Újra egyetemi döntőben a futsalosaink!

Március első hétvégéjén minden sportszerető szeme a BEAC-ra szegeződött, ugyanis ekkor került megrendezésre a XI. Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, a félév legnagyobb egyetemi sportrendezvénye. A KEK ezúttal sem okozott csalódást, azonban a szombati zárórendezvénnyel nem ért véget a hétvégi egyetemi sportélet, március 8-án, vasárnap ugyanis egy csonka fordulóval lezárult a Budapesti Egyetemi Futsal Bajnokság (BEFB) alapszakasza is, amelyben két ELTE-s csapatunk is érdekelt volt. Az alapszakasznak vége, egyik szemünk pedig sír, míg a másik nevet.

Az utolsó forduló az NKE és a Károli csapatainak visszalépése miatt pusztán csonka fordulóként került megrendezésre, mindössze négy csapat részvételével. Az ELTE PPK-s fiaink mellett még a Corvinus, a BME és a SOTE mérkőzött meg, hogy eldőljön, kik jutnak be az egyébként kimondottan népszerű Egyetemi Négyesdöntőbe. Egyik párharc sem volt tét nélküli, ugyanis a négy helyből még kettő kiadó volt. Csak kettő, ugyanis az már korábban biztossá vált, hogy az Nb2-es futsalcsapatunkra építő ELTE-BEAC a tavalyi évhez hasonlóan, idén is megnyerte az alapszakaszt. Tette mindezt ráadásul nem is akárhogy, fiaink ugyanis 5 mérkőzés alatt sem találtak legyőzőre. 5 meccs, 15 pont, +14-es gólarány. Ezekkel az impozáns számokkal jelezték a riválisoknak, hogy ahogyan tavaly, úgy idén sem kerülhet máshova a kupa, mint a Bogdánfy 10/B-be. Értük tehát már nem kellett izgulni a zárófordulóban, nem úgy, mint másik csapatunkért, az ELTE-BEAC PPK-ért. Ők ugyanis nemcsak, hogy parkettre léptek vasárnap, de egy élet-halál harccal zárták le az idei szezont.

Futsalcikkép3fsdf

Míg a 13:30-kor kezdődő BME–SOTE mérkőzésen rendkívül egyszerű volt a képlet: amelyik csapat nyer, az ott lesz a négyesdöntőben, addig az utána következő Corvinus–ELTE-BEAC PPK-n már helyett kapott a matematika is. Bár fiaink a hatodik helyről és papíron a kevésbé esélyes pozícióból várták az összecsapást, bizonyos körülmények teljesülése esetén még akár ők is odaérhettek volna a negyedik pozícióba. Ehhez simán kellett volna megverni a Corvinust, legalább háromgólos különbséggel, miközben a másik mérkőzés nem végződhetett volna döntetlenre. Az egyik feltétel teljesült, sajnos azonban a másik már nem. Bár a BME végül legyűrte az orvosisokat, végül a Corvinus túl nagy falatnak bizonyult a szűk létszámban kiállni kényszerülő, ám annál lelkesebben hajtó PPK-soknak. Egy rendkívül kiélezett és szoros első félidő után tisztán látszott, hogy ha nem kockáztatunk, akkor ebből legjobb esetben is pusztán egy szűk győzelem lehet, ami azonban a körülmények miatt sajnos nem ért volna többet egy vereségnél.

Bár a PPK-sok az első félidőben két gyönyörű támadás végén is gólnak örülhettek volna, sajnos fiaink mindkét esetben lemaradtak a hosszún, így a száz százalékos gólhelyzetből végül kirúgás, míg az esetleges ELTE-s előnyből egy egygólos corvinusos vezetés lett. Mindezek után nem volt más lehetőség, kockázatot kellett vállalni a sikerért, így már 15 perccel a vége előtt Sajben mester lehozta a kapust, és egy öt a négy elleni játékrendszerre állította át a csapatot. Bár a labdabirtoklás megvolt, az összeszokatlanság sajnos itt már nagyon élesen kiütközött. Az utolsó passzok rendre pontatlanok, az utolsó döntések pedig rendre rosszak voltak, a corvinusosok pedig ezt köszönték szépen, és mindösszesen hat perc alatt berámoltak ötöt. Mindezek után már csak a szépítésért küzdöttek a futsalosaink, ami végül sikerült is, Bakonyi révén. Összességében a végeredmény nem tükrözte a két csapat közötti különbséget, azt azonban nehéz lenne elvenni a Corvinustól, hogy mindent egybevetve jobban megérdemelték a négyesdöntőben való részvételt.

Az alapszakasznak tehát vége, a rutinosabb ELTE-BEAC csapata úgy, ahogy tavaly, idén is dominálta a mezőnyt, és rendkívül magabiztosan jutott a legjobbak közé, míg az inkább fiatalokból és kevésbé rutinos futsalosokból álló ELTE-BEAC PPK-nak idén is annyi jutott, hogy szimpatikus játékkal megnehezítette a „nagyok” dolgát. Egyik szemünk sírhat tehát, ugyanis idén sem jött össze a két ELTE-s csapat közötti „álomdöntő”, a másik azonban őszintén nevethet, hiszen ahogy az utóbbi években mindig, úgy idén szoríthatunk az ELTE-BEAC csapatának, hogy sikerüljön a címvédés, és megmaradjon az egyetemi futsalcsapatok legjobbjának!

Nincs más hátra tehát, mint hogy: Hajrá ELTE-BEAC! Hajrá egyetemi sport!