„Délelőtt 11 órakor vizes hajjal rohantam be a terembe…” – interjú a mindig mosolygós Máté Zsuzsannával, az FTC vízilabdázójával

Rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos Európa-bajnoki bronzérmes, Universiade arany- és ezüstérmes hallgatónkkal, Máté Zsuzsannával beszélgettem edzés után, egy fél óra erejéig, aki jelenleg a Ferencvárosi Torna Club válogatott vízilabdázója.

Ha jól olvastam, Szlovákiában születtél. Hogy kerültél Magyarországra?

Egy nagyon kicsi faluból származom, ahol nem igazán volt lehetőségem sportolni, viszont a szüleim mindenképpen szerették volna, hogy kipróbáljam magam valamilyen sportágban. Többször elmentünk kirándulni, vagy úszni az osztállyal. Amikor gimis lettem, elkerültem Kassára, a sportgimnáziumba, és ott egyre komolyabban űztem a vízilabdát. Azt kell tudni, hogy Szlovákiában a vízilabda alacsonyabb szinten van, de az akkori edzőm, Eschwig Hajts Szabolcs látta bennem a potenciált, és azt javasolta, hogy a további fejlődés végett jöjjek Magyarországra, ami ugyebár nagy vízilabdás nemzetnek számít. Először egy évet Egerben játszottam, és utána jöttem fel Budapestre.

Milyen érzés volt olyan fiatalon elkerülni otthonról?

Kassán kollégista voltam, szóval nem láttam a szüleimet olyan gyakran. Utána Egerben laktam, tehát megint csak keveset találkoztam velük, de megvolt ez a fokozatosság: először egy hetet nem voltam otthon, azután kettőt. Viszont az elején nagyon nehéz volt, hogy mindent magamnak kellett elintéznem, de nyilván sokat segítettek nekem a lányok. Nehéz volt, de most is nehéz a vírus miatt, mivel nyáron voltam utoljára otthon, előtte pedig karácsonykor. Szerencsére könnyen el tudom terelni a figyelmemet, mert vannak napok, amikor nagyon pörgünk, és minden nap van valami program. Ilyenkor nincs időm arra gondolni, hogy mennyire hiányoznak a szüleim.

Amikor felkerültél Pestre, a BVSC-hez igazoltál. Ki keresett fel akkor téged?

Amikor utolsóéves serdülő voltam, az Egerrel bronzmeccset nyertünk. Az edzők folyamatosan figyelik a feltörekvő tehetségeket, és az évközi meccseken nyújtott teljesítményem miatt Petrovics Matyi felkeresett minket. Utána minden adott volt, hiszen Pesten van szlovák gimnázium, és az ahhoz tartozó kollégiumban volt hely számomra. Az uszoda is nagyon közel volt, tehát egyértelmű volt, hogy a BVSC-be teszem át a székhelyem.

A BVSC-ben eltöltött hat év után milyen érzéssel töltött el, hogy a Ferencváros megkeresett téged?

Az egész ott kezdődött, hogy a szakmai igazgató, Gerendás György felhívta az apukámat, és „engedélyt” kért tőle, hogy megkereshessen engem ezzel kapcsolatban. Persze, felnőtt ember vagyok, de ha bármivel kapcsolatban kell döntést hoznom, azt mindig szeretem előtte átbeszélni a szüleimmel. Kicsit fájó szívvel hagytam ott a BVSC-t, de úgy éreztem, hogy a saját fejlődésem érdekében szükséges ez a váltás, ami eddig nagyon bejött.

Az ezüstérmes válogatott a 2017-es Universiadén. A kép jobb szélén van Zsuzsi.

Mikor kaptál először meghívót a válogatottba?

Amikor még Egerben játszottam, Merész András, Bandi bá’ volt a szövetségi kapitány, és, ha jól emlékszem, egy szombati napon épp mászkáltam az uszodában, amikor Kelemen Attila bá’ meglátott, és mondta, hogy öltözzek át, és menjek le kétkapuzni. A csapat edzőmérkőzést játszott a magyar válogatottal, és ott látott Bandi bá’ először engem. A meccs után odajött hozzám beszélgetni. Ezután döntöttünk úgy, hogy állampolgárságot váltok, hogy magyar színekben tudjak indulni. 2014-ben, utánpótlás válogatottként, junior vb-bronzot nyertünk, majd ugyanebben az évben kaptam meghívót a felnőtt válogatottba. Az volt ám a hatalmas dolog! Az első meccsem december környékén volt Szentesen, ahova a szüleim is leutaztak, hogy megnézzenek. Utána volt egy kis kihagyás, másfél évig nem voltam válogatott, majd a ’17-es világbajnokság után újra a csapat tagja voltam. Ekkor már Bíró Attila volt a kapitány.

Kicsit beszéljünk az idei évről. Nem volt nehéz megoldani a vizsgáidat az Európa-bajnokság ideje alatt?

Abban a félévben sok gyakorlatom volt, és már előtte kaptam pár megajánlott jegyet, úgyhogy szerencsére nem kellett az Eb alatt tanulnom. A tanáraim nagyon rugalmasak voltak, ezáltal minden zökkenőmentesen ment.

Most írod a szakdolgozatodat. Milyen témát választottál?

Motorikus mozgások fejlesztése óvodás korban. Nagyon imádom! Ez végül is egy projektmunka, ami annyit jelent, hogy három hónapos edzéstervet állítok össze utolsó éves óvodásoknak. Anyukám tanítónő otthon, és számtalanszor tapasztalta, hogy hiányosságok vannak a gyerekek koordinációs készségeiben. Főleg emiatt tetszett meg ez a téma.

Hogyan néz ki egy napod?

Így, hogy ez az utolsó félévem, egy tárggyal és a szakdolgozattal kell foglalkoznom, szóval nem az egyetem határozza meg a napjaimat. A reggelt mindig a Fradiban indítom, az edzés kb. délig tart, ezután elintézem a napi teendőimet, majd este megint van egy edzés.

Térjünk vissza kicsit a januári Európa-bajnokságra. Milyen volt a hangulat és a csapatszellem?

A csapat nagyon jó volt, teljesen fel voltunk készülve mentálisan. Nem foglalkoztunk semmi mással, csakis a mérkőzésekre fókuszáltunk. Be voltunk zárva egy szállodába, szóval nem mentünk ki sehova. Megvolt a teljes napi program: reggeli, edzés, videózás. Egy meccs után örültem, ha két puszit tudtam adni a szüleimnek, mert egyből mentünk tovább.

Milyen célokkal mentetek az Eb-re?

Mindenképpen az éremszerzés volt az elsődleges célunk. Tudtuk, hogy hazai közönség előtt szeretnénk jó eredményt elérni. Mindig a következő ellenfelünkre koncentráltunk, és ahogy közeledtünk a végéhez, egyre elérhetőbb lett a kitűzött célunk.

A szaktársaid mennyire vannak tisztában azzal, hogy élsportoló vagy?

Amikor még BVSC-s voltam, többször tapasztalták, hogy délelőtt 11 órakor vizes hajjal rohanok be a terembe, és mindig azzal viccelődtek, hogy kint ennyire esik az eső. De, viccet félretéve, tudják, hogy keményen dolgozom, hogy elérjem a céljaimat. Sokszor kijöttek a meccseimre, szóval sok biztatást kapok tőlük.

Milyen nehézségeket okozott tavasszal a koronavírus?

A bajnokság leállításakor eléggé meglepődtünk. Ez alatt az idő alatt kaptunk a válogatottól minden napra programokat, hiszen fontos volt, hogy formában tudjunk maradni. Miután elvégeztek rajtunk két tesztet, majd három hetes edzőtáborunk volt a Császár-Komjádi Uszodában. Nagyon fárasztó volt ez az edzőtábor, de igyekeztünk vidáman eltölteni a szabadidőnket.

A jelenlegi helyzetet tekintve mire számítasz jövőre?

Nagyon sokat beszélünk erről a válogatottban, hiszen nehéz felkészülni valamire, amiről nem tudjuk, hogy lesz-e, vagy sem. Nekünk még nincs kvótánk az olimpiára, és a kvalifikációs verseny januárban lesz, tehát az a torna lebeg a szemünk előtt elsősorban. Ezért is szervezték nekünk azt a három hetes edzőtábort, ezen kívül edzettünk egy hetet Egerben, két hete pedig a Margitszigeten voltunk. Próbálunk alkalmazkodni és pozitívak maradni. A bajnokság miatt muszáj edzeni, viszont nehéz kiszámolni a csúcsformát, hiszen a kitűzött időpontok bármikor megváltozhatnak, és egy világverseny előtt fontos a megfelelő ráhangolódás és pihenés.

Köszönöm az interjút, és további jó felkészülést kívánok!

Képek forrása: nemzetisport.hu, fradi.hu, felvideksport.hu, beac.hu, utanpotlassport.hu, elitemagazin.hu