Jeges romantika

Napok óta nem tudok járni, a korcsolya által feltört lábaim miatt. De megérte. Remek és jeges volt az este, az biztos.

Nem sok bulin érkezik az ember gyermeke időben, de ha koriról van szó, akkor az elsőtől az utolsó másodpercig ki kell használni. Frissen készített jég, frissen készített forralt bor, frissen készített zene és hatalmas esések. Ez volt a tegnap este.

Bevallom, egész nap imádkoztam – ki tudja kihez, talán leginkább természetanyánkhoz – hogy az időjárás ne hiúsítsa meg az egész estés murit. Bár számítottam rá, hogy nem a műkorcsolya világbajnokok ELTE-s találkozója lesz az este, azért egy jókedvű csúszkálásra már régóta vágytam és nem is lett ez máshogy. Fél kilenc táján már tetemes sor várt engem is a műjégpálya előtt, és arra járó autós ismerőstől kaptam is az infót: már készítik nektek a jeget. Szerencsére igen hamar bejutottunk, annak ellenére is, hogy volt, aki még korit bérelni is megállt néhány percre.

A jégen aztán némi hatásszünet után megérkezett a DJ és tisztességesen nyomatta nekünk a megfelelő zenéket. Abban bizots vagyok, hogy nem könnyű olyan számokat összeválogatni, amire suhanni, csúszni, és esni-kelni egyaránt jó, és bár én nem mindegyiket próbáltam meg a felsoroltak közül, azt állítom, hogy sikerült megtalálni a megfelelő muzsikákat tökéletes hangulatú estére.

Sárga irigység, vagy egyszerűen a szelektív látásmód okozza, mindenesetre igencsak megnövekedett az egy négyzetméterre jutó csókok mennyisége, bizonyára remek lehetőség volt ez egy romantikus programra. A legtöbben kézen fogva próbálták “túlélni” az estét, vagyis  valami csoda folytán a párok úgy álltak össze, hogy volt kibe támaszkodni… Ugye milyen szép is a szerelem?

Az este mindenesetre párral, vagy anélkül, jól alakult. A Kenó figurára hajazó EFOTT-ot népszerűsítő csubakka is megállta a helyét, bármennyire is próbáltam lazsáláson kapni, nem sikerült. A forralt bor kellően forró volt és bor, így egy félszavakban megejtett panasz sem érkezhet rá, ami pedig a jeget illeti, nem vagyok fizikus és nem tudom, lehetett volna -e más, de számomra tökéletes volt. Kukacoskodó természetem ellenére sem találhattam hibát, a legnagyobb tömegben is 1 perc alatt végeztem, az egyébként ingyenes ruhatárral, a korikölcsönzés könnyedén és gyorsan ment, a bejutásra nem volt panasz és az előzőleg rövidnek ítélt korizásra szánható idő is elégnek bizonyult.

Az utolsó szám felhangzásakor még mindenki – ki-ki vérmérséklete szerint – ment 3-4-5 kört, mire a szervezők finoman letereltek minket a jégről. A buszmegálló felé sétálva pont megszoktam a mozgást korcsolya nélkül és végül némi forralt bor mámorban, jókedvűen és fáradtan tértem nyugovóra, hogy félálomban még megállapítsam amit eddig is sejtettem: ezt a bulit tutira nekem találták ki, és ha valamiben biztos lehetek, az az, hogy legközelebb is korit csatolok.