A hazai sorozatgyártásban már jó ideje nincs bizalmam (azt hiszem a botrányosan gyenge Casino első része után tört el bennem végleg valami), ami nagy fogyasztóként különösen fáj számomra, hiszen mégiscsak jó lenne egyszer végre felirat nélkül nézni valamit, amit itthon tákoltak össze. Kicsit úgy vagyok vele, mint a magyar focival: ha nem járna szinte fizikai fájdalmakkal a nézése, én már bármelyiket örömmel követném. Úgy fest, hogy a két nagy szerelmem közül az egyik esetében már nincs különösebb okom a panaszra, és ez eddig egyelőre egyedül az HBO-nak köszönhető, akik először a Társas Játékkal, majd a Terápiával érték el nálam, hogy újra hinni tudjak az itthon készült művekben.