Popkultúra vs. nyelvtudomány – Kaba Ariel előadása a Pesti Bölcsész Akadémián

Vajon tényleg releváns tudományos kutatási témák lehetnek a videójátékok, a filmek, a zenék, a sorozatok, a reklámok vagy akár a mémek? Egy laikus számára ez a kérdés komoly határokat feszegethet, azonban bennfentesként mindez nem kérdés, hanem egyértelmű állítás. Ha mégis kérdeznék valamit, az az lenne, hogy milyen megközelítésből? Kaba Ariel az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Interkulturális nyelvészet programjának elsőéves hallgatója előadásában megismerkedhettünk a saját “megközelítésével”. Az előadás a Pesti Bölcsész Akadémia keretein belül zajlott.

Ez a megközelítés, pontosan fogalmazva kutatási eljárás, amit már javarészt kidolgozott újításként taglalt Ariel, elgondolkoztató volt kommunikációs modelljeinket tekintve. A kiterjesztett valósággal párhuzamot vonva érdemes abba belegondolnunk, hogy a nonverbális kommunikáció mennyire nincsen kibontva használóik előtt. Verbális kommunikáció mellett természetesen mindig is létezett a nonverbális is (sőt), azonban mióta beszélhetünk filmekről, sorozatokról, reklámokról, mémekről, chatről, azaz virtuális kommunikációról, azóta ezt a történet némi kibontást von maga után, melyet Ariel abszolút felkarolt és a kiterjesztett kommunikáció abszolút kutatójává vált.

Újragondolt kommunikáció-típusok

Ariel újraosztotta a kommunikáció fajtáit: megkülönböztet verbális, auditív, vizuális, szenzitív és metakommunikációt. Természetesen a felhasznált, érintett közeg maradt a virtuális tér, a popkultúra, ezekből kiemelt példákkal támasztotta alá elképzeléseit. Az auditív kommunikáció során például, ha belegondolunk, egy-egy szinkronhang micsoda karakterrel rendelkezik, el sem tudnánk képzelni pl. Jackie Chan szinkronhangját holmi főgonosz szerepében. Ezek során tehát a kategorizációinkat, sztereotípiáinkat egyaránt működtetjük. Ezekhez természetesen szükségeltetik bizonyos háttértudás illetve kommunikatív kompetencia, hiszen ha nem ismernénk egy adott filmet, vagy sorozatot, hogyan tudnánk értelmezni a belőlük alkotott tovább vitt mémeket?

Genderpartikula a japán nyelvben
A sztereotípiákkal kapcsolatban még fontos említeni, mivel Ariel japán érdekeltségű (is), hiszen japán szakon végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, több érdekességet derült ki e nyelv kapcsán. A japán nyelv rendelkezik genderpartikulákkal, pontosabban zárópartikulákkal, melyeket használva kiderül a beszélőről, hogy nő vagy férfi. Természetesen most is a virtuális világban vagyunk (a valóságban már csak a nagyon idősek alkalmazzák néha ezeket a partikulákat), a japán nyelvű animékben, játékokban egyértelműek a nemi szerepek, melyekkel a fordítóknak igen gyakran meggyűlhet (meg is gyűlik) a bajuk. Ugyanis létezik semleges, neutrális nemük, karakterük, melyet néha szeretnek használni. Mivel sem a magyarban, sem az angolban (sőt utóbbiban még nehezebb, mert szinte kötelező ráhúzni valamire, hogy she vagy he) nincs ilyesmi gender-megnyilvánulás, csak a hangszínekkel lehet játszani. A japán nyelvben tehát beszélhetünk archaikus férfi és női nyelvről egyaránt. Hogy még inkább igazolva legyen a karakterközpontúság, azt is megtudtuk, hogy a keményebb női karakterek annyira nem beszélnek nőiesen, de azért a kategóriájuk egyértelműen meghatározható marad.

PBA
A Pesti Bölcsész Akadémia az ELTE BTK PhD-hallgatók által működtetett nyitott egyeteme, amelynek célja, hogy megmutassa a széles közönségnek, miben rejlik a fiatal kutatók számára a bölcsészettudomány szépsége és öröme. Nem elhanyagolandó információ, hogy a Pesti Bölcsész Akadémia minden előadása – a nyitott egyetem szellemében – ingyenes, érdemes lesz tehát figyelni az őszi félév kínálatát!

 

Kiemelt kép forrása: btk.elte.hu