Január 29-én ült össze a BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (NFKK), hogy helyzetértékelést adjon a felsőoktatás állapotáról, és előre is tekintsen 2014-re. A résztvevők bátran, de konstruktívan mondták el véleményüket az elmúlt évek történéseiről és a felsőoktatási államtitkárság követhetetlen stratégiájáról.
A konferencia első, magyarul zajló részét a kritikus megállapítások uralták. Rostoványi Zsolt, a BCE rektora szerint hiába „pacifikálódott” a felsőoktatás az idei évre, és ért véget a „háborús helyzet”, a strukturális átalakítások terén nem történt érdemi előrelépés. A felsőoktatási szféra képviselői komoly változtatásokat sürgettek, és a szabályozottságot kérték számon az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) érkezett Gilly Gyulán. Egyetemünk rektora, Mezey Barna is optimizmussal kevert kritizálással kezdte mondandóját. Üdvözölte, hogy a 2013-as „fénytelen esztendő” második felében, a tüntetések után tárgyalások kezdődtek az összes érintett szereplő bevonásával. Ugyanakkor kifejtette, hogy kiszámítható finanszírozás és hosszú távú stratégia nélkül a felsőoktatás képtelen lesz funkcióját ellátni.
Gilly Gyula (Emmi, Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság) pozitívan szólt a felsőoktatásról, és cáfolta azokat a felvetéseket, hogy a végső cél a felsőoktatási intézmények önfenntartásra ösztönzése. Nagy méretű felsőoktatásra van szükség, amit az államnak finanszíroznia kell, ráadásul minden egyes képzést. „Aki diplomás munkanélküliségről beszél, az legelőször is adja vissza a diplomáját és menjen el kőművesnek” – tette hozzá. Előadásában kifejtette az egyetemek fenntartásának egyéni és össztársadalmi hasznait, valamint beszélt a hatékonyság és a minőség viszonyáról. Szilárdnak tűnik azonban az az álláspont az Emmi részéről, hogy intézménytípusok alapján kell differenciálni az egyetemeket és főiskolákat.
A jövőre vonatkozóan a résztvevő rektorok a nemzetköziesítés mind szélesebb kiterjesztését tűzték ki célul a 2014-es évre, mellyel a kibocsátott diplomák itthoni és nemzetközi értéke is növelhető lesz. Konkrétumok azonban csak a feltételeket illetően hangzottak el; a baljós demográfiai előrejelzéseket kell ellensúlyozni valahogy, és függetleníteni kell a felsőoktatást a politikai szféra vitáitól. Nemzetközi összehasonlításokról szóló adatok is jelentek meg a prezentációkban, nem túl pozitív kicsengéssel. Az oktatásra fordított kiadások tekintetében az utolsók között vagyunk, csak Görögországban csökkent nagyobb mértékben a támogatás; a finanszírozás az elmúlt öt évben a felére csökkent. A kiszámítható finanszírozás és szabályzás volt itt is a kulcsszó: amíg ezek a feltételek nem adottak, legjobb esetben is csak egy helyben toporogni képes a felsőoktatási szféra. Nagy gátja lenne még a nemzetközivé válásnak, ha a kormány választaná a rektorokat; ez esetben az Európai Rektori Konferenciából is kizárnák a magyar egyetemeket.
A második, angol nyelven zajló szekció résztvevői a nemzetközivé válás eddig elért eredményeit méltatták. A csereprogramokkal megnövekedett a lehetőség a külföldi mobilitásra, az ilyen programok (Campus Hungary, Erasmus stb.) pedig egyrészt a nemzetközivé válás fontos lépcsőfokai, másrészt pedig növelik a magyar felsőoktatás versenyképességét, mely nemzetközi viszonylatban is egyre kimagaslóbb eredményeket érhet el ezáltal.
Bár sokan fogalmaztak meg kritikát, a résztvevők mégis optimistán tekintenek a jövőre: végre három minisztérium helyett az Emmi-hez tartozik a felsőoktatás – ahova tartoznia kell. Lassan talán kész a világos koncepció a finanszírozásról és stratégiáról, összességében pedig minden alap adott ahhoz, hogy idén javuljon a helyzet. A tavalyi évet uraló borúlátás tehát nagyrészt elmúlt, és az egyetemek feje fölötti döntések helyett végre a párbeszédre látszik helyeződni a hangsúly.
Kép: csabaimerleg.hu
