A global history szörnyetege – Giovanni Levi előadása a BTK-n

Szerda délután megtelt az ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtára. Nem is csoda, hiszen a mikrotörténetírás nagyágyúja, Giovanni Levi tartott előadást Microstoria és Global History címmel.

A Velencei Egyetem professzor emeritusa a mikrotörténetírás egyik legnagyobb hatású képviselőjének számít. Nevét Magyarországon a legtöbben az Egy falusi ördögűző és a hatalom című könyve után ismerhetik. Szerdai budapesti előadásának apropója nem más volt, mint nagyszabású vállalkozása: egy világkörüli kampánykörút, mely során a global history fenyegető szörnyetege ellen folytat propagandisztikus tevékenységet. Előadásából, melyet francia nyelven tartott, de Czoch Gábornak, az Atelier tanszékvezetőjének köszönhetően a közönség franciául nem értő tagjai magyarul élvezhettek, természetesen azt is megtudhattuk, hogy Giovanni Levi miért is tekint szörnyű járványként a global history terjedésére.

Czoch és Levi

Czoch Gábor és Giovanni Levi

Mindenekelőtt fontosnak tartotta leszögezni, hogy a történetírásra, illetve a történészekre mindenkor hatnak az aktuálisan érzékelhető politikai folyamatok. A mikrotörténetírás mint módszer például abban az időben ütötte fel a fejét, mikor a kétpólusú világ éppen megszűnőben volt, azaz az 1989-90-es változások idején, mikor sokan azt hitték, a kapitalizmusnak köszönhetően egységes lesz minden. Ám ezek a számítások nem jöttek be, és egy többpólusú világ alakult ki, melyben lehetetlen előre látni a folyamatok végkimenetelét. Ez a posztmodern gondolkodás felértékelődéséhez vezetett, mely szerint az abszolút igazság nem létezik, a valóság megismerhetetlen, a történelemről pedig nincs egy nagy narratíva, hanem különböző narratívák léteznek egymás mellett – tehát úgy is mondhatnánk, hogy minden relatív.

Levi-3

Az ilyen hatások közepette megszületett mikrotörténetírást nem egy elméletnek, hanem sokkal inkább egy módszernek, megközelítési módnak kell tekintenünk, hiszen nem arról van szó, hogy a történész apró dolgokat akarna tanulmányozni, hanem arról, hogy azt keresi, ami első pillantásra nem tűnik fel, illetve ami szabad szemmel nem, csak mikroszkóp segítségével látható. A mikroszkópot persze véletlenül se vegyük szó szerint, úgy kell értenünk mindezt, hogy a történész által megfogalmazott kérdés általános érvényű, vizsgálata viszont lokálisan értelmezhető, ebből kifolyólag pedig a konklúzió többféle lehet. Levi többek között a Sigmund Freud által bevezetett fogalmat, az Ödipusz-komplexust hozta fel példaként, mely jelenség Freud szerint általánosan megvan mindenkiben, azonban megjelenési formáját tekintve igen változatos lehet.

Levi-9

Giovanni Levi ezután áttért a global historyról alkotott gondolatainak részletezésére. Esetében az aktuális politikai kontextus a mindannyiunk által tapasztalt és a mindannyiunkra hatással lévő globalizáció jelensége. A global history pozitívumaként egyedül azt emelte ki, hogy a nemzeti, etnocentrikus keretből kilépve célja az általánosabb érvényű összefüggések feltárása. Alapvető negatívumaként hangsúlyozta, hogy egy elkerülhetetlen, sorsszerű haladási irányt feltételez, továbbá hogy globális megnevezése ellenére mégis egy erőteljesen Európa- és USA-központú jelenségről kell beszélnünk, melynek célja a napjainkat meghatározó globalizáció előzményeinek keresése, a sorsszerűség igazolása érdekében. A folyamat árnyoldalait azonban nem tanulmányozzák. Képviselői rendszerint arról is megfeledkeznek, hogy a világ számos pontján nem érvényesül egységesen a kapitalizmus, így a globalizáció sem. Ahogy azt is sorsszerűnek veszik, hogy a demokráciák a kapitalizmussal összefonódva eredményezik a fejlődést, pedig napjainkban sok helyen tapasztalhatjuk, hogy egy autoriter hatalom a kapitalizmusra erőteljesen támaszkodva, de a demokrácia nélkül kínál alternatívát.

Levi-6

Az előadás hátralevő részében a global history további három kulcsproblémáját ismertette Levi. Ezek közül az első a térkezelés: a global history-t író történészek minél nagyobb területeket akarnak tanulmányozni, valamint tagadják azt a megközelítési formát, hogy a világ más-más meghatározott pontjaiból kiindulva máshogy lehet megérteni az általános jelenségeket. Másodikként az időt emelte ki: a global history nem tud mit kezdeni a jelenségek többféle időritmusával, pedig Levi szerint ez az, ami a leginkább meghatározó a történelemben. Példaként a barokkot említette, hiszen rengetegféle barokk létezik országtól függően, amelyek kialakulásának időritmusa igencsak eltérő. Harmadik problémaként pedig a forrásokat hozta fel: a global history összefoglaló munkákra épít, a történész tehát elhagyja a levéltárat, ezzel kitéve magát a téves megállapítások veszélyének. Olyan ez, mintha a filmek helyett megelégednénk az előzetesek megnézésével.

Előadása végén Giovanni Levi leszögezte, hogy amíg a mikrotörténetírás egyértelműen történettudományos módszer, addig a global history-t jelenleg nem tekinthetjük másnak, mint ideológiának.

A fotókat Turóczi Márk készítette.

Kiemelt kép forrása.