Képről képre tárulnak fel az emberi szabadság kincsei

Április 4-én Az emberi szabadság kincsei című kiállítás megnyitóján jártam az ELTE Lágymányosi campusán. Egy rendkívül különleges kiállításról van szó. Ahogy az Értékteremtés művészetterápiával alcím is utal rá, a képeket különböző művészetterápiás csoportok tagjai készítették. Műveik által egy kicsit bepillanthatunk az alkotók világába. A kiállítás az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszékének szervezésében nyílt meg.

Még valamivel a megnyitó kezdete, vagyis délután 5 óra előtt érkeztem, azzal együtt, hogy első nekifutásra rossz irányba indultam el az 1/A épületben. De már ekkor sokan gyülekeztek, az érdeklődők száma pedig egyre nőtt. Aztán megtelt a részecskegyorsító melletti kiállítótér, és elkezdődhetett a megnyitó, ami az esemény házigazdája, Németh László művészetterapeuta beszédével kezdődött. Dr. Szabari Veronika, az ELTE TáTK oktatási és tanulmányi ügyek dékánhelyettesének szavaival folytatódott, a megnyitóbeszédet prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész tartotta. Mindezeket Guessous Majda Mária népiének-előadóművész dalai foglalták keretbe. A kiállítás védnöke az ELTE TáTK dékánja, dr. Juhász Gábor.

4_2

Prof. Dr. Prokopp Mária megnyitóbeszéde

Eddig magukról a kiállítókról és művészetterápiás csoportjaikról alig szóltam, pedig ők és műveik álltak az esemény fókuszában. A büfé felőli bejárattól távolabb eső paravánokon vegyes technikával készült fényképek láthatóak, ezek a Down Alapítvány Bege Nóra fotóművész, művészetterapeuta által vezetett fototerápiás programján készültek. A többi paravánon különböző csoportok rajzai, festményei helyezkedtek el. Egyrészt a Bethesda Gyermekkórház művészetterápiás csoportjáé, melyet Fléger Ildikó és Németh Sándor vezet. További résztvevők az Álomállomás nevű művészetterápiás csoport Kis-Kéry Csilla szervezésében, a Gyerek Berek művészetterápiás csoport Bubán Erzsébet irányításával, illetve a BMSzKI Táblás Hajléktanok halhatatlan értékei művészetterápiás és logoterápiás csoportja, amelynek vezetője Visnyei Emőke, akinek a kiállítás megszervezésének a jelentős része is köszönhető. A látogatók megismerhették a Barcsay Művész kör (Ébredések Alapítvány) alkotóját, Kaszás Icát is. A művek között haladva láthattunk többek között közösen készített, megkapóan színes festményt, részletesen kidolgozott, filctollal készült rajzot, papírkivágásos, illetve vegyes technikájú ragasztásos, pasztellszínekkel mély szomorúságot árasztó, szemekben tükröződő világokat leképező, fényképeket továbbgondoló, éjszakai tájat visszaadó képet. (Mindet nem sorolhatom fel most itt, maradjon annak is, aki még benéz a közeljövőben a kiállításra.)

 

összeállítás

 

Magának a megnyitónak az volt az érdekessége az eddigiek mellett, hogy nemcsak a képeket szemlélhették az érdeklődők, hanem a feljebb felsorolt csoportok tagjai, tehát maguk az alkotók is jelen voltak, a csoportokat vezető művészetterapeutákkal együtt. Így, aki 4-én látogatott el a kiállításra, az nemcsak rajzaikon, festményeiken és fotóikon keresztül ismerhette meg őket és a világukat, hanem egy kicsit – amennyire ezt egy kiállításmegnyitó keretein belül lehet – személyesen is. Akár kérdezni is lehetett tőlük, vagy beszélgetni velük. Erre ugyan a jelenlegi kiállítás során a későbbiekben már nem lesz lehetőség, de a művek a tervek szerint még április 20-ig megtekinthetők. Aki esetleg ritkán jár a lágymányosi campuson, annak leírom, hogy a kiállítást az 1/A épület 1. bejáratán keresztül, a büfé folyosóján áthaladva tudja megközelíteni.

A kiállítás egyik célja lehet, hogy megmutatkozási lehetőséget biztosítson olyan zártabb társadalmi csoportoknak, akik sokszor találkoznak elítéléssel és kirekesztéssel. Ez árnyalhatja a róluk kialakult sztereotíp elképzeléseket. Valamint bemutatja azt is, hogy milyen eszközökkel él a művészetterápia az egymástól eltérő csoportokban.

Nem ez az első ilyen jellegű kiállítás, tavaly A remény színei címen szintén az ELTE TáTK-n lehetett látni hajléktalanok, képzőművészek és Sőrés Lívia Down-szindrómával élő alkotó munkáit. Remélhetőleg a sor folytatódik, és a következő években is számíthatunk hasonló kiállításokra. De persze addig még van lehetőség az idén kiállított képek megtekintésére is.

 

4_9

Az Álomállomás csoport közösen készített képe

 

A képeket a cikk szerzője készítette.