A La Femme ELTE-s felfedezettjei – A közgazdász-informatikus-matematikus

Vannak tehetséges emberek, mint Laki Balázs, aki az Eötvös Collegiumban a szobatársaival egy félév alatt elvégzett 180 kreditet. Csak a móka kedvéért, mert szerettek tanulni és mindig többet tudni.

Milyen szálak fűznek az ELTE-hez?

Az érettségi után az ELTE-re jelentkeztem programtervező informatikus szakra. Jó választásnak tűnt, mert nem igazán tudtam még pontosan, mit szeretnék a jövőben, ez a szak pedig érdekelt. Így kitoltam kicsit a pályaválasztást, ráadásul informatikus mindenhova kell. Akkor laktam az Eötvös Collegiumban. De elkezdett hiányozni a humán tudományok világa. Ezért belefogtam a BME-be, hogy közgazdász legyek, hiszen az társadalomtudomány. Ott most fogok diplomázni.

Mi vonz a tudományokban?

Szerintem az bennük a csodálatos, hogy az alkalmazás és az ötlet közötti összefüggés egészen laza. Mint például a burgonya szárazságának a mérése. Egy biológiai kutatást vettek alapul, ami a medúza világító tulajdonságával foglalkozott. A kutatók aztán elérték, hogy a burgonyában is legyen valamilyen világító mechanizmus, ha kiszárad. Így olcsóbban és automatizáltan lehet termeszteni, ugyanis nem kell szakember ahhoz, hogy megtudják, mikor kell locsolni.

A La Femme oldalán olvasható, hogy részt vettél a Nobel-díj átadásán. Hogyan lettél Magyarország képviselője?

Többször részt vettem és helyezést értem el a Magyar Innovációs Szövetség és a Kutató Diákok Országos Szövetsége által hirdetett versenyeken. Ezután meghívtak egy válogatóra, ahol kiválasztották azt az egy embert, aki részt vehetett az adott év Nobel-díj átadásán. Ez 2008-ban volt. A ceremónián körülbelül 25-30 ember lehet ott és Magyarországnak egyfős kvótája van, ami egyébként is nagy dolog. Akkor én képviselhettem hazánkat, ami azt jelentette, hogy személyesen beszélhettem a díjazott tudósokkal az ünnepségen és a banketten. Abban az évben Paul Krugmant is díjazták, akinek a könyvéből a legtöbb nemzetközi közgazdász tanul.

Hogyan kerültél be a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal programjába?

Két lehetőség van: vagy te pályázol, vagy felterjesztenek. Velem az utóbbi történt. Így én már csak akkor szereztem tudomást a programról, amikor bekerültem.

Mivel kellett pályázni, hogy bekerülhess?

Nincs egy konkrét feladat, te magad vagy az anyag. Az önéletrajzot, egy motivációs anyagot és két ajánlást kellett beküldeni. Nem tudom, hogy nekem ezt kik írták meg, csak annyit, hogy a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége volt a felterjesztő. Ők most Tehetséghidak néven működnek és a La Femme programjának a szakmai támogatói.

Melyik ötletedet említenéd, amit díjaztak is?

Például az egyik innovációs versenyen egy adószimulációs keretrendszert adtunk be egy másik kollégával. Azóta ő kiszállt és én teljesen átalakítottam az eredeti ötletet, amivel viszonylag sok elismerést sikerült szereznem. Ez akkor és most is egy olyan projekt számomra, amivel szívesen foglalkozom. Szoktam felkéréseket is kapni, olyankor erről mesélek. Ezeket az eseményeket azért szeretem, mert eljut a tudomány a laikusokhoz is, akik nem feltétlen értenek ehhez a szakmához, de mégis szeretnének valamit megtudni a gazdaság működéséről.

Mit tudsz a La Femme rangsorolási folyamatáról?

Bő 1500-an jelentkeztek, amiből a Tehetséghidak Program kiválasztott körülbelül 100-150 fiatalt. A zsűri már csak belőlük válogatott.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy bekerültél a legjobb 50 közé?

Nagyon örültem. Azt gondolom, mindenki örülne egy ilyen hírnek. Bár eleinte kicsit fura volt, hogy a La Femme mint női magazin, hogyan kötődik a tehetséggondozáshoz. Most a program végéhez közeledve azt mondhatom, hogy nagyon pozitívan csalódtam a szervezésben. Szívesen fogadták az észrevételeket és valóban energiát fordítottak a megvalósításra.

A mentorod Papp István, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója. Miből áll az általa mentorált félév?

Ő eredetileg közgazdász, mint én. Szoktunk találkozni, amikor leginkább „csak” beszélgetünk. Elmondja az élettapasztalatait és próbál valami olyasmit átadni, amit egyébként nem kapnék meg. Úgy értem, az ember mindig próbálja magát elképzelni a jövőben, hogy milyen lesz egy hét, egy év vagy akár öt év múlva. Meg érdekes módon tudunk 25 évvel is előre tervezni, mivel látjuk a szüleinket, mint élő példát. A köztes idő azonban kiesik. Ezért is szerencsés ez a mentorprogram. A mentorom jó 15 évvel idősebb nálam, hasonló képességekkel rendelkezem, mint ő, ezért látom, hogy mit érhetnék el és mik várhatnak rám. Ez pedig nagyon sokat ad mind a motiváció, mind a lehetőségek reális felmérése szempontjából. Ráadásul nem hiszem, hogy a kapcsolatunk megszakad a mentorfélévvel. István is jelezte, hogy a későbbiekben is fordulhatok hozzá.

Mivel foglalkozol most?

Egy nemzetközi cégnél vagyok adatelemző matematikus. Egyelőre mellékállásban, de amint megszerzem a BME-n a közgazdász diplomát, minden reményem szerint teljes állásban dolgozhatok. Nagyon érdekes feladat, ráadásul a kollégáim mind programozók, azaz még inkább alkalmazott tudományterületen dolgoznak. Az időm nagy részét most ez foglalja le, meg persze, hogy befejezzem az egyetemet.

A programban való részvétel nagy elismerés. Van valami tanácsod, hogyan is kell sikeresnek lenni?

Persze, soha nem szabad feladni! Ez persze egy hatalmas közhely, de annál igazabb. Sokszor nehéz kreatívan állni a világ dolgaihoz, de mindig próbálkozni kell és azzal foglalkozni, amit szeretünk. Ha valaki szereti, amit csinál, akkor az rögtön egy belső siker. Nekem az a rendíthetetlen felfogásom, hogy ez előbb vagy utóbb meghozza a külvilág elismerését is.