Vadlovak egy olajországban

„Ezek nekünk csak számok voltak. Nem az olaj volt a lényeg, a feladatot bármi mással is megoldhattuk volna.”

Az ELTE csapata, az Equiferus (jelentése vadlovak, zebrák) nyerte meg az ExxonMobil által hirdetett Energy Challenge bajnokságot. A csapat tagjai a TáTK alkalmazott közgazdaság szakján tanulnak, egyikükkel, Ivánkay Péterrel beszélgettem a versenyről.

Miért jelentkezett az Equiferus csapat a versenyre?

Alapvetően egy ilyen évünk volt, hogy elmegyünk minden érdekes versenyre. Szimpatikusnak tűnt, az első fordulóban csak egy internetes kvízt kellett kitölteni, ahol lehetett segítséget használni. Megcsináltuk, azt gondoltuk, ha nem is lesz olyan jó az eredményünk, akkor legalább megpróbáltuk. De másképp alakult.

Hány fordulós volt a verseny?

Három. A második ugyanilyen volt, egy hetünk volt a kérdéseket megválaszolni, logikai, matekos, de angol nyelvtani feladatok is voltak.

A harmadik fordulóban el kellett menni az Exxon székházába. Egy képzeletbeli, afrikai országba „utaztunk”, ahol olajat akartunk termelni. A feladat az volt, hogy kitaláljuk milyen eszközzel, fúrótoronnyal érdemes nekilátni, hogyan szállítsuk el utána szárazföldön a tengerhez. Mindehhez rendelkezésre állt nagyon sok adat a finanszírozásról, a költségekről.  Figyelembe vettük az adott politikai viszonyokat, ami befolyásolta az útvonalat. Szóval viszonylag összetett volt.

Miért ti győztetek? Ti oldottátok meg legoptimálisabban a feladatot?

Egyrészt a számolás miatt, mivel abban nem lehetett hibázni, és ez sok csapatnak nem ment. Nálunk Bárány Ambrus és Bohus Kinga ebben nagyon precíz volt. A másik pedig a nyelvtudás, mivel a végén prezentálni kellett a tervünket. Itt sokan elbuktak. Egyébként nem nagy fölénnyel győztünk, a pécsi csapatot csak pár ponttal előztük meg.

Volt már dolgotok olajipari folyamatokkal, vagy ez nem okozott nehézséget?

Nem, de ez nem is volt gond. Az egyik előnyünk a szakunkból kifolyólag, hogy ezek nekünk csak számok voltak. Nem az olaj volt a lényeg, a feladatot bármi mással is megoldhattuk volna. Csak azt néztük, hogy a leghatékonyabban kalkuláljunk a rendelkezésre álló „pénzzel”.

Láttam a szervezők oldalán, hogy kaptatok egyéni értékelést is. Ez mit takar?

Ez azt jelentette, hogy miközben a feladatainkat oldottuk, végig velünk volt két ember, aki figyelte, mit hogyan csinálunk. Öt vagy hat szempont volt, amit utána egy szöveges értékelés kíséretében elküldtek nekünk. Jó tapasztalat volt, mert ez segít önmagunkat értékelni, vagy éppenséggel a hibáinkat korrigálni.

Mi volt az ExxonMobil célja a bajnoksággal?

Ez egy fontos alkalom volt nekik, mivel szerették volna az egyetemeken az ismertségüket növelni azzal, hogy szerveznek egy ilyen versenyt. Ugyan már sok embernek meséltünk róla, de ez az Energy Challenge, mint logo, nem feltétlenül reklámozza őket. Magán a versenyen végig jelen voltak, a felsőbb vezetők is bemutatkoztak és meghallgatták a prezentációnkat.

Kaptatok állásajánlatot a verseny végén?

Ez a negatív része a dolognak, ugyanis nem. Azt hittük, hogy a verseny során a folyamatos értékelés, a jelenlét, a szűrés majd meghozza gyümölcsét, és kapunk egy ajánlatot. De nem, megköszönték a részvételt és mondták, hogy figyeljük az oldalukat. Talán ez egy más mentalitású cég, ahol legalább olyan fontos a lojalitás, mint hogy ki mennyire jó. A részlegek bemutatásakor látszott, hogy az alkalmazottak jól érzik magukat és szeretik, amit csinálnak, de nekünk ez egy nagy csalódás volt.

Mi volt a fődíj?

Egy prágai utazás, amit még nem használtunk ki, elég nehéz nyáron összehangolni az időpontokat. Ott elmegyünk a kinti ExxonMobil központba. Nem hinném, hogy nagy meglepetés várna minket, hiszen elmondták, hogy minden business centre ugyanúgy néz ki, szóval a prágai is így fog. Még az alkalmazottak és főnökök is ugyanolyan részen ülnek. Nagy az egyenlőség.

Javasolnád a többi egyetemistának, hogy jelentkezzenek ilyen bajnokságra?

Igen, megéri. Az első forduló nem is olyan nagy energia befektetés. Az utolsó forduló pedig nagyon izgalmas. Tulajdonképpen a versenyen kívül ez az Exxonról szólt. A képzeletbeli Afrikában az országok neve is a cég nevének összekevert betűiből állt. Persze, erre későn jöttünk rá, az értékelők meg jót nevettek.