The Rembrandts, Knoll Gabi, Ramin Djawadi és Gavin DeGraw. Vajon mi a közös bennük? Elsőre talán úgy tűnhet, hogy semmi, viszont valami mégis összeköti őket: mindannyiuk nevéhez egy ismert sorozat főcímdala kapcsolódik. Olyan dalok, amelyeket a rajongók ezer közül is felismernének… Na és az előadóikat? Róluk mit tudunk? Többnyire nem sokat, ezért cikksorozatunkban igyekszünk utánajárni, mi is a helyzet velük mostanában.
„So no one told you life was gonna be this way…”
Azt hiszem, ezt most minden Jóbarátok-imádó magában énekelve olvasta, de talán még azok is, akik nem szerették magát a sitcomot – vannak ilyenek egyáltalán? Az I’ll be there egyike minden idők legismertebb és legkedveltebb sorozatslágereinek, de a háttérsztorija mégsem olyan vidám, mint ahogy azt gondolnánk.
Danny Wilde és Phil Solem mostanra közel negyven éve játszanak együtt. Az első szárnypróbálgatásaik a ’70-es évekhez köthetők még Great Buildings név alatt. A váltás 1990-ben jött, ekkor már új névvel – The Rembrandts – és új slágerekkel léptek a nagyérdemű elé, ez volt a jelenlegi banda debütálása. Az első néhány évükben két lemezt adtak ki, amivel már sikerült rajongókat szerezniük, de az áttörés egyértelműen a Jóbarátok főcímével jött. Érdekes egyébként, hogy azonkívül, hogy ők játszották el a dalt, túl sok beleszólásuk nem volt abba, hogy milyen legyen.
Azt gondolom, ezen a ponton nagyon sok eredeti rajongónkat veszítettük el, és sok ember nem tudott minket komolyan venni.
Ez a hirtelen jött hírnév azonban nem úgy hatott rájuk, ahogy azt várnánk. Egyik napról a másikra mindenki az ő dalukat dúdolta, és a korábbi kis koncerthelyszínek helyett már stadionokat töltöttek meg emberekkel, viszont végső soron mégis ez okozott „törést” a karrierjükben:
– nyilatkozta Wilde. Egyszerre volt átok és áldás ez a dal, hiszen bár sorra adták a koncerteket, másra nem jutott idejük a folyamatos utazás és turnézás miatt. Ez vezetett oda, hogy a banda két évvel az I’ll be there megjelenése után feloszlott. Négy év elteltével azonban újra felvették egymással a kapcsolatot, hogy visszatérjenek a munkához, ami úgy tűnt, sikeres is, hiszen a kétezres években együtt turnéztak, és új albumokat jelentettek meg.
Végső soron, bár a Jóbarátok főcímének eljátszása megállíthatatlan fordulatot hozott a banda életében, Wilde mégis azt gondolja, hogy hálásnak kell lennie érte, hiszen így a popkultúra elpusztíthatatlan részévé vált a The Rembrandts és az I’ll be there.
Ezenkívül volt még néhány sikeres daluk, például ez:
A második dalunk a Játszanék veled című Anna & the Barbies-szerzemény, amely az HBO saját gyártású magyar sorozatának, a Társas játéknak a főcíme. A készítők hosszas keresgélés után választották ki a számot, de nem az eredeti verzióban, hanem Pásztor Anna és Knoll Gabi előadásában.
Knoll Gabi, akit talán kevesebben ismernek, ezt megelőzően sem volt tétlen, sőt azóta is aktív szereplője a magyar zenei életnek. Három évig volt az Egy Másik Zenekar énekesnője, amely 2012-ben vált ismertté a Jó reggelt, Élet című dallal. Feldolgozta ByeAlex Kedvesem című szerzeményét is, és ezzel már szólóénekesnőként is kiemelt figyelmet kapott, majd – immár szólóban – két alkalommal indult az eurovíziós dalverseny magyarországi selejtezőjén, ahol mindkétszer be is került a legjobb harminc közé. A szakmáról még annyit, hogy a mai előadók közül leginkább MØ, Elliphant, AlunaGeorge, Banks, Flume, Bonobo és Rihanna inspirálja a munkáját. Most pedig nézzük, mit is érdemes tudni róla a hétköznapokban. Mint a legtöbb énekes, zenész esetében, az ő életében is szenvedély a zene:
Nem tudok elképzelni úgy egy pillanatot, hogy ne hallgatnék zenét. Nekem ez alap: utcán sétálva, buszmegállóban ácsorogva, bevásárlás közben… A zene az, ami életben tart, és ez is visz előre. Ebből táplálkozom: tanuláshoz, emberi kapcsolatokhoz is szükségem van zenére.
Persze nemcsak a zene tölti ki a mindennapjait, emellett szeret táncolni, koncertekre járni és olvasni is. A magyar szerzők közül különösen Tóth Árpád és Pilinszky műveit részesíti előnyben, de a kortársak között is akad kedvence, például Tóth Krisztina vagy Varró Dani. Mindezek mellett a közösségi médiában is igyekszik aktív maradni és – elnézve a Facebook– és Instagram-oldalát – kapcsolatot tartani a rajongóival.
Pásztor Annát, úgy gondolom, senkinek sem kell bemutatni, de talán még akik ismerik, azok sem tudják róla, hogy amellett, hogy énekel, korábban több táncművészeti iskolában, valamint Gór Nagy Mária színitanodájában is tanult, ahol több előadásban is játszott.
Zenei karrierje 2004-ben kezdődött, amikor testvérével, Sámuellel megalapították az Anna & the Barbies elnevezésű együttest, amellyel elég hamar sikerült felkelteniük egy angol menedzser figyelmét. Az ő segítségével meg is jelent első angol nyelvű albumuk, majd – bár kissé döcögősen, de – hazai pályafutásuk is beindult egy lemezszerződéssel. Azóta sikert sikerre halmoznak, albumaikat többször jelölték Fonogram-díjra – az ÁNEM!-mel meg is kapták –, Anna pedig Arany Nyíl-díjat zsebelhetett be 2009-ben Az Év Énekesnője kategóriában. A Facebookon a rajongóik száma már az ötvenezer főt is meghaladta, a YouTube-on pedig több daluk is milliós nézőszámmal büszkélkedhet.
Harmadikként pedig jöjjön a régi nagy klasszikus, a Twin Peaks betétdalának komponistája, Angelo Badalamenti.
Badalamenti már gyerekkorában érdeklődött a zene iránt, akkoriban a dzsessz és az opera vonzotta igazán. Mielőtt komolyabban kezdett volna zenével foglalkozni, Andy Badale álnéven komponált. Az áttörést az 1986-os év hozta meg számára, ekkor vonta magára a figyelmet a Kék bársony betétdalával, továbbá ekkor kezdődött barátsága David Lynch filmrendezővel. A későbbiekben több alkalommal dolgoztak együtt, például a Veszett világ és A sötétség útja című alkotásokon.
Mára Badalamenti olyan elismert zeneszerző, aki korunk több filmjének egyedi főcímét készítette. Az előbbiek mellett hozzá köthető többek között a Hosszú jegyesség, A búcsúkoncert és a Karácsonyi vakáció betétdala is. Pályafutása során olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint David Bowie, Paul McCartney, Michael Jackson vagy Liza Minelli.
A zeneszerző munkásságát több alkalommal is díjazták, nehéz is lenne felsorolni az összeset, ezért álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány: a Twin Peaks főcíméért Grammy-díjat kapott, 2005-ben a Flander Filmfesztiválon Az Év zeneszerzője díjat, 2008-ban pedig Életműdíjat vehetett át ugyanitt.
Legközelebb három új előadó kerül terítékre, akikről újabb érdekes infók derülnek ki.
Forrás: Independent, The Rembrandts, Koncertsziget, Facebook, Marie Claire, Dalok, Anna & the Barbies, Angelo Badalamenti, Filmzene
Kiemelt kép: YouTube
