Hajrálányok akcióban

Újra jelentkezik Sport Testközelből sorozatunk. A friss KEK győztes ELTE Cheerleader csapat edzését próbáltuk ki.

Végy egy formás lányt, adj hozzá némi akrobatikát, csipetnyi angol spárgát, majd fűszerezd egy kis vagánysággal! Díszítésként használj extravagáns ruhát, és néhány pompomot! Végül dőlj hátra, és élvezd a műsort! Sport Testközelben sorozatunk következő államosaként a BEAC-ra látogattunk el, hogy résztvegyünk a cheerleaderek meglehetősen embertpróbáló edzésén.

Ugyan önként jelentkeztem a feladatra, de elsősorban az vezérelt, hogy a fiúkat megkíméljem a pompomokkal való hadonászástól. Nem voltak illúzióim, pontosan tudtam, hogy ez az az edzés, amit vagy sehogy, vagy csak iszonyú gyötrelmek árán fogok végigcsinálni. Mikor megérkeztem a csarnokba, csak még inkább elbizonytalanodtam, ugyanis a lányok teljes harci díszbe voltak öltözve. Kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen érdeklődő, és épp videófelvétel készül a csapatról. Ebből az apropóból a csajok minden trükköt bedobtak, miközben én egyre kisebbre és kisebbre zsugorodtam a sarokban. Húsz perc várakozást követően végül kezdetét vette a valódi edzés, amihez mindannyian hétköznapi szerelésbe bújtak.

Megérkezett a lejátszó, felcsendült a ritmus, és Kovácsik Rita vezetésével a kis csapat elindult futni. Ekkor még nem is volt probléma, sőt a kocogást követő alapfeladatok is egész jól mentek, de mikor meghallottam a „Melegítsünk spárgához!” – veszényszót, minden ihletem elszállt. Még egy valamire való terpeszülést sem sikerült összehoznom. Ekkor odajött hozzám Rita. Nem nevetett ki, nem cikizett, épp ellenkezőleg. Elmondta, hogy milyen feladatok következnek majd, és bíztatott, hogy ne aggódjak, mert egy része bizonyára nekem is menni fog. Roppant hálás voltam a kedves szavakért, már csak azért is, mert egyfolytában úgy éreztem, mindenki rajtam röhög. Valójában csak az üldözési mániám kezdett a tetőfokára hágni. A sorozásos gyakorlat egy része valóban teljesíthető volt, melynek hála az ereimbe ismét visszaszivárgott némi önbizalom. Na de mire felvettem a ritmust, addigra már megint ott tartottunk, hogy érintsük meg a fejünket a lábunkkal, aztán forogjunk felugrás közben, és hasonlók. Aztán jött a kézenállás, a cigánykerék, és még ki tudja hány akrobatikus momentum. Na itt már konkrétan szégyelltem magam, mert arra nem voltam képes, hogy legalább valamelyiket megpróbáljam. Teljes megsemmisülés.

Az edzés harmadik blokkjában a lányok egy része új táncot tanult be, míg a másik csoport lehetetlennek tűnő emeléseket és szaltókat gyakorolt. Gondoltam, ha bekapcsolódok a táncba, abból nem lehet bajom. De hamar be kellett látnom, hogy a dolog nem nekem való, hiszen már a kezdő mozdulatsorban lemaradtam. Nem is igen tudtam koncentrálni, mert még mindig ott motoszkált bennem a cigánykerék problematikája. Így született meg az elhatározás, hogy konkrét céllal segítséget merjek kérni. A választásom Rita hugára, Kovácsik Évára esett, aki maga is cheerleader volt, de ma már az aerobikosok népes táborát erősíti. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék, és hogy mennyire félek. Rendkívül készséges volt, szívesen segített a problémámon. Gyakorlatilag egy komplett magánedzést rögtönzött a kedvemért, aminek rövidesen meg is lett az eredménye. Tíz év után ismét cigánykerekeztem, kézenálltam, és már-már ott tartottam, hogy a kézenátfordulást is megpróbáljam. A továbbiakban hasznos lazító és nyújtó gyakorlatokat mutatott, miközben végig táplálta bennem a reményt, hogy én is legyőzhetem a saját korlátaimat, ha rendszeresen és szorgalmasan gyakorolok.

Összességében be kell vallanom, hogy bármennyire is vonakodtam a pompom lányoktól, utólag már örülök, hogy meglátogathattam őket. Nélkülük talán sosem számoltam volna le a félelmeimmel. Rájöttem, hogy ők is hozzám hasonló emberek, akik hosszú, kitartó, kemény munkával érték el azt a szintet, ahol most tartanak. Köszönöm, hogy kedvesen, megértően fogadtak, és hogy készséggel segítettek, ha problémám adódott. Hajrá lányok, hisz hajrálánynak lenni jó!

A teszt időpontja: 2012. március 22

Fotók: Naszvadi Gergely Mihály