Hogy mi a közös bennük? Mind a kettőről sokat hallhattunk és tanulhattunk péntek este a Kutatók Éjszakáján. Az ELTEOnline csapatának élménybeszámolója folytatódik.
A Társadalomtudományi Karon kicsit visszakanyarodtunk az emberi lélekhez, ahol Csepeli György és Nagyfi Richárd legújabb kutatásukat mutatták be “Hálózat és lelki egészség” című előadásukban. A projekt azon az alapvetésen nyugodott, hogy a rejtett mentális rendellenességeink kimutathatóak az internetes tevékenységünk alapján. Ezek a mentális zavarok mára már civilizációs betegségnek számítanak, hiszen Európa lakosságának 60-70%-a szenved a depresszió valamilyen formájában. Az emberek egyébként egészségügyi problémáikkal sokkal könnyebben találnak segítségre és hozzájuk hasonlókra az interneten, nyitottabban is mernek beszélni problémáikról a különböző oldalakon és fórumokon, mint a személyes beszélgetések során. A kutatók célul tűzték ki, ha már a testi bajok orvoslásában hatékonyan tudnak segíteni az internet nyújtotta lehetőségek, akkor találjanak megoldást arra, hogy a lelki egészséget is hasonlóan karbantarthassák.
A kutatás során a Facebook segítségével önkitöltős kérdőívek (nem reprezentatív) eredményeiből dolgoztak. Csepeliék feltevése szerint normális esetben, lelkileg teljesen egészséges ember facebook-os tevékenységének aktív és inaktív periódusai skálafüggetlen eloszlást követnek, és ha valaki eltér ettől a skálafüggetlen hatványgörbétől, lelki egyensúlyzavarokra lehet következtetni. Amíg a kérdőívben feltett kérdésekre válaszolt a kitöltő, az alkalmazás az utolsó 20 hétnyi tevékenységeket morze jelekben lementette, amelyekből láthattuk az aktivitásban bekövetkező változásokat. Noha a projekt még igencsak kezdeti fázisban tart, a kutatók szerint már az is segítség lenne az embereknek, ha láthatnák a viselkedésbeli változásaikat, és felismernék az esetleg saját maguk számára is rejtett lelki problémáikat.
A TáTK-ról továbbindultunk a Déli Tömbbe, ahol Istenes Zoltán előadásában megismerkedtünk a robotika alapjaival. A számítógépek és robotok között a legnagyobb különbség, hogy míg a számítógépek egy teljesen zárt, digitális világban működnek, addig a robotoknak a mi, tapintható világunkban kell helytállniuk, amely folyamatosan változik, ezért nehezen lehet eligazodni benne. Működésük három folyamatból áll: először is érzékelik a környezetüket, majd az ebből származó információkat feldolgozzák, és ehhez mérten viselkednek. Ahhoz, hogy ezt véghezvigyék, jó érzékelőkkel kell rendelkezniük és megfelelően kell őket programozni. Ezt mi is kipróbálhattuk: a legóból épített robotot számítógépen keresztül vezéreltük, “megtanítottuk” hogyan álljon meg egy akadály előtt, ezen kívül beszél, rajzol és a színeket is felismeri. Egy másik robot segítségével felvettünk a földről egy papírcsákót, de természetesen nem hiányozhatott a felhozatalból a gyerekek kedvence, az “egyszerű” távirányítós robot sem.
Fotók: Simó Szabolcs
