STRAND/Brand Fesztivál

Augusztus 20–24. között rendezték meg Zamárdiban a nyár utolsó fősodorbeli fesztiválját, ahol a kommersz popzenészeké és a márkáké volt a főszerep. A STRAND-ra azért szerettem volna eljutni, mert egész nyáron egyetlen fesztiválon sem voltam, és mégiscsak magasabb a társadalmi megítélése annak, ha nem egy pesti kocsmában, hanem egy jól reklámozott és híres előadókat felvonultató búcsúban iszod le magad. A déli part az utolsó nagy rohamot élte át, ugyanis a fesztivál mellett a nemzeti ünnep is vonzotta a látogatókat.

20-án adták át a IV. Halott Pénz Díjat, polgári nevén a IV. Petőfi Zenei Díjat, amit megalapítása óta negyedszer zsinórban a Halott Pénz vitt el az év zenekara kategóriában. Tehetséges előadókról van szó, akiket könnyű fogyasztani, de messze túl sok figyelmet kapnak, akár csak ha ezt a fesztivált nézzük, mások is megérdemelnének ilyen szintű reprezentációt. Mondjuk, volt önirónia a szervezőkben, ugyanis Hide The Pain Harold (Arató András) adta át jelképesen az év férfi előadója díjat Ákosnak, aki el sem jött azt átvenni, mert éppen nyaralt. Nagy Feró pedig életműdíjban részesült, neki még korábban adták át egy budapesti koncerten, ennek a felvételét játszották le. Tiszteletére az év felfedezettje, az Acoustic Planet előadta az Azok a boldog szép napok című örök érvényű slágert, de a Beatrice legalább két nappal később eljött, és haknizott egy őszintét. A díjátadó közben semmilyen más program nem volt, hogy biztosan legyen közönség, de egyébként a show nagyon profin össze volt rakva. Szinte szünet nélkül váltották egymást a díjátadások és a produkciók, amelyek közül a fuvolával megtámogatott Hiperkarma, és a Járai-Marsalkó páros óriási fejeivel parádézó Halott Pénz fellépései voltak említésre méltóak.

Az előzetes reklámok szerint a Balaton legnagyobb tűzijátékát durrogtatták a rendezvény felett. Kémiából érettségizett barátom szerint a többszínű robbanást nagyon nehéz elérni, mivel csak a megfelelő arányban kevert porokkal érhető el a kívánt reakció. Ez látszólag sikerült, és hamisítatlan parasztvakításnak lehettünk szem- és fültanúi. Ezután a nagyszínpadon lépett fel a fesztivál egyik húzóneve, John Newman, akin látszott, hogy minden percét élvezi a színpadi létnek, tisztességesen végigtáncolta és -énekelte a koncertet, és még egy új számot is eljátszott gitáron.

Major Kata - Rockstar Photographers https://www.instagram.com/jolaen/

John Newmant imádta a közönség és fordítva

Ezt követően már nagyon porzott a vesénk, ezért betámadtuk a legközelebbi pultot. Itt szembesültünk vele, hogy a csapolt sör 650 Ft, de ha nincs repoharad, akkor azt is meg kell venned 450 Ft-ért, amit aztán akárhányszor visszavihetsz a pulthoz, és a következő italt tiszta korsóban kapod. Sajnos máshonnan hozott poharakba nem töltöttek piát, csak a STRAND-osba. A dobozos sör 700 Ft, a bor decije 470 Ft volt, a röviditalok pedig 1200 Ft körül mozogtak. A fesztivál területén nem találtunk ivóvízcsapot, tehát rákényszerültünk a 450 Ft-os palackozott vízre, vagy az 500 Ft-os kólára és egyéb lónyálakra. Emellett az italokat fogyaszthattuk lebomló papír szívószálakkal, amiknek nagyjából másfél óra volt az élettartamuk.

Lebomló papír szívószálak ide, újratölthető repoharak oda, a fesztivál főtámogatója a MOL volt, olyannyira, hogy a főhelyszínt MOL – Petőfi Rádió Nagyszínpadnak nevezték el. Az olajkitermelő cég nyilvánvalóan így akar a fiatalok szemében trendi márkaként feltűnni. A második helyszín pedig az Ötöslottó Színpad nevet kapta a keresztségben, finoman sugallva a fesztiválozóknak, hogy két veretés között látogassák meg a legközelebbi lottózót. A Magenta Színpad környezete pedig még egy mobilkészülék, illetve szolgáltatás megvételére ösztönzött. Ám volt egy színpad, ahol ismét önreflexívek voltak a szervezők, ez pedig a Petőfi Piramis, amit jelképes sírként emeltek Petőfi számára, hogy a nevét márkanévvé tehessék.

Major Kata - Rockstar Photographers https://www.instagram.com/jolaen/

STRAND, csajok, satöbbi

Amikor a fékevesztett bulizás után haza akartunk jutni a két várossal arrébb lévő balatonföldvári szállásunkra, több opció is szóba jött. Először is ott volt a vonat, amiből az utolsó hajnali kettőkor hagyta el Zamárdit, és hat perc alatt ért Földvárra, de ebbe az irányba is rengetegen akartak felszállni, hát még a Budapest felé menőre. Erre a diákjegy 125 Ft volt. Másrészt választhattuk 650 Ft-ért a fesztiválbuszt, ami egész este óránként járt mindkét irányba. Végül taxival mentünk, ami 5000 Ft volt, de a tarifa városonként változik, és 4 ember felett már többet kell fizetni mindenhová. Persze az igazán bevállalósak kempingezhettek is, ami tíz perc sétára volt a fesztiváltól.

Aki a lelkét is ki akarta bulizni így a nyár végén, az keresve sem találhatott volna jobb lehetőséget, mivel a hét többi napján fellépők közül például Jonas Blue, Dimitri Vegas & Like Mike vagy Modestep olyan veretést rendeztek, mintha nem lenne holnap. Ezenkívül üdítő színfolt volt Anne-Marie, aki énekelt az emberi jogokról, és felszólalt a fegyvertartás ellen is. Összességében a STRAND egy jól működő márka, de pont a brandek hatalmából kéne visszavennie, és több teret engednie a kevésbé kommersz előadóknak.

Fotók: STRAND fesztivál