Ott voltunk az Éjszakai Sportnapon

December 13., péntek 13-án, ezen a nagyon szerencsés napon immár 6. alkalommal került megrendezésre az Éjszakai Sportnap. Jelen sorok írója végig ott volt, rengeteget sportolt és közben lelkesen dolgozott.

Az Éjszakai Sportnap már hetek óta téma volt az edzésen, a tavalyi lelkesedéssel, lázasan szerveztünk csapatokat a közösségünkből. December 13-án, pénteken végre eljött a nagy nap. Az utolsó órákon már nehéz volt figyelni, alig vártuk, hogy jól átmozgassuk mindenünket a rengeteg tanulás után. Ha még nem mersz bajnokságban próbálkozni, itt nyugodtan megmérettethetted magad. Idén sem volt hiány kreatívnál kreatívabb, néhol nyelvtörő jellegű csapatnevekben. Szokás szerint az volt a legelső, hogy magunkhoz vettük a „túlélőcsomagot” a szendvicsekkel, a vízzel és természetesen a pólóval. Lehet, hogy csak szakmai ártalom, de számomra a telihold mellett a floorball-labdát idézte a minta.

Már éppen belelendültünk a játékba, amikor következett a rövid nyitóbeszéd, majd a hastáncbemutató, a férfiközönség nagy örömére. A lányok inkább arról tárgyaltak, milyen jó lenne beiratkozni egy tanfolyamra. A következő órákban belemélyedtünk az időbeosztásba, ide-oda ingáztunk a sportágak között, szabadidőnkben pedig az ellenfél csapataival barátkozunk vagy csapatot építettünk a Szertár Büfében, ami mindig zsúfolásig tele volt. A nagyétkű társaság után mindenki nagy bánatára éjfélre már nem maradt se ennivaló, se sör. Saját sportágunk mellett még egyre be lettünk automatikusan nevezve, amihez kevésbé értünk, ezt ki több, ki kevesebb örömmel fogadta, mindenesetre hála istennek idén is volt legalább egy olyan ember csapatunkban, aki ahhoz is értett. Ennek ellenére legalább olyan lelkesen és hangosan szurkoltunk egymásnak, mint amilyen lelkesen próbálkoztunk. Éjfél után kezdődtek a legizgalmasabb sportágak: a folyosón összefuthattunk a laser tagesekkel, akik nagykabátban, fejükre szerelt lámpával és fegyverrel indultak neki a fagyos éjszakának, a jó meleg csarnokban pedig kis időre mindenki varázslótanoncnak érezhette magát, aki kviddicsezett. A védők komoly arccal emelték magasba a seprűket, akár az alabárdosok, a másik típusúaknak pedig látszólag nagyon tetszett a kis seprűvel való csapkodás. Némileg a kosárlabdára emlékeztet a játék a passzolgatással és a pontszerzési lehetőséggel, még szerencse, hogy a csapatunknak előzőleg éppen kosármeccse volt. Mindenesetre nagyon látványos volt kívülről, a csapatok pedig jól láthatóan elsőre megértették a szabályokat és élvezték a játékot, rengeteget nevettek közben.

Hajnalban, a rendezvény vége felé a kosár-, foci- és floorballcsapatok egyik fele még fáradhatatlanul küzdött a pályán, a másik fele visszavonult reggelizni és beszélgetni. Mi az utolsók között hagytuk el holtfáradtan, de rengeteg vicces emlékkel a BEAC-ot. Így mindjárt más nekiindulni a hétvégének és a vizsgaidőszaknak!