Amikor a forgatókönyv valósággá válik – Fertőzés (2011)

Kevés aktuálisabb film van most a Fertőzésnél. Ugyan 2011-es alkotás, mégis szinte pontról pontra egyezik a cselekménye a koronavírus elterjedésével, amely a 2020-as év elejének legfontosabb témája.

Ez valószínűleg betudható annak, hogy az alkotók számos szakértőt bevontak a forgatókönyv megírásába. Minél hitelesebb képet szerettek volna adni arról, hogy mi történne, ha kirobbanna egy világjárvány. A jelenetek természetesen a fantázia szüleményei, azonban a helyzeteket és döntéseket, amiket látunk a Fertőzésben, a korábbi járványok tapasztalataiból merítették. A filmben megjelenő vírust pedig a H1N1, az Ebola, a Nipah és SARS elemeiből gyúrták össze, vagyis a rendező, Steven Soderbergh semmit nem bízott a véletlenre. A filmet nézve kissé kényelmetlen érzés fog el, hiszen ahonnan a cselekményben indult és ahogyan terjed a vírus, az közel azonos a koronavírus jellemzőivel.

A Fertőzésben több cselekményszálon keresztül mutatja be a rendező a világjárvány terjedését és annak kezelését. Még sötét a képernyő, amikor köhögni hallunk valakit. Beth Emhoff (Gwyneth Paltrow) üzleti úton van Hongkongban, majd nem sokkal később hazaérkezik az Egyesült Államokba, de már betegen. Eközben még három személyt látunk, akik rosszul érzik magukat: egy ukrán nőt Londonban, egy japán férfit Tokióban, illetve egy fiatal kínai fiút. A járvány elkerülhetetlen, a vizsgálat megindul. Az Amerikai Járványügyi Hatóság vezetője, dr. Ellis Cheever (Laurence Fishbourne) terepre küldi járványügyi nyomozóját, dr. Erin Mearst (Kate Winslet), eközben a WHO egyik biológusa, Dr. Leonora Orantes (Marion Cotillard) a fertőzés gócpontjába, Hongkongba utazik nyomozni. Emellett nyomon követhetjük, Beth férje, Mitch Emhoff (Matt Damon) hogyan küzd meg a járvány terjedésével, illetve a film egy bloggert is bemutat, Alan Krumwiede-t (Jude Law), aki egyre nagyobb hatást képes elérni az emberek körében.

Fertőzés 1

Miért töltenek le ma egy 2011-es filmet rekordmennyiségben, hogyan kerül a digitális toplisták élére? A válasz egyszerű: mert talán a Fertőzés a film, amely a lehető legpontosabban és -realisztikusabban mutatja be egy világjárvány terjedését. Steven Soderbergh alkotása egy sok szálon futó, több kontinensen átívelő cselekményt mesél el, és elképesztően hatásosan működik. A film szerkezete nem esik szét, végig feszes marad, köszönhetően a rendező kiváló jelenetépítési érzékének, amelyet remek vágás, illetve zenehasználat egészít ki. A Fertőzés egyszerre épít a thriller, illetve a krimi néhány elemére. A thriller hőse az áldozat, ebben az esetben viszont az egész emberiség játssza az áldozat szerepét, amint próbál küzdeni az ismeretlen vírussal. Eközben pedig zajlik a nyomozás, keresik, hogy ki lehetett a nulladik beteg.

A Fertőzés talán legnagyobb erőssége, hogy nagyszerűen érzékelteti azt, hogy bárki elkaphatja a betegséget, és mindenki veszélyben van. Soderbergh remek érzékkel gördíti a cselekményt, a dialógusok mind-mind a nagy problémáról szólnak, és mindeközben szinte mindent bemutat a film, amit egy ilyen helyzetben el tudunk képzelni. Van televíziós vita a vírusról, megismerünk kutatókat, számtalan helyszínen játszódik a cselekmény, és mégis teljes értékűen megismerjük, és ami legjobb, lényegében meg is értjük, hogy mi zajlik a vásznon. Egy ilyen alkotás esetében számos ponton elcsúszhatna a megértés, de a Fertőzés nem válik túlzsúfolttá annak ellenére sem, hogy számos adatot közölnek, és rengeteg, a mozinéző számára talán ismeretlen információval dobálóznak.

Fertőzés kiemelt

Soderbergh azonban nagyon odafigyel arra, hogyan adagolja az infókat. Nem kapkodja el a jeleneteket, nem a szenzációhajhászás felé indul el a cselekmény, hanem éppen a realitás és a racionalitás talaján marad. Kivéve egy karakter esetében, azonban ő nagyon is fontos, hiszen Alan Krumwiede éppen azt képviseli itt, ami válsághelyzetben igencsak gyakorta előjön, ez pedig az összeesküvéselmélet-gyártás. A Fertőzés egyébként azért is működik, mert megmutatja, hogy milyen apróságok és banális helyzetek miatt képes terjedni egy vírus: például akkor, ha megfogjunk valamit a tömegközlekedésen, megfogunk egy kilincset vagy egy telefont, amit előtte mást használt, és utána nem mosunk kezet. A rendező ráadásul szándékosan, de finoman ki is hangsúlyozza ezen momentumokat, hiszen pár másodperc erejéig ott is marad a kamerájával ezeken a tárgyakon. A realizmusra való törekvés miatt a Fertőzés képes folyamatos megdöbbenést kiváltani a nézőből, azonban mindezt a jó értelemben. Nem minél hihetetlenebb fordulatokkal vált ki döbbenetet, hanem azzal, hogy felvázolja azokat az apróságokat, amelyek egy világjárvány kialakulásához vezetnek, utána pedig bemutatja ennek a reális következményeit. Lényegében rámutat az emberi felelősségre, és arra a tényre, hogy az ember mennyire véges teremtmény.

Fertőzés2

Amikor eszkalálódik a helyzet, eljön a talán a film csúcspontjának tekinthető televíziós vita. Ebben a jelenetben dr. Ellis Cheever arról beszél, hogy a betegséghez kell a kontakt másokkal vagy valamilyen tárggyal, de az igazi és veszélyesebb vírus valójában a félelem. A félelemhez ugyanis elég, ha az ember kapcsolatba kerül valamilyen hiedelemmel, amit olvasott vagy látott az interneten vagy a televízióban, és akkor kész is a pánik. A film zömmel pozitív figurákat mozgat, akik persze követnek el gyarló hibákat, vagyis esendők, azonban ez is csak a realitást erősíti.

Igazi színészparádé van a filmben, érdemes kiemelni alakítás szempontjából Kate Winsletet, aki remekül hozza a racionális Erin Mearst, mellette Laurence Fishbourne is kiváló az Amerikai Járványügyi Hatóság vezetőjeként. Az ő közös jeleneteik különösen jól működnek. Jude Law eléggé kimódolt a blogger szerepében, bár mindenképpen hatásos, Matt Damon pedig átlagos alakítást nyújt.

A Fertőzés egy nagyszerűen elkészített film, témájában messze a legjobb alkotás. Fájdalmas aktualitással bír a koronavírus miatt, emellett azonban egy örökké aktuális aspektusa is van, méghozzá az univerzális emberi felelőtlenség, ami valószínűleg sohasem fog eltűnni, amíg világ a világ.

A képek forrása: imdb.com