Olvassatok ELTE-seket! 37. – Maier Péter

A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól hetente kétszer vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk a figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Szerdai szerzőnk: a BTK-s Maier Péter.

1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!

A BTK-n vagyok, magyar alapszakon. Őszintén szólva nehéz lenne elmondani, mi az, ami igazán érdekel. Elég lusta vagyok sajna tudományos munkát végezni, de sok minden van ezen az egyetemen, ami izgi – mind a nyelvészet, mind az irodalom terén. Médiás óráim is vannak, erősen kacérkodok vele, hogy abban keressek kutatási területet.

2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket az eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?

Miskolcon voltam gimnazista dráma tagozaton, ugyanakkor az körvonalazódott bennem, hogy az előadóművészet helyett inkább „back-office”-ra kéne váltsak. Mindig is írtam mindenfélét, innen jött a magyar szak. Hát, azt hiszem, az inspiráló arcok megismerése a legjobb ebben az egészben. De voltak olyan óráim, amik talán kiemelkednek. Idén Szabó Rolandhoz jártam egy József Attila-szemináriumra, Bárth János gyakorlatai kicsit közelebb vittek a nyelvészethez is. Illetve szintén megemlíthetném a médiás óráimat, ahol rengeteg hasznos dolgot tanultam.

3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?

Mikor hogy. Általában a telefonomban lévő jegyzetekből fésülök össze egy verset, aztán átküldöm a mentoromnak, Mohácsi Balázsnak, neki köszönhetem azt, hogy mára vannak vállalható minőségű verseim. Gyerekkoromtól próbálkozom ezzel, 11 évesen a Szerencsi Hírekben megjelent egy március 15-re írt alkalmi versem, amelyet az akkoriban még duzzadó nemzeti öntudatom inspirált. Iszonyatosan rossz szöveg. Ja, egyébként szeretnék én is kötetet, minimum 5 év, de valószínűleg több.

4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?

Egész biztosan támaszkodik, itt ismertem meg a korosztályom legjobb költőinek nagy részét. Tőlük sokat tanulok. Meg azért így néha a kurzusukon is. Szóval ja. Abszolút kapcsolatban állnak.

5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?

Kommunikációs gyakornok vagyok egy multinál, írok erre a platformra, ahol most éppen velem olvasható interjú (LOL), játszom egy popbandában, The Coworkers a neve, járok edzeni, meg hát ugye ott a slam poetry, ami már öt éve folyamatosan fontos részét képezi a létezésemnek.

6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?

Mohácsi Balázs kötetét nem(csak) amiatt ajánlom, mert ő a mentorom, hanem mert jó. Most droppolt. Meg André Ferié is. Mindkettőt ajánlom. Lehet, mondták már valamelyik ilyenben, de Saeed Jones szerintem veszett jó, nagy favorit nálam. Ilyenkor próbálna az ember alulértékelt irodalomtörténeti figurákat mondani, de sajna ehhez én nem vagyok elég művelt.

7. Van valami, amit hozzáfűznél a küldött szövegeidhez?

A telepen rügyezni és a Front akkor született, amikor Pestre költöztem egy újpalotai albiba. Ez a fajta külvárosi vershelyzet még visszatérő lesz nálam. A másik meg… Hát felhívnám a figyelmet, hogy nem teljesen autobiografikus, kissé szomorú, hogy ezt el kell mondanom, de ilyen világban élünk.

 

17834026_1522923921065232_7556283694181261691_o

 

Front

 

A fővárosba költözésünkkor vált
kedvenc évszakunkká az ősz.
Mintha az ellentétes féltekén élnénk;
másra így hat a rügyezés.

 

Vasárnap van. Felhalmozódott
rendetlenség egy 30 m2-es lakásban.
Muszáj volt kinyitnom az ablakot,
miután a haverom pár napos sült hala
már kibírhatatlanul marta az orromat.

 

Ellensúlyozhatja a szagot a látvány?
Színes fák és gyárkémények:
Újpalota képes lehet erre.
Te a hétvégére hazamentél,
ahogy a lakótársaim is.
Lemaradtatok a havi kötelező öngyilkosságról.
Most a szomszéd panel nyolcadikjáról
ugrott ki valaki.
Ma örömmel mosogatok.

 

 

A telepen rügyezni

 

A tömbházak erdejében
lehúzza a tavasz a cipzárokat,
és ez feledteti a hányásszagot a liftben.
A lakás és az edzőterem között félúton
egy kislány cseresznyefát
rajzol az egyik panel falára.
Én nem festek semmit,
de megbocsátod, ismersz.
Tudod, olyanok vagyunk,
mintha az ellenkező féltekén élnénk.
Szóval a hitelességem érdekében
zárójelben jegyzem csak meg:
(annyira undorítóan
gyönyörű ez az idő, hogy szinte
kedvem lenne újra behódolni neked.)

 

Egyértelmű, hogy hazugság
kedvenc évszakot választani, igazából
csak a változást szeretjük.
És abban megmaradni a régivel.

 

A teremben gimnazista lányok
sétálnak el mellettem. Lábaik
körberajzolható, elképesztően barna,
gyantázott csövek.
Próbálom elvonni figyelmem
az ordítva guggoló férfiakról.
Újabb súlyokat pakolok a hiányodra.
Túlértékeltem magam
és az egész a mellkasomra zuhan.
Közben a tiéd anyajegyeit,
ahogy egy nyálas filmben a virágszirmok,
más hajszálai simítják végig.

 

Amikor 5-ig iszol, másnap órákat késhetsz

 

A hírfolyamot görgetem, most valahogy
kevésbé jelentéktelen minden.
Rendesen fájdalmat okoz,
ahogy látom mások örömteli életének
részleteit
kicsapódni.

 

Én az vagyok, aki kacag a
„Fejedre vigyázz!” feliratú táblán,
aztán bebassza a sajátját a plafonba.

 

A pálinka meg a viszki bowling meccse
csak holnapra ér véget a gyomromban,
miközben telefonálás helyett nézegetem a volt nőm
esküvői fotóit.
Huszonegy.
Nem normális ez a lány.
Aztán egy diplomaosztó,
tudományos sikerek,

 

gyerekszülés,

 

kéne egy gyógysör.

 

Egyébként sokáig át voltam verve,
és ez tegnap derült ki, úgyhogy
elmentem kurvázni.
A főnököm nem haragszik. Mondtam,
legközelebb beérek időben.

 

 

A szövegek egy része másodközlés, eredeti megjelenési adatok:
Front: Műút 2017061
A telepen rügyezni: Műút 2017061

 

Maier Péter fotóit Matolcsi Fédra és Pereszlényi Erika készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.