Kultúrafogyasztás Art Week módra: utazás a művészet eldugott szegleteibe

Ha tavasz, akkor Budapest Art Week! Idén sem volt ez másként. Már jó előre regisztráltunk a kiszemelt programokra, nagy volt a várakozás. Április 17. és 22. között a művészeté volt a főszerep. A sokszor szürkének tűnő hétköznapok megteltek élettel, újdonságokkal; új színt kaptak, új megvilágításba kerültek.

Magyar Nemzeti Múzeumban a 100/100 Kalandozás a múzeumban zárás után című program keretén belül bepillanthattunk a látogatók kíváncsi szemei elől is féltve őrzött helyekre. A körbevezetés során megismerkedhettünk a múzeum történetével, a társadalomban betöltött szerepével, a gyűjtemény sok vihart megélt, jó párszor hányatott sorsával. A történelmi áttekintés alatt az éppen szóban forgó korszak egy képviselője, mintegy áthidalva a múlt és a jelen közötti szakadékot, korhű ruhába öltözve idézte fel a korabeli hangulatot, életérzést. Fény derült többek között arra, hogy Petőfi Sándor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a gazdasági bejáraton jutott be a múzeumba, hogy beszédet intézhessen a főbejárat előtt összegyűlt tömegnek. A múzeum ez idő tájt nem csupán kiállítási térként szolgált: a forradalom után itt volt az első országgyűlés, továbbá koncertek is színesítették az intézmény arculatát. Tulajdonképpen a társasági élet egyik fő színtere volt. A múzeum munkatársainak köszönhetően – és talán annak is, hogy csak mi, akik a programra regisztráltunk, voltunk az épületben – tényleg azt érezhettük, hogy utazunk az időben, és belepillanthatunk az adott kor jellegzetességeibe, nehézségeibe és szépségeibe egyaránt. IMG_5868
A Budapest Art Week második napján ismét a Magyar Nemzeti Múzeumba vezetett az utunk, ahol Hervay Gizella Zuhanások – Zenélő líra képekre és mozdulatokra című – mondhatni irodalmi – est részeseivé váltunk. Valóban, az embert beszippantotta a hosszúvers mély gondolatsora, a benne rejlő érzelmek, fájdalom, félelem, bizonytalanság, a flow. Szalay Heni felolvasásán, énekén keresztül mintha maga Hervay Gizella szólalt volna meg. A hangulatot fokozta Panda és Szabó Mátyás közös zenei háttere, amely még inkább segített mélyre ásni a sorok között, valóban elgondolkozni a hallottakon. Ez azonban még nem minden: az érzelmeket nem csupán szavakkal és dallamsorokkal lehet kifejezni. Békési-Szombati Anett táncmozdulatai szintén megfoghatóbbá varázsolták a hányatott sorsú író gondolatait. A fiatal művészek oly módon tudták átadni a mű súlyos, már szinte terhes érzelemvilágát, hogy az embernek, még ha nem is a legszívderítőbb alkotás, kedve támadt kezébe venni, ízlelgetni azt, megtapasztalni. A beszéd, az ének a tánc, az akusztikus és elektronikus zene keveredése, az állóképek mind-mind a szövegből erednek, vagy arra utalnak vissza. Egyfajta adok-kapok helyzet alakul ki a művészek és a szöveg, illetve az előadás és a közönség között. Egy ilyen esemény akkor tud valóban adni, ha az ember nyitottsággal, kíváncsisággal teli szívvel érkezik, és valóban be tudja fogadni, amit lát, hall, tapasztal, hiszen „nincs magány, csak félünk a találkozástól” – olvashatjuk a versben. Az előadást követően még belehallgattunk Nagy Gabriella író, a Litera főszerkesztője és Sárkány Tímea költő beszélgetésébe, akik Hervay Gizelláról, életéről, sorsáról, a kötet keletkezéséről osztották meg gondolataikat. Szóba került, hogy ki hogyan ismerkedett meg Hervay munkásságával, mit gondolnak társadalmi pozíciójáról, művésztársaival való viszonyáról.
Még mindig a művészet berkein belül maradva, de egy kicsit másabb területre érkeztünk: Szobaképek, testképek, énképek (Hétker túra). A múzeum falai közül kimozdulva nyakunkba vettük a várost, és bejártuk Budapest hetedik kerületének 3 galériáját. Első állomásunk az INDA Galéria volt, ahol Schwéger Zsófia fiatal képzőművész színes szobafestményeit néztük meg, amelyek mérnöki pontossággal megfestett voltuk ellenére is biztonságot sugároznak. Ha az ember rájuk nézett, azt érezte, hogy megáll az idő. A pasztellszínek, az árnyékok hiánya is ezt az állandóságot hangsúlyozza. A művész jelenleg Londonban él, de 2018. május 25-én személyesen is lehetőség nyílt vele találkozni a galériában. Egy könnyed séta után elérkeztünk a galériatúra következő állomáshoz az acb Galériába, ahol 3 kiállítótérben nézhettük meg az alkotásokat.
IMG_5878
Elsőként Ficzek Ferenc: Gömbszeletek címet viselő kiállításába pillanthattunk bele. A művészről érdemes tudni, hogy eredetileg ötvösnek tanult, ez az oka annak, hogy képein kezdetben nagy hangsúlyt kap a fémes elemek sablonként való felhasználása. Később különböző síkok, a gömb forgásának megjelenítése jellemzi. Egyfajta „szeletelés”, a gömb síkjaival való játék kíséri végig munkásságát. Ezt követően az acb Attachmentben Kendell Geers EsemPlastiK – Megharapni a kezet, amelyik enni ad című egyéni kiállítását nézhettük meg. A kortárs, afrikai–belga művész alkotásai immár második alkalommal láthatók a budapesti acb Galériában. Alkotásai a kéz, a kar, a jel, a szimbólum, a talizmán és az embléma tematikáját járják körül többek között festmények, szobrok formájában. Végezetül Hopp-Halász Károly: Modulált testek című, első alkalommal megrendezett önálló kiállításával zártuk a túra ezen részét az acb NA-ban. A jelenleg látható válogatás a művész 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkáit mutatja be. Ezek egy része sokáig ismeretlen volt mind a szakma, mind a nagyközönség számára. A kiállítás középpontjában a 2016-ban elhunyt művész hagyatékából származó művek állnak. Ennek kutatása és feldolgozása jelenleg is folyamatban van.

A galériatúra az FKSE (Fiatal Művészek Stúdiója Egyesület) Stúdió Galériájának Bodies című kiállításával zárult, ahol a fiatal képzőművészek munkáit láthatjuk a falakon, akik a tabuk, a testidentitással kapcsolatos kérdések témakörét járják körül fotók, grafikák formájában.

Rengeteg új információval, tapasztalattal lettünk gazdagabbak azáltal, hogy kicsit kilépve a hétköznapok szürkeségéből, nyitottunk a művészet sokszor távolinak tűnő világa felé. Ha engedjük, hogy mindennapi éltünk részévé váljon, akkor nagyon sokat profitálhatunk belőle.

Ahogy Hervay Gizella is megfogalmazta: „Nincs magány, csak félünk a találkozástól.”

Budapest Art Week 2019. Mi ott leszünk! És te?

Kiemelt kép forrása: artnews.hu
A képeket a cikk szerzője készítette.