Felemás szezonnyitás – Elrajtoltak futsalosaink

Bár a hétfői játéknapon a legtöbb szem valószínűleg a Magyarország-Szlovákia eb-selejtező mérkőzésre szegeződött, azért egyetemünk hallgatói és a futsalkedvelők számára más jelentős eseményt is tartogatott a nap. Az ELTE-BEAC – PTE PEAC mérkőzéssel ugyanis kezdetét vette az NB II-es futsalszezon fiainknak, akik helyenként egy kicsit álmoskás, egy kicsit döcögős, de összességében mégis egy küzdős mérkőzéssel nyitották meg az évet. Sajnos a bravúr elmaradt, de azért mégis van okunk a bizakodásra.

Igen jelentős volt a holtszezonbéli játékosmozgás az ELTE-BEAC háza táján, csapatunk ugyanis a tavalyi felemás évad után, a nyáron több mint hat új játékost is igazolt annak érdekében, hogy idén gond nélkül odaérjen a felsőházba. Az új érkezők között nemcsak komoly minőséget, de ismerős arcokat is találhatunk, hisz többen közülük tagjai voltak korábbi sikeres MEFOB vagy KEK-es egyetemi csapatainknak is. Mindezek fényében a csapat önbizalomtól telve, de még kevéssé összeszokottan várta az idei szezonrajtot, ahol a tavalyi felsőház második helyezett pécsieket fogadtuk. A szezon eleji forma, az összeszokottság hiánya, valamint a pécsiek fizikális fölénye végül rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre, ahol sajnos elmaradt a bravúr, és a vendégek távozhattak a 3 ponttal.

A sok új érkező ellenére majdnem a teljes régi kezdő futott fel a kezdő sípszó előtt a pályára, fiaink ugyanis a Sajben–Árendás–Szini–Appl– és az új érkező –Kovács-ötössel kezdték meg a mérkőzést. A minőségi nevek ellenére azonban a találkozó első percei rendkívül álmoskásan teltek. A pécsiek visszaálltak a saját térfelükre, és átadták a kezdeményezés lehetőségét, azonban a veszélyesebb próbálkozásokat hamar megfojtották, így csakhamar kialakult egy hosszú és vontatott, meddő hazai mezőnyfölény. Az első percekben talán csak Sziniben volt meg a veszély a vendégek kapujára, de ő sem tudta megteremteni a különbséget. A játék képéről mindent elmond, hogy az első kapura lövési kísérletig egészen a 8. percig kellett várni, amikor is egy visszakészített labdát az egyik új szerzemény, Gémesi lőtte gyengébbik lábával félerősen a kapu felé. Nem sok, de legalább valami. Ezt követően azonban felpörögtek a csapatok, és néhány percre egészen átalakult a mérkőzés összképe, és a langyoskásan csordogáló futsalt néhány percnyi őrület követette.

futsalcikkép4

Először veterán kapusunknak, Sajbennek kellett nagyot nyújtózkodnia, majd gyors egymásutánban a kinyíló vendégek, és az ezáltal lehetőséghez jutó hazaiak is lendületes támadásokat vezethettek gólhelyzeteket teremtve, ám sokáig sikertelenül. A 11. percben aztán megtörtént, aminek nem kellett volna. A hazaiak két védője nem értette meg egymást, bizonytalankodásukat pedig kíméletlenül kihasználták a pécsiek, és az egymásra váró védők között áttörve Tóth Adrián helyezte el a labdát a tehetetlen Sajben mellett. 0–1. Ha pedig valaki azt hitte, hogy a gól jót tesz majd a mérkőzésnek, az hamar nagyot csalódott. A vezetés megszerzése után ugyanis a PEAC még jobban behúzódott a kapuja elé, ezzel még inkább lassúvá és meddővé téve a játék képét. Csapatunk csak néhány erőtlen átlövéssel tudott bármilyen módon veszélyeztetni, de ezek közül egyikben sem volt valós gólszerzési lehetőség. A pécsi gólt követő 5-6 perc eseménytelenül és döcögősen telt. Ezt követően azonban Soltész beállásával a játék képe is nagyot változott. Egy kis szerencsével először megszerezhette volna az egyenlítést is egy megpattanó lövéssel, majd néhány másodperccel később szintén ő centerezett remekül Dunai lábára, aki azonban a védők szorongatásában nem tudta gólra váltani a helyzetet. Az utolsó 1-2 perc a félidőből valamelyest feledtette az azt megelőző 8-at, de azért minden szurkoló remélhette, hogy a második etap egy pörgősebb és lendületesebb játékképet fog hozni.

A kívánságból valóság lett, ugyanis két teljesen más csapat érkezett meg a második félidőre, és végre igazán közönségszórakoztató percek következtek. Lendületes, nyílt, energikus futsal lett a pályán, több helyzettel is mindkét oldalon. Rögtön néhány perc után akár az egyenlítés is meglehetett volna, amikor is az egyik hazai kontra egy 3:1-es létszámfölénnyel mehetett volna gólig, de sajnos egy esetleges jó passz helyett egy rossz lövés zárta le az akciót, amely végén egy gyors rekontrából még majdnem a vendég pécsiek növelhették az előnyüket, Sajben azonban ismét a helyén volt. Rutinos kapusunk „sajnos” a következő 4-5 percben abszolút főszereplővé is lépett elő, amikor gyors egymásutánban több nagy bravúrt is be kellett mutatnia. Itt most nagy szerepet kapott a „végy egy jó kapust” bölcsesség. Bár főleg sajnos a saját kapunk előtt történtek az események, mindenesetre a második félidő már tényleg az a futsal volt, amiért az emberek kijönnek meccset nézni. Ezt követően, a második félidő közepén aztán újra leült kicsit a játék, a meddő mezőnyfölényeket csak néha koronázta egy-egy szebb kapura lövés, és általában egy kisebb-nagyobb Sajben-bravúr. Sajnos azonban a 35. percben már kapusunk sem tudott segíteni, amikor is egy 2:2 elleni helyzetben a szélen megverték védőinket, majd egy erős és jól irányzott centerezést követően a hosszún érkezett nagy lendülettel mintaszerűen Temesvári, és könyörtelenül helyezett a kapuba. 0–2. A gól érezhetően megfogta fiainkat, miközben a PEAC, ha ez egyáltalán lehetséges, még mélyebbre húzódott vissza és zárt össze. Két perccel később aztán a semmiből jött újra a hidegzuhany. A 37. percben a pécsi kapus egy hatalmas hajítással átreptette a labdát az egész pályán, sajnos tű pontosan a vendégek centerének fejére, aki egyből középre bólintotta a játékszert, hogy az ott érkező Kőnig végül szintén homlokkal gólra váltsa azt. 0–3.

45800843_1191104421046882_6076996634959413248_o

Ezt követően jött, aminek ilyenkor jönnie kellett. Sajben elhagyta a játékteret, helyét Dunai vette át, hogy ahogy az a futsal nagykönyvében meg van írva, 5:4-es játékra álljunk át. Ennek igen hamar meg is lett a gyümölcse, ugyanis a mélyen visszahúzódó pécsieket Kovács Gergely lepte meg egy átlövéssel, amely az egyik védőn irányt változtatva végül a hálóban kötött ki. 1–3. Ekkor egy rövid ideig úgy tűnt, akár még a bravúr is benne lehet. Sajnos azonban tényleg csak egy rövid ideig. A PEAC kitámadott, ezzel megzavarva minket, és belekényszerítve több labdaeladásba is. Még az egyébként mezőnyjátékosként szereplő, de az öt a négyes játékrendszerben Sajben helyét átvevő Dunainak is be kellett mutatnia néhány nagy védést. Három másodperccel a vége előtt azonban a szép befejezés esélye is elszállt, amikor is egy hátsó labdavesztést követően Seregy végül az üres kapuba lőhetett, kialakítva ezzel az 1–4-es végeredményt.

Összességében elmondható, hogy a PTE-PEAC csapata megérdemelten nyert, és bár nem játszott egy kimondottan szimpatikus, közönségszórakoztató játékot, azért megmutatta, hogy nem volt véletlen az a tavalyi felsőházi ezüstérem. Ami pedig minket illet, bár az első meccsen nem sikerült a bravúr, összességében bőven van ok a bizakodásra. Egy rendkívül fiatal és lelkes csapat állt össze, kiegészítve néhány komoly rutinnal és tudással rendelkező játékossal, akik abszolút sikerre éhesen léptek pályára hétfőn, és akik amint összeszoknak, bizony nemcsak, hogy a legerősebb csapatok dolgát is komolyan meg fogják nehezíteni, de reális eséllyel tehetik mindezt tavasszal már a felsőházban.

futsalcikkép3

A mérkőzés végén a meccs egyik legjobbja, a több nagy bravúrt is bemutató Sajben Marcell mondta el a véleményét a mérkőzésről és saját teljesítményéről:
„Nagyon vártuk már az első találkozót, hiszen csapatunkhoz több kiváló NB I-es tapasztalattal is rendelkező játékos érkezett, az azonban még szembetűnő volt, hogy a pályán nincs meg a teljes összhang. Mindezek ellenére azért a játék tartalmazott bőven biztató elemeket, amikre lehet építeni a későbbiekben. Személy szerint nagyon bízom a srácokban, úgy gondolom, hogy idén reális esélyünk van a felsőházba kerülésre. Ami a saját meccsemet illeti: az egyesület egyik legrutinosabb játékosaként mindig stabil teljesítményt várok el magamtól, amivel kellőképp segíthetem a többieket. Sajnálom, hogy ez a mai nap végül nem lett elég a 3 ponthoz.”

A csapat a következő mérkőzését szeptember 23-án játssza az Érdi VSE-vel. Jó erőpróba lesz az is, egy addigra már jóval összeszokottabb csapat számára. Szurkoljunk együtt a srácoknak! Hajrá ELTE! Hajrá BEAC!