A csíkos testfestés pozitív „mellékhatása”: védelem a bögölyöktől

Egy nagyrészt ELTE-s tudósokból álló kutatócsoport publikált a Royal Society Open Science folyóiratban: Horváth Gábor egyetemi docens és Pereszlényi Ádám az ELTE TTK Fizikai Intézetének Biológiai Fizika Tanszékéről, Kriska György adjunktus az ELTE TTK Biológiai Intézetének Embertani Tanszékéről, valamint svéd kutatótársuk, Susanne Åkesson a bennszülött törzsekre jellemző csíkos testfestés hatásaival kapcsolatban jutott figyelemre méltó eredményekre.

Ausztráliában, Afrikában, Pápua Új-Guineában és Észak-Amerikában számos olyan bennszülött törzs él, amelynek tagjai általában fehér, sárga, szürke vagy drapp festékkel különféle mintákat festenek barna bőrükre. Ez a gyakorlat egyfajta társadalmi-kulturális tevékenységnek tekinthető, szigorú társadalmi és vallási szabályokkal. A testfestésnek számos funkciója lehet ezeknél a törzseknél: dekoráció, érzelemkifejezés, személyazonosság jelzése, csoporthoz tartozás kifejezése, hőszabályozás vagy akár rejtőzködés. Bármelyikről is legyen szó, a csík minta általános, gyakori elemnek számít. Az említett kutatók felfigyeltek arra, hogy ezek a minták hasonlítanak a zebrák és okapik csíkos szőrzetéhez, a zebrákat illetően pedig már korábban bebizonyosodott, hogy fekete-fehér csíkjaik taszítják a bögölyöket: így adódott a hipotézis, hogy az emberi csíkos testfestésnek is lehet hasonló hatása.

A kutatók magyarországi terepkísérleteket végeztek egy Szokolya melletti réten, ahol számos bögölyfaj él, akárcsak Ausztrália, Afrika, Pápua Új-Guinea és Észak-Amerika egyes területein, ahol a testfestést alkalmazó bennszülöttek élnek. A kutatók három ember nagyságú és alakú bábu segítségével bonyolították le a kísérletet: egy homogén sötétbarna, egy drapp és egy fehér csíkokkal díszített barna embermodellt alkalmaztak. A bábuk felületét színtelen, szagtalan ragasztó borította, amelyből a kutatócsoport tagjai kétnaponta kiszedték és megszámolták a beleragadt bögölyöket és egyéb rovarokat. A bábuk fizikai jellemzői, úgy mint illat, a felület simasága és hőmérséklete, nem befolyásolhatták az eredményt, ugyanis mindhárom embermodellt alapvetően ugyanazon kondíciók jellemezték, az eltérések pedig nem számottevőek: pl. a homogén barna bábu felületének magasabb lehetett a hőmérséklete, de ezt a bögölyök csak akkor érezték meg, ha már leszálltak rá, illetve a fehér festéknek lehetett minimális szaga, viszont a ragasztó ezt elfedte. A kutatás eredménye igazolta a hipotézist, a barna bábu szignifikánsan több bögölyt vonzott, mint a másik kettő embermodell: tízszer olyan vonzó volt a bögölyök számára, mint a fehér csíkos barna, és ötször több bögöly szállt rá, mint a drapp bábura. Ezenfelül azt is megállapították a kutatók, hogy a drapp bábu is vonzóbb volt a bögölyöknek, mint a csíkos, ugyanis kétszer több bögöly szállt rá, azonban ez nem szignifikáns különbség. A csíkok heterogenitásának mértéke is jelentős a bögölyvonzás szempontjából: minél vékonyabbak a csíkok és sűrűbben helyezkednek el, annál kevésbé vonzza a testfestés az élősködő legyeket.

a bábuk

A terepkísérlet során használt bábuk

(Forrás: royalsocietypublishing.org, 8. oldal)

A kutatásnak volt egy másik fontos eredménye is: a tudósok azt feltételezték, hogy a bögölyvonzást befolyásolja az is, hogy álló vagy fekvő pozícióban van a bábu. A bábuk felületének görbületével ugyanis megváltozik a báburól visszavert fény polarizációjának iránya is, aminek jelentősége van azt illetően, hogy mi célból szállnak le rá a bögölyök. A kutatók képalkotó polarimetriával megmérték a bábuk polarizációs mintázatait: a barna részekről visszaverődő fény volt a legpolárosabb, a fehér csíkokról visszatükröződő fény pedig a legkevésbé poláros (a ragasztó egyébként nem befolyásolta a fény polarizációját). A fekvő helyzetű báburól vízszintesen poláros fény tükröződik vissza, az álló embermodellről pedig ferde vagy függőlegesen poláros fény. Érdekes eredménnyel zárult a kísérlet ezen aspektusa is: az álló bábuk csak nőstény bögölyöket fogtak, míg a fekvő bábuk hím és nőstény bögölyöket is. Álló és fekvő helyzetben is a barna bábu volt a legvonzóbb a bögölyöknek, a második helyet a drapp embermodell foglalta el, a legkevésbé vonzó pedig a csíkos festésű bábu volt. Annak hátterében, hogy a fekvő bábuk hím és nőstény bögölyöket is fogtak, az áll, hogy a fekvő báburól vízszintesen poláros fény verődik vissza, amely vonzó a vizet kereső hímeknek és nőstényeknek is. A ferde vagy függőleges polarizációjú fény, amely az álló báburól verődik vissza, pedig a vérszívásra készülődő nőstény bögölyöket vonzza (a hímek nem vérszívók).

A kutatók nem állítják, hogy a törzsek csíkos testfestésének kifejezetten célja a bögölyök taszítása, ugyanis elsősorban társadalmi és kulturális szempontok vezettek ennek kialakulásához. Az azonban valószínű, hogy maguk a törzsek is észrevehették a testfestés jótékony mellékhatását, azaz, hogy csíkos minták hatására jóval kevesebb bögöly közelíti meg őket. A csíkok nemcsak az élősködők számát csökkentik, hanem ezáltal közvetve a betegségek esélyét is, ugyanis a bögölyök számos betegség kórokozóit hordozhatják magukkal (pl. tularémia, sertéskolera, filária, lépfene, Lyme-kór). A bögölyök vízhez kötődnek, hiszen lárváik vízben fejlődnek, ezért alapvetően olyan helyeken fordulnak elő nagyobb koncentrációban, ahol vízlelőhely található (és a törzsek is főképp ilyen területek körzetében élnek). A csíkos testfestésnek azonban sivatagosabb területeken is lehet pozitív hatása, mert a vízhez nem kötődő cecelegyek ellen is védelmet nyújtanak. Érdekesség, hogy a csíkokat – a zebrák mintájára – nemcsak emberek, hanem állatok védelmében is alkalmazzák tudatosan: kapható például lovakra adható zebramintás felszerelés.

zebra ló

Ló zebracsíkos szettben

(Forrás: www.allthebestrugs.com)

A publikáció itt olvasható.

A kiemelt kép innen származik.

Források: Royal Society Open Science; elte.hu