yvon Petrat búcsúztatta négy szettben, majd az elődöntőben az amerikai Tom Brown következett. Nagyon simán, 6:2, 6:2, 6:1-es eredménnyel küldte haza az óceánon túlra az amerikai erőlista második helyezettjét. A korabeli sajtó szerint ez a győzelme a torna legnagyobb meglepetésének számított, de a mutatott játéka alapján teljesen megérdemelte. Ilyen előzmények után a végső diadal sem maradhatott el. Asbóth sikeréről a következőképp számolt be: „A francia nemzetközi teniszbajnokság férfi egyes döntőjét a késő délutáni órákban óriási hőségben játszották le. A Roland Garros világhírű sporttelepén a világ második legnagyobb hivatalos versenyén Asbóth játszmaveszteség nélkül, ragyogó játékkal, nagy küzdelem után győzött: Asbóth–Sturgess 8:6, 7:5, 6:4. Asbóth győzelme a magyar teniszsport eddigi legnagyobb sikere!” Az arany medál mellé ráadásul egy bronzot is kivívott, Körmöczy Zsuzsával vegyes párosban állhattak fel a dobogó harmadik fokára. Hazatérése után százak várták az állomáson, és győzelmének jelentőségét Csik Ferenc 100 méteres gyorsúszásban elért olimpiai aranyérméhez hasonlították.

A következő évben Wimblendonban az elődöntőig menetelt, ahol John Bromwich állította meg, de még a negyeddöntőben újra móresre tanította az amerikaiak nagyágyúját, akivel Párizsban is egymásnak feszültek. Diadaláról a Népsport is csak szuperlatívuszokban tudott beszámolni:

asboth1-256x300Tizenötezer ember volt kíváncsi Wimbledonban arra a „Hungarian”-ra, aki a szakértők szerint a nagy verseny legszebb stílusú játékosa. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte az ötjátszmás, heroikus küzdelmet, a magyar bajnok halálosan pontos ütéseit. Leheletfinom keresztlabdákkal ütött el a hálóhoz befutó amerikai mellett. Felvonultatta a klasszikus tenisz minden szépségét. Küzdőképességére az volt jellemző, hogy nem ismert elveszett labdát. Ilyen lábmunkát még nem láttak Wimbledonban! A közönség bámulatkitörései egymást követték, s a meccs végén a publikum a helyéről felugorva tapsolt, tombolt Asbóthnak. Hopman, az ausztrál, Asbóth vállát veregette. Ide figyelj, pajtás – mondta -, neked a fű az elemed!

Magyarországon sokáig nem talált legyőzőre, férfi egyesben 13, férfi párosban 10, vegyes párosban pedig 5 bajnoki címet szerzett. Visszavonulása után edzői karrierjét Belgiumban kezdte, mint szövetségi kapitány, majd később Münchenbe költözött, és egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig itt tevékenykedett, mint az Iphitos München edzője és magántréner.

 

Képek forrása:
http://rta.hu/joomla15/hu/component/content/article/46-hires-teniszezk/122-asboth-jozsef