375 esztendeje, 1637. március 19-én halt meg Pozsonyban, Magyarország akkori fővárosában egyetemünk alapítója, Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a katolikus reformáció nagy műveltségű, vezető személyisége, a magyar próza atyja.
375 esztendeje, 1637. március 19-én halt meg Pozsonyban, Magyarország akkori fővárosában egyetemünk alapítója, Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a katolikus reformáció nagy műveltségű, vezető személyisége, a magyar próza atyja. A 67. életévében már betegeskedő főpapot halála után két héttel temették el a pozsonyi Szent Márton-székesegyház szentélye alatt. Sírját nemrégiben sikerült újra azonosítani.
Panaszi Pázmány Miklós bihari alispán és Massay Margit fia protestánsnak született Nagyváradon, 1570. október 4-én, ám 13 esztendős korában katolikus hitre tért a kolozsvári jezsuita kollégiumban. Pázmány 1588-ban lépett be a jezsuita rendbe, s novíciusként Krakkóban, Jarosławban, Bécsben és Rómában tanult tovább. 1596-ban szentelték pappá. Hét nyelv tudásának, valamint alapos teológiai és világi ismeretek birtokában a grazi jezsuita főiskolán tanított csaknem egy évtizeden át. Eközben rövid ideig Vágsellyén és Kassán udvari papként szolgált. A hosszúra nyúló külföldi tartózkodás után, élete hátralevő 30 esztendejét, 1607-től haláláig, Pozsonyban és az esztergomi érsekség akkori székhelyén, Nagyszombatban töltötte el. A jezsuita rendből kiválva, 1616-ban lett esztergomi érsek, majd 1629-ben bíboros. Az ország első zászlósuraként, nagy politikai éleslátással, a vallási ellentéteket is félretéve, igyekezett megvédelmezni a magyar nemzet érdekében az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. A grazi jezsuita universitas mintájára hozta létre 1635-ben a nagyszombati jezsuita egyetemet.
Irodalmi munkáinak sorát a lutheránus Magyari István sárvári prédikátornak írott Felelet (Nagyszombat, 1603) nyitotta meg. Vitairataiban retorikailag és nyelvileg magas szintű formában, sokszor a humort sem nélkülöző érveléssel igyekezett a protestánsok „új tudományát” bírálni. Fő műve a több kiadást megért Kalauz (Pozsony, 1613, 1623 és 1637), amelybe javított és bővített formában korábbi vitairatait is beledolgozta. Halála előtt jelent meg utolsó nagy műve, a harminc esztendei igehirdetői munkásságát egybefogó, mintegy száz postillát tartalmazó prédikációs könyve (Pozsony, 1636).
forrás: www.elte.hu
