Mi rejtőzik az ásítás mögött?

Ásítani mindenki szokott, és a leggyakoribb vélekedés szerint ez a fáradság jele. Ha nem a közvéleményre hagyatkozunk, hanem a valódi okot keressük, akkor a legtöbbször előforduló magyarázat szerint egyfajta oxigénhiányos állapot idézheti elő, de erre nem találtak meggyőző bizonyítékot.

Egy új elképzelés szerint az ásítás egy “túlmelegedés” elleni védelmi mechanizmus, melynek célja az agy lehűtése. Hasonlóan a gépek működéséhez, amikor nagy megterhelés jelentkezik, a nagyra tátott száj és a mély levegővétel segítségével hideg levegőt áramoltatunk be. Az ásítómozdulat a levegő beáramlásán túl azzal is segíthet a hőháztartás helyreállításában, hogy a felhevült vért az arcizmokba pumpálja, ahonnan a hatékonyabb a hőleadás. Ebből a megállapításból következik az is, hogy télen azért ásítunk gyakrabban, mert a levegő hidegebb, mint a testhőmérsékletünk, így hatékonyabb a hűtés, viszont nyáron csak a még melegebb levegőt tudjuk beszippantani.

Természetesen egyéb körülmények is befolyásolhatják az ásításunkat, az agy terheltsége, a vérkeringés hőmérséklete és sebessége, és persze maga a fáradtság is közrejátszhat. A túlhevült agy egyébként is az álmossághoz hasonló érzést idéz elő, de mivel nem kizárólag a fáradtság idézi elő, ezért akár alvás közben is előfordulhat, hogy ásítozunk, még ha ez ritkább is, mint ébrenlét alatt.

forrás: index.hu
kép forrása: zastavki.com