Remek szervezés, jó előadások, új ötletek, innovációra éhes közeg: néhány jellemzés, ami a résztvevők szájából hangzott el a Szombathelyen megrendezett I. Regionális Testnevelés, gyógytestnevelés és sport konferencia záró akkordjaként. Egyetemünk díszterme február 8-án délelőtt csak úgy nyüzsgött a közel százhúsz regisztrálótól, akik nem voltak ismeretlenek egymásnak, hiszen rendszeres résztvevői a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) által szervezett szakmai tanácskozásoknak.
Szokásomhoz híven a 10 órára tervezett megnyitóra 09:57-kor érkeztem meg; a regisztrációnál mosolygós hallgatók vártak, és már előre keresték ki a nevem a regisztrálok névsora közül – ez az előnye, ha valaki már ötödik éve koptatja az egyetem padlóját. Még időben, a megnyitó előtt sikerült helyet találnom magamnak, ám csak a hátsó sorokban, mert időközben az érdeklődők tömege megtöltötte a dísztermet. Nem hazudok, ebben a teremben ennyi embert talán csak Ekler tanárnő gimnasztika kurzusán láttam. Érdekes volt látni, mennyi korosztály jelent meg pénteken: volt fiatal pályakezdő és már rutinos testnevelő egyaránt, de – és senkit sem megsértve a korával – nyugdíj felé közelítő pedagógusokkal is találkoztam. Nagyon jó volt látni, hogy ennyien érdeklődnek a gyógytestnevelésben megvalósítható innovatív módszerek iránt.
Dr. Nagyváradi Katalin szervezőként és előadóként is a maximumot nyújtotta – Fotó: Mihajliv Ranáta
A mikrofonba először a fő szervező, egyben egyetemünk oktatója, Dr. Nagyváradi Katalin szólt bele, aki így elindította a köszöntők végtelen sorát. A teljesség igényében felszólalt Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, dr. Fábri György az ELTE PPK stratégiai és fejlesztési dékánhelyettese, a házigazda nevében az Intézet igazgatója H. dr. Ekler Judit, végül a beszédeket Vezér Kata, az NPK Testnevelés és gyógytestnevelés és sport tagozatának elnöke zárta. A dékánhelyettes szavaival, az ELTE PPK jelmondatával a teljes konferencia egybefonódott, hisz megmutatott „Minden(t), ami ember” , s azt, hogy miként lehet jó, érdekes, gyermekeink számára hasznos gyógytestnevelés órákat tartani.
Nem vagyok gyakorló gyógytestnevelő, úgyhogy kérem, nézze el az olvasó, hogy nem szakmai szempontból elemzem az előadásokat, hiszen nem sok releváns információt tudnék megosztani vele. Egy dolog viszont nagyon magával ragadott a pénteki nap folyamán, ez pedig a szervezés. Most nem arra gondolok, hogy milyen fűthető ülésekben ülhettünk a délelőtti elméleti előadások alatt, vagy épp arra, hogy kaviáros szendvicsek vártak minket az ebédszünetben – itt jegyezném meg, hogy nagyon kényelmesek voltak a székek és a büfé ebéd is nagyon finom volt, – hanem az előadások egymásutánisága volt nagyon szépen felépítve. Nem akarok túlzásokba esni, de mintha egy jó könyvet olvastam volna: volt bevezetés –bonyodalom–tárgyalás–megoldás, egyszerűen az egyik előadó után vártam a másikat.
Rengeteg érdeklődő jelent meg a 2019. február 8-án tartott konferencián – Fotó: Mihajliv Renáta
Dr. Ihász Ferenc professzor tartott egy igazi szemellenzőt eldobó előadást, amely során arcul csapó adatokat osztott meg velünk a magyar gyermekek kondicionális helyzetéről, valamint a gyógytestnevelők feladatiról. Harminc perc alatt el is olvastuk a bevezetést és a bonyodalom első két fejezét, amit Nagyváradi Katalin beszámolója bővített még eggyel. Egyetemünk oktatója bemutatta, milyen új mérési módszer áll rendelkezésünkre a diákok állapotfelmérésére. Ismerjük a problémát, fel is tudjuk mérni annak súlyosságát, egyénre tudjuk szabni azt, hogy mit kezdünk a kapott adatokkal – derült ki a tárgyalásból.
Miként tudjuk az eredményeket, a megoldásokat eljuttatni az alanyokhoz, a gyermekekhez? Erre a kérdésre adott választ a következő három előadás, sorrendben Vezér Kata, dr. Simon István Ágoston és H. dr. Ekler Judit által bemutatva; mindhárman különböző lehetőségekről beszéltek. Talán az első és legfontosabb cél, hogy a gyógytestnevelés bekerüljön az új Nemzeti alaptantervbe, röviden NAT-ba. A két hölgy előadó ezek után különféle módszereket vázolt fel a hallgatóságnak, annak érdekében, hogy érdekesebbé tegyék a foglalkozásokat a gyermekek számára.
Lassan könyvünk végéhez érünk, jöjjön hát a happy end: az, hogy érdekes és hasznos gyógytestnevelés órát tudjunk tartani, mind a gyermekeknek, mind a gyógytestnevelők saját maguknak, tehát élvezzék a munkájukat, és tudjanak megújulni. A 21. század egyik legmegoldandóbb problémája, hogy a gyakorló pedagógus hogy tudja megszólítani a digitális világból a könyvek, száraz papírok világába csöppenő diákokat. Néhány ötletet mutattak be a délutáni gyakorlati előadók, amikor Bíróné dr. Ilics Katalin és Laki Ádám gyakorlatokkal tűzdelt tanórái mellett megismerkedhettünk a “gerincegérrel”. A Spinal Mouse előadás eltért az utóbbi kettőtől, mert előbbi még Nagyváradi Katalin előadására csatolható vissza, mint állapotfelmérési lehetőség, de az innováció témája miatt jobban illeszkedett a délutáni programba.
Oktatóink mellett, hallgatóink is aktív szereplők voltak: a gyakorlati órák bemutatásában és a regisztrációban is segédkeztek – Fotó: Mihajliv Renáta
A nagyszámú érdeklődő miatt mindkét gyakorlati előadás – az előadók, hallgatók segítségével mutatták be a gyakorlatokat – kétszer hangzott el, így mindenki meg tudta tekinteni az érdekes eszközökkel tarkított módszereket. Ilics Katalin a Sportcsarnokban rendezkedett be, az ő órájához több térre volt szükség, míg Laki Ádám a gimnasztika terem adta lehetőségeket használta fel. Utóbbi egy komplett 45 perces gyógytestnevelés órát tartott TRX segítségével. Doktoranduszunk ötvözte a kor két legfelkapottabbá vált eszközét. A 9-10. évfolyamos diákoknak szóló órán a TRX mellett az okos telefon is előkerült, méghozzá – Ádámot idézve – legálisan. A diákok a telefonjuk segítségével tudták megnézni a soron következő gyakorlatot, így a tanár egyszerre több gyakorlatot is be tud mondani, egyszerre tud 4-5 helyen is ott tud lenni.
Ilics Katalin a „kétkedőknek” szóló tartalommal töltötte meg 45 perces tanóráját. Gyakori probléma, hogy egy iskolának nem áll módjában megvásárolni egy 45000 forintba kerülő TRX-et, vagy egy 50000 forintos bosu párnát, amiket egy gyógypedagógus szívesen használna. Egyetemünk oktatója olyan módszereket, lehetőségeket mutatott be, ahol ugyanazt a hatást tudjuk elérni más eszközökkel, kis kreativitással és nem utolsósorban szűkebb pénztárcával. Mindkét gyakorlati előadás után záporoztak a kérdések, így nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindkét módszer felkeltette a nézők érdeklődését.
Minden könyv elengedhetetlen része a köszönetnyilvánítás, így én is folytatom ezt a jó szokást. Az I. Regionális Testnevelés, gyógytestnevelés és sport konferencia nem jöhetett volna létre az Nemzeti Pedagógus Kar, az ELTE PPK Sporttudományi Intézet Szombathely és a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület együttműködése nélkül. Reméljük több kötetes mű lesz…
Külön szeretnék köszönetet mondani Mihajliv Renátának, fotósunknak, aki fáradtságot nem ismerve fényképezte végig az egész napot.
Mihajliv Renáta galériája
