Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora csütörtök este a Szakkollégium Északáján beszélt a kancellári rendszerről és az új felsőoktatási stratégiáról.
A Szakkollégium Éjszakája keretében hívták meg Dr. Mezey Barna rektor urat, akit a kancellári kinevezést övező aggályokról kérdezte Váry Dániel, az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium hallgatója. A beszélgetésre meghívták Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárt is, ő azonban nem jött el az eseményre.
A szervezők azért tartották fontosnak ennek a témának a megvitatását, mert fontos változások lépnek életbe az egyetemvezetésben, ezért lényeges, hogy a hallgatók is szerezzenek személyes élményeket. Csakugyan számos fiatalt lehetett látni a Harmónia teremben, az érdeklődés azonban elmaradt az általam várttól, igaz ez betudható annak is, hogy az első előadás volt, a hivatalos programok csak ezután kezdődtek.
A rektor úr először a kancellár rendszer kialakításához vezető háttérre próbált rávilágítani. Körülbelül 8 éve alakult ki az a nézet a magyar politikában, hogy a felsőoktatás pazarló és nem tud önállóan gazdálkodni. Ez nyilván nem ennyire könnyen kijelenthető, hiszen minden intézmény másmilyen, de Mezey szerint nem lehetetlen a jó gazdálkodás. A kérdés az, hogy a jövőben hagyják-e majd az intézménynek, hogy szabadon folytassák a gazdálkodást. Magát a kancellári rendszert 2011-ben lebegtették meg először a felsőoktatási törvény módosításának kidolgozásánál. Ez a koncepció a rektort iskolaigazgatói szintre „tolta volna le”. A napirendről azután került le, hogy a hallgatók is a Magyar Rektori Konferencia mellé álltak, és Klinghammer István akkori államtitkár ígéretet tett a tárgyalásra. Ezek után került újra elő a kancellár pozíció bevezetése, amely mostanra a jogszabály része lett.
Arra a kérdésre, hogy életszerű-e megosztani a tudományos-szakmai, illetve a gazdasági tevékenység irányítását a rektor és a kancellár között, Mezey kijelentette, hogy nehezen létezhet ez a fajta kettős vezetés. Olyan pedig különösen nem, hogy valaki csak a gazdálkodással foglalkozzon, azon kívül semmivel, hiszen minden akadémiai döntésnek gazdasági vetülete van.. Az is problémát jelent, hogy a jogszabály csak egy keretszabályozást ad, és lényegében áthárítja a probléma megoldását a két félre, a közöttük lévő konkrét viszonyrendszer nincsen szabályozva. Mindez azon a már említett koncepción alapul, hogy az egyetemek gazdálkodása rossz, és az államnak, mint a legfőbb finanszírozónak joga van felügyelni a rendszert. A tudományos, szakmai, oktatói tevékenységre, azonban már kevésbé kíváncsiak. A kancellár kinevezésével fel kell majd készülni arra, hogy patthelyzet alakulhat ki, a már említett jogszabályi hiány miatt. “Nincs más megoldás, csak a tárgyalás”, így tudják majd a megfelelő viszonyt kialakítani.
Mezey szerint nehéz még elképzelni, hogy hogyan fog megjelenni a kancellár az egyetemvezetésben, ez függ attól, hogy milyen területről érkezett, milyen végzettségű, mennyire alkalmas és mennyire találja magát alkalmasnak a pozícióra. A rektor úr nem tartja valószínűnek azt sem, hogy bizalmi emberek nélkül érkezne a kancellár, az ő személyük, valamint a gazdasági főigazgató megváltozott pozíciója is kérdéses lesz.
Az ország 3 legjelentősebb tudományegyeteme (az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem) élére nem sikerült még kancellárt választani az első körben. Rektor úr ennek kapcsán beszélt a jelentkezők felé támasztott alacsony követelményekről (főiskolai végzettség, 3 éves vezetői tapasztalat). Palkovics államtitkár az egyetemvezetést biztosította arról, hogy komolyan veszik a pályázók alkalmasságát és alapos eljárással választják ki a jelöltet, Mezey ezzel magyarázta, hogy nem sikerült kinevezni még a kancellárokat minden felsőoktatási intézményben.
Rektor úr beszélt még a humántudományok hiányáról az új felsőoktatási stratégiában. A minisztérium felől azt az információt kapta, hogy azért nem szerepelnek benne, mert nem tervezik fejleszteni ezeket a területeket. Ennek ellenére Mezey kiemelte, hogy fontos a humántudományok, különösen a társadalomtudományi képzés hangsúlyozása, hiszen „művelt társadalmat termelőket kell képeznünk, akik világosan látják a társadalmi problémákat és képesek megoldásokat javasolni”. A felsőoktatási koncepció MRK véleményezése nagyrészt az ELTE programját vette át, amelyik hangsúlyozta, hogy egy csomó társadalmat érintő kérdés kimaradt. Mezey továbbra is az ELTE-t tekinti a magyar felsőoktatás zászlóshajójának, hiszen azt a minőséget, amit az ELTE nyújt, nem lehet megkérdőjelezni. A kormányzat a konvergencia támogatásból kieső forrást nem fogja pótolni, így szükséges, hogy az egyetem maga keressen forrást. Bizakodóan tekint arra, hogy sikerült belépni olyan hálózatokba, ahol közvetlenül pályázhat az egyetem uniós forrásokra.
Hallgatói kérdésre azt is elmondta, hogy a felsőoktatás finanszírozása is jelentős átalakítás előtt áll: bár továbbra is a hallgatók után fogják adni a támogatást, új normatívát nem kívánnak alkalmazni a törvényhozók, ennek keresik a megoldását. 2030-ig az állam nem kíván nagyobb részt vállalni a felsőoktatás finanszírozásából, helyette a piaci szereplőket szeretné ösztönözni, valamint tudományos pályázatokból is szerezne forrást. Várhatóan elkezdődnek a szakritkítások is, különösen azok a szakok kerülhetnek veszélybe, ahol 5-8 jelentkező van, nincs túl sok piaci kapcsolat, és ezért sokkal jobban rászorul az állami támogatásra. Ellentmondásosnak tartja a stratégiában meghirdetett intézmények közötti versengést, hiszen ha fel akarjuk számolni a párhuzamos szakokat, s közös infrastruktúra használatra késztetjük az intézményeket, akkor mi között hirdetünk meg versengést? De más ellentéteket is lát a tervezetben, például a doktori képzés átszervezésének tervezetét, (a PhD helyek bővítését és egyben tutorális rendszerré alakítását.
