Egy szerény vátesz

Költő, egyetemista, pókerjátékos. Az erdélyi származású Noszlopi Botond igazi életművész. Az irodalmi pályájáról, az ELTE-s és magyarországi élményeiről beszélgettünk.

Hogyan indult az irodalmi munkásságod?

Amikor felkerültem Kolozsvárra, összeismerkedtem az ottani alkotógárdával, többek között Orbán János Dénessel. Nekik mutattam meg először a verseimet, ők segítettek az ottani folyóiratokban való megjelenésekben, illetve a segítségükkel elkezdtem kötetkoncepciót kidolgozni.

Milyen volt az első köteted fogadtatása?

Viszonylag kevés, négy-öt recenzió született, viszont a szakma jelentős személyei is írtak róla, mint Fried István irodalomtörténész. Első kötettel nem is volt lehetőség túl nagy vihart kavarni. Viszont azoknál, akik írtak róla, elég jól szerepelt a könyv.

Noszlopi Botond eddig megjelent kötetei:
2012. Gyorstalpaló online póker
2011. A szórakoztatás mesterfoka
2006. Csendrappszódia

Hogy érzed, Erdélyben jobb a műveid fogadtatása vagy Magyarországon?

Nem tudom egyértelműen eldönteni, de azt hiszem, inkább Erdélyben, hiszen onnan indultam. Magyarországon annyira még nem tapostam ki az utat magamnak. Nagyon nehéz felmérni, hogy valaki mennyire ismert. Azt se tudom pontosan, hogy mennyien olvasnak. Egy-egy internetes blognál látszik az olvasottság, vagy a lapoknál az olvasói számot ismerem. A köteteimből se tudom, mennyit adtak el, nem szokott tájékoztatni a kiadó. Az első kötet azt hiszem 500 példányban jelent meg, ez elég soknak számított akkor. Nagyjából el is fogyott, legalábbis nálam már nincsen példány. Nem is feltétlenül volt célom, hogy az ismeretségre hajtsak. Írogattam, de folyóiratokba se nagyon küldtem verseket, mindig könyvekben gondolkoztam inkább. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem volt jó stratégia. Egyrészt, ha folyóiratban jelenik meg a vers, azt el lehet adni még egyszer a kötetben is. Másrészt sokat segít a könyvkiadásnál, ha a folyóiratok kiépített olvasóbázisa megismeri a szerzőt, utána jobban el lehet adni a könyvet.

Mennyire érződik a témáidon, hogy Erdélyből jöttél?

A témákon nem igazán, esetleg a nyelvezeten. Használok olyan szavakat, amik Erdélyben jellemzők inkább. A tematika inkább univerzális, mint transzilván: szerelem, közélet, nagyvárosi lét, társadalmi lehetőségek. Fried István foglalkozott a verseim nyelvi variabilitásával. Az első kötetemben talált olyan szavakat, kontextusokat, amikre azt mondta, nyelvészeti szempontból újszerűek, újdonságok.

Az ELTE mint szellemi műhely adott támogatást a munkádban?

Igen, a második verseskötetemen nagyon érződik, hogy az ELTE-re járok. Az esztétika szakon rengeteg filozófiát kellett olvasnom, ez a verseken is érződik. Akaratlanul is megjelenik a verseimben, amivel éppen foglalkozom. Sok jó élményem volt, nagyok sokat kaptam az ELTE-től, szellemi téren is. Volt néhány tanárom, akinek megmutattam a verseimet, van, akivel barátság szövődött köztünk, amolyan valódi barátság, amit nem karrierépítésre használunk… Az viszont igaz, hogy próbálok műhelytitkokat ellesni tőlük, például drámaírásból.

Tervezel drámát írni?

Igen. Szeretnék valami olvasottabb műfajjal is kísérletezni. Gondolkoztam prózán, de íróként egyelőre – úgy érzem -, nem állnám meg a helyem. Verset kevesen olvasnak, bár most a slam poetry nagyon jót tesz, újra divatba hozta a nyelvben élő költészetet.

Versesköteted fog mostanában megjelenni?

2011-ben jött ki a második kötetem, öt évvel az első után. Nem hiszem, hogy el fogom sietni a harmadikat. Tervben van, de jó pár év múlva várható. Azt se tudom, időrendben kötet vagy a dráma jelenik meg hamarabb.

Szerinted mennyire nehéz bekerülni Magyarországon az irodalmi elitbe?

Jelenleg az összes művészeti ágazatban az evolúcióhoz hasonló túlélési verseny zajlik. Meg kell harcolni a megélhetésért, pályázatokat beadni, szakmai fórumokon “kapcsolati tőkét” építeni. Művészetpolitikai teher nehezedik az alkotókra, aminek sok tehetséges szerző nem tud megfelelni. Nem elég a művészetben tehetségesnek lenni, tehetséges közéleti személynek is kell lenni ahhoz, hogy eredményes és sikeres legyen az ember. Megélhetési szabadúszó íróból nagyon kevés van.

Mit gondolsz, az utókor meg fog emlékezni rólad valamikor?

Ha nem úgy áll hozzá az ember a költészethez, hogy maradandót akar alkotni, akkor nem is érdemes csinálni.
Aki ebbe a nagy fába belevágja a kis baltáját, annak önmagáról olyan képpel kell rendelkeznie, hogy ő valódi vátesz. Ha nincs meg benne ez az elhivatottság, minek is írna? Bennem megvan ez a túlzónak ható kép magamról. Azt, hogy ennek függvényében, ugyanakkor a megfelelő művészetpolitikai ténykedés hiánya mellett hogyan alakul a pályám, nem tudom megmondani. Azt szeretném, hogy ne is kelljen ezzel foglalkoznom. Örülnék persze, ha a verseim valamilyen formában fennmaradnának.

Megjelent egy könyved az online pókerről. Nem érzed furcsának, hogy versesköteteket jelentetsz meg, drámán gondolkozol, és közben a pókerről írsz?

Valójában ez csak időtöltés volt, saját magamnak összegeztem a gondolataimat és vázoltam a stratégiámat. Mégis egy kisebb tankönyv kerekedett belőle. Bár a pókerláz már kezd lecsengeni, az embereket még mindig érdekli, hogyan lehet ebből megélni. Gyakran fel is merül a személyem kapcsán, hogy én ebből élek, és ez hogyan lehetséges. Erre próbáltam választ adni.

Hogyan kerültél Magyarországra?

Kolozsváron kezdtem az egyetemi pályafutásomat, politológiát tanultam. Jogra akartam menni, de oda csak fizetős helyre tudtam volna bejutni Romániában. Később elnyertem egy amerikai ösztöndíjat, ami magyarországi jogi képzésre szólt. Így kerültem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára. Utána meg itt ragadtam. Tetszik a város, jó hogy – Kolozsvárral ellentétben – itt a magyar nyelv vesz körül a köznapokban, szeretek itt lenni.

Itt jobb vagy otthon?

Ez egy kettős dolog: kicsit honvágyam van itt is, ott is. Bodor Ádám mondta egy beszélgetésben, hogy aki egyszer elhagyja a szülőföldjét, az már sehol sincs igazán otthon. Nálam is pont ilyen kettős honvágy alakult ki, úgyhogy nagyon fején találta a szöget. Az egzisztenciám is kettős, Csíkszeredában és Budapesten is stabil otthonom van.

Tervezel hosszútávon Magyarországon maradni?

Ha befejeztem az egyetemet, akkor kirándulnék kicsit. A terveim közt szerepel a Vajdaság és Kárpátalja. Két város, Szabadka és Ungvár van megcélozva, ahol szeretnék pár évet eltölteni. Meg akarom ismerni más kisebbségben élő magyarok közegét, nyelvét, életformáját. Érdekel az enyémtől eltérő kisebbségi sors.

Az irodalomra visszatérve, van példaképed a mai kortárs szerzők között?

Mindig megfognak ezzel a kérdéssel. Az ember ilyenkor vagy túl sok nevet mond, vagy túl keveset. Ha egy nevet mondok, akkor azt mondják, hogy biztos annak a személynek a hatása alatt vagyok. Ha többet mondok, az csak egy sablonos felsorolás lenne. Most megpróbálom úgy kikerülni a direkt válaszadást, hogy azt mondom, a pályakezdésnél hatott rám és sokat segített Orbán János Dénes. Viszont ő mára úgy tűnik kivonta magát az írás alól és javarészt irodalomszervezéssel vagy a kocsmájával foglalkozik.  Így jelenleg nem tudok példaképet felmutatni.

fotók: Noszlopi Botondtól