Szemes Botond az ELTE BTK irodalom és kultúratudomány mesterszakára járó hallgató, aki az idei évben második alkalommal kapott Köztársasági Ösztöndíjat. Alapszakos tanulmányait az előző félévben fejezte be: magyar szakon irodalomtudomány szakiránnyal diplomázott. 2012-től tagja az Eötvös József Collegiumnak, több felületen publikál, és az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) is szép eredményt ért el.
Mit jelent számodra, hogy kétszeres köztársasági ösztöndíjasnak mondhatod magad?
Természetesen nagyon örülök neki. Sokszor elbizonytalanodik az ember, hogy jó-e, érdemes-e, stb. az, amit csinál, és mindig zavarba jön, ha megkérdezik, hogy mire lesz jó a megszerzett tudása – az ilyen sikeres pályázatok, ösztöndíjak ilyenkor jól tudnak jönni. Az anyagi részéről nem is beszélve…
Tagja vagy-e valamelyik szakkollégiumnak?
Igen, az Eötvös Colinak. 2012-től – amióta az egyetemre járok – vagyok a Magyar Műhely bejáró tagja. Azóta fontos kapcsolatokat, barátságokat kötöttem itt, bár igazán sosem a Collegium volt az a színtér, ahol a szabadidőmet töltöttem. Az első félévben hamar rájöttem, hogy a Collegium önmagában nem jó, vagy hasznos; attól még, hogy ide járok, az nem jelent automatikusan semmilyen előnyt, azon kívül, hogy elmondhatom magamról, hogy szakkollégista vagyok, ami a külsősöknek általában valami megfoghatatlan dolgot jelent, ezért elismerően bólogatnak. Az elismerő bólogatáson túl viszont mindenkinek rá kell jönnie, hogy mi az, amit kapni tud az intézménytől, és mi az, amit ő tud betenni a közösbe. És ez egyáltalán nem egyértelmű. Az első félév végére úgy éreztem, hogy sikerült megtalálnom a helyemet, és azóta tényleg sokat köszönhetek a Colinak, és bízom benne, hogy a Coli is nekem.
Az utóbbi időben egy lelkes és kreatív csapat szervezi a kollégisták mindennapjait, ami nagyban hozzájárul, hogy egy erősebb, jól működő szellemi közeg létrejöhessen – ami voltaképpen az egész célja, értelme.
Milyen tudományos konferenciákat emelnél ki, amiken eddig részt vettél?
Tavaly szerveztük a Magyar Műhellyel az Átjárások-Áthallások nevezetű konferenciát, ami nagyon jól sikerült, termékeny vitákkal. Még mindig a Collegiumnál maradva: példaértékűek a Filozófia Műhely konferenciái és azok színvonala – ezeken csak mint hallgató vettem részt, de fontos élmények voltak. Ezen kívül többször csináltunk pár egyetemista társammal konferenciákat az Ottlik-emlékév körül: egy hallgatói konferenciát 2012-ben, amit “Élménykonferenciának” kereszteltünk el, és ahol életemben először adtam elő. Sokszor emlegetjük, olyan jó volt. Sajnos az Ottlik Budájának 20. évfordulójára rendezett alkalom kevésbé volt inspiratív.
Indultál-e OTDK-n, és ha igen, milyen témában kutattál?
A tavalyi OTDK-n Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényéből írt dolgozatommal második lettem a szekciómban (XX. századi magyar irodalom), és megkaptam a Literatura különdíját.
Ha jól tudom, a Literaturába publikáltál is már. Ezenkívül milyen felületeken jelennek/jelentek meg írásaid?
Párszor írtam a Műút kritikarovatába, ezen kívül egy-két netes portálra. De nem akarok mindenáron megjelenni és publikálni még; ráérek vele. Előbb tanuljak meg olvasni, aztán írni. A Múűtba Kertész legújabb, utolsó könyvéről írtam, illetve tanulmánykötetekről: most éppen az elmúlt években megjelent Weöres Sándor monográfiákról egy ismertetőt. A Kultúra és Kritika oldalra színházkritikákat és Fehér Renátó Garázsmenetéről írtam.
Idén kezdted el a mesterszakot, de hogyan képzeled el a távolabbi jövődet?
Befejezem a mestert… Amúgy a következő félévben Kölnben leszek Erasmussal, azt nagyon várom. De hosszútávon inkább csak vágyaim vannak, néha egészen elrugaszkodottak – sokszor viszont a jövő hetemet se látom tisztán előre, hogy mi fog történni.
Köszönöm a beszélgetést, és még egyszer gratulálok az ösztöndíjhoz!
Kép: Szemes Botond
