Hosszú évek, évtizedek óta várták a sportrajongók, hogy a játékvezetők olyan eszközt kapjanak a kezükbe, amivel minimálisra lehet csökkenteni a hibák lehetőségét, ezzel megteremtve a lehető legsportszerűbb körülményeket az élsportolók, egymással versengő csapatok számára. Most azonban, hogy a labdarúgásban is egyre elterjedtebbé válik a videóbíró (VAR) rendszere, rá kellett jönnünk: a technológia önmagában nem jelent megoldást mindent problémára.
„Imádom a VAR-t!” – nyilatkozta augusztusban a Tottenham Hotspur boldog vezetőedzője, Maurizio Pochettino a Manchester City otthonában elért döntetlent követően. Minden oka megvolt az örömre: csapatával valósággal felmosta a padlót a bajnoki címvédő, és még ő maga sem számíthatott arra, hogy miután a 92. percben a házigazdák megszerezték az elkerülhetetlennek látszó vezető találatot, végül mégis elégedetten rázhat kezet a lefújás után Pep Guardiolával. A videóbíró azonban másként gondolta. Hiába ünnepelt percek óta a gólszerző Gabriel Jesus és az egész Etihad stadion, a VAR-szobában kiszúrták, hogy a találatot megelőző szögletnél Aymeric Laporte – teljesen vétlenül – kézzel ért a labdába, így a megváltoztatott ítéletet követően középkezdés helyett szabadrúgással jöhettek a vendégek.
Ez volt az első döntés a Premier League-ben, ami beigazolta a videóbírót ellenzők legnagyobb félelmét, mely szerint a technológia kiöli a labdarúgásból a góllal járó eksztázist, ugyanis sosem lehetünk egészen biztosak abban, hogy az önfeledten ünnepelt találatot nem fogják percekkel később semmissé tenni. Azonban felmerült egy másik vitapont is, amiért nehéz lenne a VAR-t hibáztatni: lehet, hogy magával a szabállyal van baj, ami alapján a videóbírót kezelők meghozzák az ítéleteiket.
A találkozót követően a City középpályása, Ilkay Gündogan egy Twitter-bejegyzésben világított rá a problémára. Az új szabályok értelmében egy, a tizenhatoson belül történt kezezésnél, amennyiben az a támadó csapatnál történt, nincs helye mérlegelésnek, szabálytalannak kell nyilvánítani. Ezzel szemben ha a védők érnek hasonlóan labdába, továbbra is vizsgálni kell a szándékosságot. A döntés így valamilyen szinten továbbra is szubjektív, ezáltal pedig hátrányt szenved a támadó csapat.
A német játékos nem rejtette véka alá véleményét
A rendszert övező viták elsősorban abból fakadnak, hogy mindenki mást vár a videóbírótól. Van, aki csak a legnagyobb hibákat iktatná ki a játékból, míg mások a legapróbb vitás eseteket is visszanéznék. Egyesek a mérkőzés mihamarabbi újraindítását tartják szem előtt – így nem bánják, hogy pályán kívüli szakemberek hoznak minél gyorsabb döntéseket –, sokak szerint azonban a játékvezetőé a felelősség, így neki kell visszanéznie az incidenseket, még akkor is, ha esetleg ez nagyobb időveszteséggel jár.
A széles nyilvánosság számára a 2018-as világbajnokság jelentette a VAR bemutatkozását. Az eredmények – ha nem is tetszettek mindenkinek – magukért beszéltek: a kaggle.com adatbázisa szerint korábban soha nem fordult elő, hogy húsznál több büntetőt ítéljenek egy vb-n a játékvezetők – ez a szám Oroszországban 29-re emelkedett. A bírók sokkal szigorúbban büntették a tizenhatoson belüli mezhúzásokat, lerántásokat, amik értelemszerűen a támadó csapatnak kedveztek.
Persze a szabályok nyújtotta mérlegelési lehetőség már a világbajnokságon is vitákat generált. Elég csak a döntőre gondolni, ahol Perisic kezezése után ítéltek büntetőt a későbbi győztes franciák javára, holott a visszajátszások alapján látszik, hogy a horvát játékos az utolsó pillanatig nem láthatta a beadás ívét, így a szándékosság is kétségbe vonható. A történet már jól ismert: a tizenegyest Griezmann értékesítette, a franciák pedig ezek után nem engedték ki a kezükből a győzelmet. A gondot közel sem az jelenti, hogy Néstar Pitana játékvezető rosszul döntött volna – a baj az, hogy a szabálykönyv alapján nincs százszálékosan egyértelmű ítélet az adott szituációban.
Hiába vizsgázott jól a nyári tornán, a legrangosabb európai kupasorozatban továbbra sem vezették be a videóbírót. Ahhoz, hogy erre sor kerüljön, magyar közreműködés is szükségeltetett, igaz, nem éppen pozitív kontextusban: sokak szerint részben Kassai Viktor hatalmas hibája győzte meg a döntéshozókat, hogy a tavaszi BL-mérkőzéseken már VAR is segítse a játékvezetők munkáját. A magyar bíró a Manchester City – Sahtar Donyeck csoportmeccsen ítélt büntetőt a hazaiak javára, miután a ziccerbe került Raheem Sterling senkitől sem zavartatva földbe rúgott és elesett.
Az instant klasszikussá vált Manchester City – Tottenham Hotspur BL-negyeddöntőt is a VAR döntötte el – Sterling győztes(nek tűnő) gólját a hosszabbításban érvénytelenítették
Az, hogy a videóbíró ismét slágertémának számít a szurkolók körében, elsősorban az angol bajnokságnak köszönhető. A Premier League volt az utolsó topliga, ahol az idei szezontól kezdve bevezetésre került a technológia, és a szigetországban vezérelvként tűzték ki, hogy a lehető legkisebb játékmegszakításokkal járjanak az ellenőrzések. Ezt elősegítve mindössze négy szempontból vizsgálják az eseményeket a VAR-szobában: a gólok szabályosságát ellenőrzik, piros lapos incidenseknél nyújthatnak segítséget, kijavíthatják, ha eredetileg rossz személynek osztottak ki büntetőlapot, illetve beleszólhatnak a büntetők megítélésébe. Mindez elméleti síkon jól hangzik, de a megvalósítás bőven hagy kívánnivalót maga után.
A legnagyobb hiba, hogy az angolok a beavatkozások mértékét egy plusz kikötéssel próbálták redukálni: a videóbíró csak akkor szól közbe, ha a játékvezető „tiszta és egyertelmű” hibát vét. A probléma megegyezik a kezezéseknél tapasztaltakkal: mikortól válik egy tévedés „tisztává és egyértelművé”? Az első hét forduló tapasztalatai alapján a segítők csak a legritkább esetben akarják (merik?) felülírni a bíró döntéseit, ezzel pedig a VAR gyakorlatilag funkcióját veszti.
Sokszor előkerül a technológiát övező diskurzusban a példa, miszerint valaki nem lehet félig terhes, vagyis a támadó vagy lesen van, vagy nincs. Ennek megfelelően a találatok után akár percekig is eltarthat, amíg a szakemberek alapos műgonddal behúzzák a vonalakat, hogy aztán nem egy alkalommal milliméteres leshelyzetekre hivatkozva érvénytelenítsék a gólt. A gond ott kezdődik, hogy a technika jelen állása mellett a labdarúgók igenis lehetnek „félig terhesek”.
A VAR által használt kamerák ugyanis másodpercenként 50 képkockát rögzítenek. Ezek közül kell kiválasztani azt az állóképet, amin a passzoló játékos már biztosan hozzáért a labdához, ám naivitás lenne azt feltételezni, hogy a játékos cipője pont a megállított pillanatban ér a játékszerhez. A képkockák között eltelt 0.02 másodperc alatt – ezen időtartamban nem tudjuk pontosan megítélni, mikor rúgták meg a labdát – egy sprintben érkező támadó akár 13 centimétert is haladhat a pályán.
Raheem Sterling, az angol bajnokség első „félig terhes” játékosa
Az elmúlt évtizedek legfontosabb szabályváltozásai általában a támadójátékot igyekeztek elősegíteni. Ilyen volt az 1990-ben életbe léptetett új lesszabály is, ami kimondta, hogy a labdát kapó játékos akkor sincs lesen, ha egy vonalban áll az utolsó védővel. Azáltal, hogy jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a támadók hónalja átlóg-e 1-2 centivel a vonalon, miközben pontosan meg se tudjuk állapítani, hogy melyik pillanatot kéne figyelembe venni, csak szembemegyünk a szabályok szellemiségével. Vagy, ha úgy tetszik, visszarepítjük magunkat egy korábbi, fejletlenebb korba.
Paradox helyzet áll így elő. Miközben a VAR-szobában hibahatáron belüli lesállásokat elemeznek hosszú percekig, addig a valóban második megfontolást igénylő eseteket sokszor figyelmen kívül hagyják, mivel nem akarják felülbírálni a játékvezető döntését.
Mikor a videóbíró intézményével kapcsolatban hozunk fel érveket pro és kontra, könnyű megfeledkezni róla, hogy a VAR használatával kapcsolatos problémák nagy része nem a technikából fakad – egyszerűen csak nem tudjuk, miként lehetne azt hatékonyan használni. A videóbíró alkalmazása jelenleg sok kívánnivalót hagy maga után, de ezért elsősorban a szabályokat lehet „hibáztatni”: amíg a szabálykönyv sem egyértelmű, addig nem lehet elvárni senkitől, hogy tökéletes döntéseket hozzon.
Biztosan vannak olyan szurkolók, akiket sosem fog meggyőzni a VAR – nekik mindig az ünneplés tiszta mámora lesz a legfontosabb, akár néhány rossz ítélet árán is. A téma – ahogy az itt leírtak is – szubjektív, és teljesen egyéni preferencia kérdése, ki hogyan viszonyul az újításhoz. Az viszont – érzésem szerint – vitán felül áll, hogy ahhoz, hogy megtapasztaljuk, miként tudná a videóbíró eredményesebben segíteni a játékvezetők tevékenységét, először a futball döntéshozóinak kell sokkal jobb munkát végezniük.
Képek forrásai: sportsmole.co.uk, Twitter, Sports Ilustrated, YouTube
