Hogyan írjuk a történelmet? – Újabb francia előadások az Atelier Tanszéken

Jean-Yves Grenier április 8-án, húsz év elteltével látogatott újra az Atelier Tanszékre, hogy áttekintést adjon az azóta eltelt időszak történetírásának változásairól. Már 1999-ben, amikor Sonkoly Gábor és Czoch Gábor interjút készítettek vele, egyik fontos kérdése volt a történeti időről való gondolkodás átalakulása. Most, az Atelier tavaszi programsorozatának részeként szintén ezt a témát helyezte délelőtti előadásának fókuszába. Az eredetileg Az idő konstrukciója a történetírásban. Hol állunk? (La construction du temps en histoire. Où en est-on?) címmel meghirdetett prezentációja végleges formájában a Temporalitás és kauzalitás (Temporalités et causalités) elnevezést kapta. A rendelkezésre álló két órában Grenier azt vizsgálta, hogy az egyes történeti munkákban tetten érhető időmodellek milyen viszonyban állnak az ok-okozati összefüggésekkel. A kauzalitás egyben felvetette a szükségszerűség kérdését is, így ennek az aspektusnak az elemzésével a történeti gondolkodás megértéséhez is közelebb kerülhettünk.

Előadásában Jean-Yves Grenier négy időmodellt különített el, melyek közül az első egyeduralkodó volt a 80-as évekig, amikortól gyorsuló ütemben követték egymást a különböző megközelítések.  Az időmodellek közül az első kettő determinisztikus jellegű; ezek találhatóak az ábra bal oldalán. Az első egy egyenes vonalú fejlődési ívet képzel el, ahol az idő lineárisan halad előre, és az oksági viszonyok is egymásra épülnek. A második ehhez nagyon hasonlóan felvesz egy irányt, de ebben a modellben egyes krízisek képesek a történelmet kizökkenteni eredeti útjáról. Ezt azonban szükségszerűen egy visszarendeződés követ, ezáltal biztosítva és alátámasztva a determinizmust.

A stochasztikusnak is nevezhető harmadik modell a folyamatban nagyobb jelentőséget tulajdonít az egyes eseményeknek. Az esemény ugyanis lehetőséget ad többféle kimenetre, a különböző opciók közül azonban csak egy valósul meg ténylegesen. Egy ponton tehát az eseménysorozat előre nem feltétlen megjósolható irányba halad tovább, az ábra szerint ez egy véletlenszerű vonalat rajzol. Ez a véletlenszerű modell (random walk) lehetővé teszi, hogy a történész az ok-okozatiságra kérdezzen rá és megvizsgálja az egyes opciók valószínűségét, ezáltal a történetírásból száműzött „Mi lett volna, ha?” kérdését is feszegeti.

A negyedik elképzelés szerint az időben egymásra épülő, egymást követő események meghatároznak egy irányt, de előfordul, hogy egy esemény kizökkenti azt a természetes fejlődési irányból és egy másikon halad tovább. Ez a modell ezáltal determinisztikus és véletlenszerű jegyeket egyaránt visel. Az előadásban a négy modell eltéréseinek szemléltetésére a francia forradalom különböző értelmezési lehetőségei szolgáltak például.

A végén Grenier arra tért ki, hogy napjainkban milyen trendek figyelhetők meg a történetírásban. Két fő csoportot különített el: akik alkalmazzák a hosszú időtartamot (long durée) valamilyen formában, és akik rövid időtartamú kutatásokat végeznek. Kiemelte, hogy bár a hosszú időtartamra ismét figyelem fordul, ez az érdeklődés nem feltétlen vezet vissza Fernand Braudel időfelfogásához, aki a fogalmat megalkotta. A hosszú időszakot átívelő vizsgálódás sokkal inkább a kauzalitással hozható összefüggésbe. Egyes kutatások ugyanis olyan kérdésekre keresik a választ, hogy milyen összefüggés van aközött, hogy ma mekkora a korrupció, és aközött, hogy adott terület a török hódoltság vagy épp a Habsburg Birodalom része volt-e. Ugyanígy kimutatták, hogy Afrikában alacsonyabb a GDP azokban az országokban, ahol nagyobb volt a rabszolgaság aránya. Ez a megközelítés szintén sok szempontot figyelmen kívül hagy, de történészként érdemes figyelemmel kísérnünk, hogy az utóbbi negyven évben végbemenő változások miként formálták saját elképzeléseinket is, milyen felfogás vezérel minket, amikor történetírásba kezdünk, és miként viszonyulunk a legújabb irányzatokhoz.

 

 

 

Délutáni előadásában Jean-Yves Grenier azt mutatta be, miként változott az igazságossághoz való hozzáállás a piaci viszonyok tekintetében. A moralitást és viselkedési normákat úgy vizsgálta, hogy nem a közgazdaságtan moralitására kérdezett rá, hanem azt kívánta középpontba helyezni, hogy egy önálló gazdasági rendszerrel, szabadon alakuló árakkal mi történik, ha kívülről rá akarnak erőltetni egy viselkedési normát. Az elemzés egészen a középkorig nyúlt vissza, és napjainkig követte a különböző közgazdasági gondolkodásmódokat. Az előadás rávilágított a gazdasági szereplők eltérő motivációira és az elméletek tökéletlen megvalósulásaira is. Ilyen a munkanélküliség kérdése, ami ezek szerint pont annak lehet az indikátora, hogy a piac általános egyensúlya felborult, és a rendszert nem gazdasági normák is befolyásolják. A konkrét esetek felvillantásán túl az általános konklúzió inkább gazdasági, mint történeti jellegű volt. A nagyívű áttekintés alapján ugyanis az bizonyosodott be, hogy a gazdasági szereplőknek egyszerűen megéri igazságosnak lenni, igazságos árakat és béreket szabni, mert azáltal optimalizálható a rendszer, és saját stabilitásuk is ezzel biztosítható leginkább.

 

Patrick Boucheron a Francia Intézet vendégeként látogatott az ELTE-re április 15-én. A Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában Nemzeti történelem vagy világtörténelem: kell-e választani?  (Histoire nationale ou histoire mondiale : faut-il choisir?) címmel a történészek módszertani választásaira reflektált. Fejtegetését Giovanni Levi 2018 novemberében ugyanitt megrendezett előadásának folytatásaként tekintette, aki szintén a mikrotörténelem és globális történetírás kapcsolatával foglalkozott. Boucheron, Grenierhez hasonlóan, szintén abból indult ki, hogy a 80-as évektől megváltozott a történetírás, és az egyes történészi csoportok más-más léptékű kutatások felé fordultak. Így a keleti blokk volt országaiban a nemzeti történetírás erősödött meg a 90-es évektől, míg a mikrotörténelem és a világtörténelem is megtalálta saját útjait. Az előadásában két, más történészekkel közösen írt könyvének (Histoire du monde au XVe siècle és Histoire mondiale de la France)  példáján keresztül helyezte el saját pozícióját a különböző módszerek között. Ezek a munkák részben szembehelyezkednek az Egyesült Államokban népszerű global history gondolkodásmódjával, mégis valamiféle világtörténelmet kívánnak felmutatni. Boucheron szerint a világtörténelem módszere ugyanaz, mint a mikrotörténelemírásé, csak egy másik léptékben kívánják megmutatni, hogy adott történeti jelenben mennyiféle lehetősége van egy-egy történetnek.

 

 

 

 

 

 

 

Az, hogy a megközelítések közti választás kérdése felmerült, abból is fakad, hogy a francia történészeket 2009-ben egy Nicolas Sarkozy által tett politikai kihívás is válaszút elé állította. A francia elnök ugyanis arra kérte őket, hogy írják meg Franciaország nemzeti történelmét. Boucheron válasza kettős volt erre a kihívásra. Egyrészről most is úgy véli, hogy a történészek nem rendelkeznek egy stabil tudással, ami átadható a társadalomnak. Csak megosztott történelmet lehet írni, a történésznek olyan történeti elbeszélésre kell törekednie, ami a sokszínűségről tanúskodik, de nem él azzal az elvárással, hogy minden csoport megjelenjen a narratívájában. Másrészről pedig hisz abban, hogy a tudomány nem állítható ilyen politikai választás elé. Az a történész, aki Itáliával foglalkozik (mint ő maga is), egyszerűen más szakmai érdeklődéssel bír, mint a nemzeti történelmet kutatók. A 2017-ben megjelent Histoire mondiale de la France (Franciaország világtörténete) kötetében erre politikai kihívásra adott válasza is tetten érhető. A nemzeti és a világtörténelem ilyen értelemben nem zárja ki egymást, de Boucheron érvelése szerint nem lehetünk belekényszerítve egy nemzeti keretbe, és tartózkodnunk kell a globális történetírás közös jegyeket kiemelő leegyszerűsítéseitől is, hiszen mindig lesznek csoportok, akik nem ismernek magukra a történeti elbeszélésekben. Éppen ezért a sokszínűség megtartására kell törekednünk, és a történelmet nemcsak a megtörtént dolgok leírására kell használnunk, hanem észre kell vennünk, hogy az a lehetőségek sokaságát is magában rejti.

Az előadássorozat április 29-én az École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) rektorának, Christophe Prochassonnak a nacionalizmus és szocializmus történetéről szóló előadásaival folytatódnak az ELTE BTK-n.

 

Fotó: Csicsics Anna