A 2018. augusztus 8. és 15. között megrendezett 26. Sziget Fesztivál minden szinten felülmúlta a tavalyi jubileumi banzájt. Arról, hogy a zenei programokon kívül mekkora tárháza van a különböző kulturális, művészeti és szórakozási lehetőségeknek, már írtunk. Azonban most, mielőtt halvány emlékké fakulnak a nyár legjobb koncertjei, azért még ejtsünk róluk pár szót. Na meg arról, miért is imádjuk annyira ezt a fesztivált, és miért vagyunk rá végtelenül büszkék.
Tavaly még arról számoltunk be a 25. Sziget után, mennyire szükség van arra, hogy a koncertszervezők kicsit jobban odategyék magukat, és az egész kapjon egy új lendületet. Idén pedig már az ajánlónkban is üdítő döbbenettel szemléztük, mennyire kiemelkedő akár világszinten is a fesztivál line-upja. Minden műfajból kurrens sztárok, azok közül is a legnagyobbak, szinte permanens telt ház, rekordlétszámú résztvevő. Ilyen volt az idei Sziget Fesztivál.
King Kenny
Óriási felháborodást keltett, hogy Kendrick Lamar amerikai rapper, aki kétségkívül kiemelkedett az amúgy is elképesztő névsorból, 40 perc késéssel kezdte a koncertjét, majd állítólag nem csinálta jól a dolgát. Na, ez egyébként nem igaz. Nem ez volt a Sziget legjobb koncertje, de alapvetően azt kapta az ember, amire számított egy comptoni fekete hiphopsztár közép-európai fellépésétől, tényleg csak annyit, igaz, semmi többet.
Kiemelkedőek
Lana Del Rey, mondjuk, csak azért kerül ebbe a kategóriába, mert elég nehéz túltenni magunkat azon, hogy a koncertjén belefért egy jó negyedórás szelfizés a rajongókkal meg egy kis csevej egy első sorban bulizgató idős úriemberrel. Kevésbé volt lapos például a Gorillaz a Nagyszínpadon. Damon Albarn és zenekara valami olyan elképesztően össze tudott hangolódni a közönséggel, olyan melós koncertet adott, hogy nehéz lenne felidézni bárkit, aki ezt felülmúlta volna az idei fesztivál headlinerei közül tízezrek előtt. Mondjuk, a Sziget legnagyobb buliját (Kis Grofó mellett persze – nagyszínpadra vele!) a brit metálorientált rapet játszó Scarlxrdnak köszönhetjük, aki darabokra szedte az A38 sátrat. Pedig a közönség száma meg sem közelítette egy főműsoridős fellépőét, mégis akkorát robbant minden dropnál a sátor, hogy a Lánchíd is beleremeghetett. Dua Lipa is imádta a magyar közönséget, habár ez nem meglepő, hiszen ez volt az első nagy fesztivál, amiben főműsoridőben játszott karrierje során. Okozott némi meglepetést az Arctic Monkeys is, akik a vihartól leharcolt, végtelenül passzív közönség ellenére is olyat örömzenéltek, hogy fikarcnyit sem lehetett érezni abból a hakniattitűdből, amit a Voltra hoztak 2014-ben. Alex Turnerék ugyan sokszor korukhoz méltatlanul öregnek érződtek a színpadon, az a fajta minőségi rocksztárság, ami 2018-ra rajtuk kívül már csak nagyon keveseknek ismérve, teljesen felülkerekedett ezen. És persze ott a Bastille, akik előtt értetlenül állunk minden éven, mit keresnek megint ebben az országban, egészen addig, amíg rá nem zendítenek, és olyan alázatos, bulis, szerethető koncertet adnak, hogy azt is megbocsátjuk, hogy a koreográfián évek óta nem képesek változtatni. Ja, igen, Shwan Mendesről is azt mondják, jó volt, és valóban óriási eredmény a Szigettől, hogy ő a line-upba került, kb. olyan, mintha 2012-ben elhozták volna Justin Biebert, vagy nem tudom, de ennek ellenére nem mentem el megnézni. Bocsi, lányok.
A Sziget jó!
De tényleg. A Szigeten akkor is jól érzed magad, ha eleged van a rádióbarát mainstream előadókból, vagy technóra akarod veretni, vagy noname európai trapelőadókat hallgatnál meg. Vagy kézműveskednél, vagy minőségi cirkuszi előadásokat akarsz nézni, vagy brit lányokat/srácokat fűzni, itt tényleg az egyetlen dolog, amitől rosszul érzed magad, hogy sokat mész összevissza, vagy leszív a tömeg, de ha ezekkel megbirkózol, nem tudsz unatkozni. És az egész kap egy végtelenül nemzetközi, progresszív, modern köntöst, amitől hihetetlenné válik az, hogy ezt a fesztivált Magyarországon rendezik. Ez pedig idén párosult azzal, hogy az európai fesztiválok közül is kiemelkedő fellépőbázist szerveztek le. Tényleg, itt van a Hajógyárin egy olyan 26 éve működő történet, ami miatt valakinek megéri Argentínából egy hétre Budapestre utaznia, ahol egyszerűen hitelesen írják a zászlókra körülötted a rasszizmus, az idegengyűlölet elleni üzeneteket, hitelesen szeretik egymást az emberek, és most már a zene is jó! Ez az, amit évek óta ismételgetünk a Szigetről, de a története során talán ez volt az eddigi legjobb. Mondjuk, én nem tudom, mert csak háromszor voltam, de azok közül biztos.
Képek forrása: Sziget.com
