Mire jó (még) egy kézikönyv?

Mire jók a média- és kultúratudományok? – Egy kézikönyv munkálata címmel szervezett műhely-konferenciát az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete és az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport május 17-én.

Ha szeretnénk meghatározni a kultúra definícióját vagy körülhatárolni a kultúratudomány fogalmát és tevékenységi területét, akkor nincs egyszerű dolgunk. A készülő kötet azonban mégis strukturált betekintést ad, alapfogalmakat és összefüggéseket magyaráz meg az érdeklődő közönség, az egyetemi hallgatók és a kutatók számára. Egyszerre kézikönyv és lexikon, azaz áttekintő képet ad a kultúratudomány szakterületeiről, és betűrendes útmutatást, fogalommagyarázatokat is tartalmaz. A szerkesztők és szerzők célja a téma tudományos diskurzusainak az összegereblyézése, valamint az, hogy nyissunk más tudományterületek felé.

„A dinamikusan fejlődő tudományterület szakirodalmai között nagy hiányt tölt be a megjelenő kötet” – emelte ki megnyitójában Gintli Tibor, a MIKtI igazgatója, hiszen a történeti távlatok mellett reflektál a napjainkban egyre inkább bővülő mediális világra is.

Tamás Ábel, a kézikönyv egyik szerkesztője ismertette a könyv négyes tagolását. Az első szerkezeti egység a „jelenségek”, vagyis az alapvető fogalmak kultúratudományi ismertetéseiből áll, melyek mindegyike „felütéssel” kezdődik.

Ahogy a zenében egy-egy etűd, a könyv szócikkei is lendületet adó, értelmező felütésekkel kezdődnek. Mit tartalmaz egy felütés? Olyan kultúrtörténeti példákat – verset, levélregényrészletet, kultúrtörténeti jelentőségű eseményeket bármely szakterületről –, amelyek egy lehetséges kontextusba helyezik a szócikket, ezáltal megkönnyítve az értelmező olvasást és kibővítve a befogadó látószögét. Ahogy a zenében az utolsó ütem és a felütés kiegészítik egymást, úgy egy-egy szócikk befogadása után új látószögből tekinthet az olvasó a cikk elején leírt történetre, jelenségre.

A kötet médiaelméleti fogalmakat is tartalmaz, bemutatja a paradigmatikus szerzők kapcsolódó területen elért munkásságát, és az interdiszciplinaritás jegyében több, a témához kapcsolódó művet sorol fel. A kötet a kultúratudomány nagy területeinek az összefüggéseit keresi térben és időben. Az egységes, szinkronikus ősművészettől kiindulva a motívumismétlő folklóron és az autonóm művészeten át napjaink tömegkultúra által befolyásolt világáig jut el.  

A konferencián a könyv egy-egy jelenségszócikkének a szerzője ismertette a munkáját, a szócikkírás nehézségeit, a téma megközelítésének, körvonalazásának módszereit.

A kötetben nemcsak a mediális kultúratudományok paradigmáját mutatják be a szerzők, hanem kitekintést nyújtanak más tudományterületek felé. A kézikönyv az egész kelet-közép-európai régióban hiánypótló munka, tematikája, strukturális felépítettsége egyedi, azonban tartalmazza a német és angol kultúratudományos megközelítések elemeit is, helyet adva a „Kulturwissenschaft” és a „cultural studies”, azaz a kritikai kultúrakutatás párbeszédének is.
Hogy milyen módon teszik ezt a szerzők, hogy mik ezek a szellemes felütések, és hogy miként alakulnak ezek alapján a szócikkek, az a könyvhétre megjelenő kötetből derülhet ki.

A konferencián 9 szócikkszerző mutatta be a munkáját, a szerkesztési irányelveket: Kulcsár Szabó Ernő: Kultúratudomány, Mezei Gábor: Írás, Dánél Mónika: Tér, Lőrincz Csongor: Közvetítés, Lénárt Tamás: Emlékezet, Fodor Péter: Cultural studies, Földes Györgyi: Identitás, Laczházi Gyula – Timár Andrea: Ember címmel tartott előadást. A konferencia részeként sor került egy kerekasztal-beszélgetésre is a média és a kultúratudományok szerepéről az irodalomtudomány diszciplínáiban és a bölcsészképzésben. A Kulcsár Szabó Zoltán moderálta beszélgetés résztvevői a kötet szerkesztői, Kricsfalusi Beatrix, Molnár Gábor Tamás, Tamás Ábel és egyik szerzője, Palkó Gábor voltak. Várták a közönség kérdéseit, hozzászólásait, a beszélgetésen digitális filológiáról, modern szövegolvasási szokásokról, oktatási módszerekről is szó esett.

A készülő kötet adatai: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.) 2018. Média- és kultúratudomány. Kézikönyv. Budapest: Ráció.

A könyv borítóján az írás mellett egy kéz látható, mint a –test, mozgás által- a közvetlen kapcsolat médiuma.

A kiemelt kép forrása: pixabay