“…mer’ az a mocsok honcsok”

Tudod, hogy a magyar nyelvnek nagyon sok változata van? És azt, hogy melyik állat tud orgonálni? Na és hogy mire jó a „kütyü“?

Ezekre és még számos más kérdésre tudnak válaszolni azok, akik már vettek részt nyelvjárásgyűjtésen. Nehéz sorsú, mégis életörömtől sugárzó, vendégszerető emberek, gyönyörű vidékek, jó hangulat és finom falatok – ez jellemzi az ELTE Nyelvtudományi Intézete által rendszeresen (idén tavasszal április 20-a és 27-e között) meghirdetett nyelvjárásgyűjtést és művelődéstörténeti kirándulást.

Ilyen, a magyar nyelvterület különböző részeit megcélzó utak már az ötvenes években is voltak. Ekkor még egy napig tartott az akció, és kimondottan a nyelvjárásgyűjtés volt a cél. Ma már több napig úton vannak a lelkes vállalkozók. Az MTA-ELTE Geolingvisztikai Kutatócsoportja által vezetett Új magyar nyelvjárási atlasz munkálataival is részben összefonódó csoportos nyelvjárásgyűjtések alapvető feladata, hogy a magyar szakos hallgatókat megismertesse a dialektológia tudományának tárgyával: a nyelvjárásokkal, valamint az azokat beszélő emberekkel és környezetükkel. Emellett a gyűjtéseket úgy szervezik, hogy az útvonal, ha ezzel olykor sűrűbbre is sikerül, mint azt az ember pár nap alatt teljesíthetőnek gondolná, kultúrtörténeti látnivalókban (templomok, múzeumok, várak, kastélyok, tájházak, emlékművek) és természeti csodákban (hegyek, tavak, szorosok, barlangok) is bővelkedjék. A gyűjtés szó szerint gyűjtés: nem csupán az egyes tájak lakóinak nyelvét (többek között hangtani, alaktani, mondattani és szókészletbeli sajátosságait) gyűjti a lelkes nyelvjárásgyűjtő, hanem a mesélők élettörténetein keresztül bölcsességet és tudást. Bőven kijut izgalmakból is: előfordult, hogy egy ma elmegyógyintézetként működő, híres történelmi személyiségünkhöz kötődő kastélyba úgy jutott be a társaság, hogy egy lelkes vállalkozó – az intézmény igazgatójának tanácsára – a kastély volt tulajdonosa leszármazottjának adta ki magát.

A nyelvjárásgyűjtésre bárki jelentkezhet. A résztvevők között volt már informatikus is, és akadnak, akik már elvégezték ugyan az egyetemet, de rendszeresen visszajárnak. Fodor Katalin, az ELTE BTK nyugalmazott oktatója, az út egyik szervezője szerint a gyűjtésen kívül a közösségépítés és az utánpótlás nevelése is cél. A gyűjtés helyszíne áprilisban az Őrség szlovéniai része, kirándulni pedig Ausztriában, Dél-Tirolban és Olaszországban fognak az utazók. További információkért a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Titkárságához fordulhatnak az erdeklődők.

S hogy egy kérdés se maradjon megválaszolatlan: a „mocsok honcsok (´vakond´)“  feltúrja a kertet, a „kutya orgonál (´vonít´)”, a „kütyü“ pedig a nyelvjárásgyűjtés nélkülözhetetlen kelléke, amit a gyűjtő mindenhova magával visz. Mert sosem lehet tudni, mikor botlik az ember mikrofonvégre kapható beszélgetőtársba.

(A szerző fotója)