25. alkalommal rendezték meg 2017. augusztus 9. és 16. között a Sziget Fesztivált. A jubileumi rendezvénytől többet várt volna az ember, különösen a jegyárak már-már drasztikus emelkedése miatt. De ha eltekintünk a fellépők névsora miatt jelentkező hiányérzettől, láthatjuk, miért dönt úgy évente több százezer ember több mint kétszáz országból, hogy a Hajógyárin tölti a fesztiválozásra szánt szabadságát.
Gyenge line-up
Nehéz lenne azt mondani, hogy a jegyárak emelkedésével egyenes arányosságban nőtt volna a Szigetet választó fellépők színvonala is. Gitárzene szempontjából kevés kurrens és nagy dobást jelentő banda lépett fel idén a fesztiválon – jó, persze, imádjuk az Alt-J-t, a Two Door Cinema Clubot vagy a Kasabiant, de ezek közül mindhármat láttuk már itthon zenélni, nem beszélve arról, hogy a Sziget idén még azt is bejátszotta a Hurtsszel, hogy olyan zenekart hozott el esti sávban, ami idén egy mérföldekkel kisebb fesztiválon már játszott hazánkban, ez pedig egy ilyen méretű rendezvény esetében vérciki.
Arról nem is érdemes már sokat csevegni, milyen irányba vezet az, hogy mindennap főműsoridőben vagy majdnem abban egy EDM DJ vagy -csoportosulás szórakoztatja a nagyérdeműt… Beszéljünk inkább az idei év legnagyobb pozitívumáról a line-up szempontjából, ami nem más, mint a hiphopzene. Mind a mainstream rap (Wiz Khalifa, Macklemore), mind az alternatív hiphop (Danny Brown, Vince Staples, Watsky) terén sikerült igen neves előadókkal és jó koncertekkel előállnia a Szigetnek, ezek voltak a fesztivál legizgalmasabb pillanatai.
Akkor minek jössz?
Kérdezhetné a meg nem alkuvó visszatérő vendég, aki bármilyen bookinggal megelégszik, csak a Szigeten lehessen. Engedtessék meg nekem egy kevés személyeskedés: ilyen vagyok én is. Mára már közhellyé vált azt mondani, hogy a Hajógyárin egy szigetnyi Nyugat-Európába botlunk. Intelligens fiatalok tízezrei jönnek Magyarországra azért, hogy minőségi körülmények között szórakozzanak, és ami a legszebb: nem úgy térnek haza tőlünk, hogy a fesztiválon bármilyen gyűlölettel vagy rasszizmussal találkoznának. Szóval na, az a lényeg, hogy nem sok minden van, ami így javítja a magyar emberek és az ország hírnevét, mint ez a fesztivál.
Tisztaság van, és millió egyéb kulturális program a koncerteken kívül, rengeteg különböző helyszín, és alig van a világon igazából olyan kulturális érték, amiből legalább egy keveset ne élvezhetnénk a Szigeten. Biztonságban érezzük magunkat, ami a mai európai tömegrendezvényeken nem magától értetődő, az emberek megbízható, kedves arcok, verekedés, lopás elképesztően csekély számban fordul elő.
Új lendület kell
Túl vagyunk a 25. jubileumi Sziget Fesztiválon, amit egy tulajdonosváltás is megelőzött, továbbá lassacskán Gerendai Károly is kiszáll a szervezésből, és ez mindenképp jelenteni fog valamilyen változást a Sziget háza táján. Kérdés, hogy milyen irányba. Elvégre egy jóval kisebb lengyel fesztiválon idén olyan headlinerek léptek fel, mint a Radiohead, a The Weeknd, a Foo Fighters vagy a Lorde – ehhez képest a Sziget 7 nap alatt nem tudott felmutatni ennyire jelentős előadókat, pedig költségvetés és hírnév szempontjából is köröket ver a gdyniai Open’erre.
Az biztos tehát, hogy új lendület, valamint új módszerek kellenek a Sziget szervezői csapata számára. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez 2018-ban vagy később fog-e megvalósulni – ha meg fog egyáltalán. Dobálóznak persze most is olyan nevekkel, mint Eminem és társai. Annyi szent, hogy ha van egy fesztivál, ami képes lehet a legnagyobb nemzetközi sztárokat Magyarországra hozni, az a Sziget. Meglátjuk, mi valósul meg belőle.
Képek forrása: sziget.hu
