Az anyanyelv napján az anyanyelvünkről – Konferencia a BTK-n

Február 21-e minden évben az anyanyelv nemzetközi napja. Az alkalomból az ELTE Bölcsészettudományi Kara, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda közös konferenciát tartott a BTK Kari tanácstermében. A magyar nyelv helyét a világban bemutató előadások mellett a szervezők egy kerekasztal-beszélgetéssel színesítették a programot.

A beszélgetést Mészáros Márton kulturális újságíró vezette, beszélgetőpartnerei Balázs Géza, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének professzora, Blankó Miklós, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda irodavezetője, Pölcz Ádám, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának adjunktusa és Deák-Takács Szilvia, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára voltak. A kerekasztal-beszélgetésben bemutatkozott a Magyaróra, vagyis A magyar nyelv és irodalom barátainak és tanárainak lapjának első száma és az Édes Anyanyelvünk című folyóirat.

Mészáros Márton első kérdésére, miszerint milyen múlttal rendelkezik az Édes Anyanyelvünk, Balázs Géza válaszolt. A tanszékvezető elmondta, hogy a folyóirat 1979 óta létezik, a Magyarosan lap szellemi utódja. A lap a rendszerváltáskor összeomlott, egy ideig meg is szűnt. 1992-ben az Anyanyelvápolók Szövetsége vette át a lap fenntartásának felelősségét. A felelős szerkesztője Grétsy László. A folyóirat évente ötször jelenik meg, az 5 szám színes borítói – tanár úr humoros megfogalmazásában – a 4+1 évszakot jelképezik.

Mészáros arra is rákérdezett, hogy miért volt igény az online elérés biztosítására. Balázs elmondta, hogy bár nem ugyanaz az olvasási élmény, mégis a böngészhetőség miatt nagy igény mutatkozott az internetes elérésre. 2016-tól az ÉA összes (addigi és azóta megjelent) száma elérhető digitálisan, de az előfizetők ugyanúgy megkapják a megjelenés napján a postaládájukba a becsomagolt példányt.

A beszélgetés során egy másik folyóirat is felmerült. Blankó Miklós arról beszélt, hogy amikor a Magyartanítás megszűnt, igény mutatkozott a szellemiségét továbbvivő folyóiratra. Az első ötlet az volt, hogy Új Magyartanítás címen élesszék újra a lapot, de ennek jogi akadályai voltak. A megoldást a Magyaróra cím jelentette, ami azért is szerencsés, mivel mind a két oldal benne rejlik: a tanár és a diák is. Alapvetően tematikus számokban gondolkodnak a szerkesztők, az első összevont szám írásai a Bánk bán köré épülnek. A második számra már csak a tördelés vár, április elsején fog megjelenni. A Bánk bán-témát a mű 200 éves évfordulója jelentette. Katona József drámája két évszázad távlatából már megmutatja, hogy mennyire nehéz klasszikus művet tanítani 2020-ban. Az efféle nehézség leküzdésére akár sorvezetőként is szolgálhat a szám.

Deák-Takács Szilvia hozzátette, hogy tanítani sokféleképpen lehet. Saját tapasztalatairól is beszélt, amikor elmondta, hogy az új tanítási viszonyokhoz a tanárnak alkalmazkodni kell, különben elveszíti a diák érdeklődését. Az IKT-s (információ- és kommunikációtechnológiai) eszközöket bevetni jó ötlet, de szükség van az alapszövegre, különben tartalmatlanná válik az óra. Nádasdy Ádám „fordítását” is csak a Katona-szöveg mellett tudja elképzelni, egyedül semmiképpen sem.

A moderátor megkérdezte, hogy vajon melyik eszközt tartja a legsikeresebbnek, de a tanárnő azt a választ adta, hogy az a tananyagtól, a tanártól, sőt az osztálytól is függ. Példaként kiemelte Tiborc életrajzának modern módon való feldolgozását, amit a diákok különös lelkesedéssel készítettek el. Felhívta a figyelmet azonban olyan veszélyekre is, amelyeket a szereplők „cseteltetése” hordoz. Ugyanis ez a módszer könnyen bohóckodássá válhat, ha nincs meg a klasszikus szöveg nyújtotta alap.

Blankó Miklós arra a kérdésre, hogy kell-e tanítani a Bánk bánt, közvetítette azon tanári hangot, hogy nem szükséges, mivel szenvedéssel teli mindkét részről. A véleménnyel nem ért egyet, elsősorban azért, mert a Bánk bán a NAT része (még mindig) és a nehézségek leküzdésére nem az elutasítás a válasz. A Magyaróra a szöveg aktualitásait igyekszik kiemelni, különböző módszereket vonultat fel, különböző célok eléréséhez.

Mészáros feltette a kérdést a Bánk bán kapcsán: mi lesz a jövője a nagy klasszikusoknak? Pölcz Ádám személyes történettel világított rá a művek fontosságára. Jókai zsenialitását először nem is az iskolai oktatás során ismerte fel, hanem később, a húszas éveiben járva. Ahhoz azonban, hogy akkor újra elővegye Jókait, kellett, hogy korábban már találkozzon vele. Lehetséges útként felmerült a beszélgetésben, hogy nem a legkisebbeknek kéne oktatni a klasszikusokat, de ennek a fontosságáról nem volt vita a kerekasztal résztvevői között.

Balázs Géza elmondta, hogy „ha nem tanulunk meg nehezebb műveket olvasni, akkor soha nem tanulunk meg olvasni”. Ha a tanár jó, akkor a diák elfogadja a nehezebben emészthető irodalmat is, még ha nem is érti teljesen. Deák-Takács Szilvia véleményét markánsan kifejezte: „Isten ments, hogy kivegyék Jókait!” Véleménye szerint a klasszikus művek jó oktatásának záloga lehet, hogy nem is egész műveket, hanem részleteket olvastatnak a diákokkal. Ha a tanár jól végzi a dolgát, akkor a diák rá fog érezni az ízére.

Mészáros Márton utolsó kérdése a Magyaróra soron következő lapszámára vonatkozott. Pölcz Ádám elmondta, hogy a következő lapszám címe Retorikatanítás a kommunikáció évszázadában lesz. A téma hangsúlyos interdiszciplinaritása miatt felmerült a Retorika mindenben címlehetőség is. Balázs Géza elmondta, hogy várható a nyilvános bemutató. Mivel a Bánk bán-szám bemutatója Kecskeméten volt, a Katona-emlékházban, így a Retorika szám bemutatója stílusosan Athénban kellene legyen. A közönséget megnevettető mondat után a tanár úr elmondta, hogy a lap nyitott, szívesen fogadnak írásokat új szerzőktől is.

Pölcz Ádám befejezésül kifejtette, hogy a szövegek témái között szerepelnek az elméleti jellegű tanulmányok, dalszövegelemzés, disputa, de – ami talán meghökkentő – az illatok retorikája is előkerül. A legtöbb írás az Én hogyan tanítom a retorikát? kérdés köré épül, ezzel is jelezve, hogy a Magyaróra következő lapszáma is egy tanórát jelöl meg keretnek.

A kerekasztal-beszélgetés után a főleg magyartanárokból álló közönség és a beszélgetésben részt vevők közt kötetlen beszélgetés alakult, ami a konferencia és a beszélgetés tartalmasságát jelzi. A közönség pedig érdeklődve várja a Magyaróra és az Édes Anyanyelvünk következő lapszámait.

Képek: Csomos Attila (ELTE Online)