Humán vagy reál vagy? – ELTE slam

Humán vagy reál vagy? – ELTE slam
Írta és előadja: Kemény Zsófi
Közreműködött: Dr. Mezey Barna rektor, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Zaránd Péter elnök, Eötvös Loránd Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzat

Az érettségi előtt sokat gondolkoztam a jövőmön,
hogy az érettségi után majd jól eltévedek,
és valahol az ELTE-n vedelve kötök ki, felveszem mondjuk a latin szakot, vagy valami álszakot, szakállt növesztek, illetve álszakállt az államra, mivel igazit nem tudok, ugye, aztán valami tényleg szakállas álprofesszor oktatja majd nekem ezen a bizonyos ál-latin szakon az ál-latint; de azt állatin.
Ez volt a terv, ami az érettségiről a figyelmemet elterelte,
mert az egyetlen opció az nyilván a mainstream ELTE,
vagy az alter ELTE
de a lényeg, hogy ez az, ami először szóba jön,
vagy számba megy, attól függ, hogy humán vagy reál vagy.

Már nem gondolkozom a jövőmön.
Jó lesz nekem is, ami majdnem négyszáz évig a legjobb volt másnak,
a hosszú évszázadok budapesti meg királyi egyetemi múltja,
bár a múltam nekem is budapesti és király.
de az ELTE hagyományteremtésre is aspirál,
a múltja pedig egyre hosszabb, de az ideje nem jár le soha,
ezt jelzik előre az időjósok,
van valódi tudomány, abból is jó sok,
csak hogy véletlenül se mi legyünk a következő brittudósok.

Itt kőkemény értékek vannak,
azok is részei a nagy szavaknak,
és aki keres, az keres,
aztán vagy talál, vagy nem, de nem érdekes,
mert az értékek attól még ott vannak törhetetlen kőalapnak..
Ahogy van egy csomó egyetem is, és egyik jobb, mint a másik:
és az ELTE az egyik, a jobb.

És nem vagy egyedül, ha fel is merül néhány kérdés,
például, hogy a Darwindíj miért nem azé,
aki megtanulja Darwin elméletét ötösre?
vagy, hogyan elemzel egy balladát,
ha nem úgy, hogy szeretnél egy jobb ladát,
najó igazából egy porschét örökbe?
Ha pedig nincs válasz, akkor meg lehet bukni,
és az fáj, de ó, a gyász, elmegy, vagy elmegy, ó, gyász,
ezt már embere válogatja.

Az ELTE mindig lecserél egy-két fiatalabbra
de attól, hogy ő nem az, én még hűséges maradhatok hozzá,
amíg le nem merítem végleg az akkut,
amíg már hamunak mondom a mamut,
és mamutnak mondom a mosómedvét,
és pontos jével mondom az ellipszilonos jét,
mert egymagam kevés vagyok, de több leszek remélem,
ha már szereztem pár agy-atomot,
mikorra elvégzem az egyetemet,
és ez a pár év meg csakúgy elreppen,
és mint egy jó számnál, alig várom, hogy vége legyen,
hogy aztán visszatekerhessem.