A közös igény meg a sikerek összekovácsolnak

Az ELTE-s gyökerű zenekarok sorában ezúttal az írpunkot játszó LochNesz zenekar két tagjával, a biológia szakos Kun Péterrel és László Kristóffal beszélgettünk a szokatlan műfaj áldásairól és átkairól.

Általában rájönnek, hogy a nevetek egy szójáték?

Kun Peti: A szemünkbe még sosem mondták, csupán egyetlen ilyen megnyilatkozás volt – a Rockmaratonról, ami eddig a legnagyobb kaliberű fellépésünk volt, így szólt egy frappáns összefoglaló: a borzalmas nevű, újdonságmentes írpunkot bájosan szétcsúszva játszó LochNesz zenekar.

László Kristóf: Fura, mert én annyit mondtam poénból, hogy legyen ez a nevünk, aztán mindenki megszavazta, nem volt még tartózkodás sem.

Nekem tetszik.

Kristóf: Nekem nem.

Peti: Új brandet egy új névvel nehéz lenne felépíteni. Volt már, hogy név alapján ismertek meg minket. Túráztam egy csoporttal és mondtam, hogy a LochNeszben játszom, mire nem az volt a kérdés, hogy miben, hanem, hogy te abban?

Miért éppen az ír zene mellett döntöttetek?

Peti: Volt otthon egy Bran CD, ami egy tradícionális ír zenét játszó együttes. Akkor még nem is hallottam a Flogging Molly-ról vagy a Paddy and the Rats-ről, de kitaláltam, hogy tök jó lenne ezt rock zenével keverni.

Így megszülted az ír kocsmapunkot.

Peti: Tulajdonképpen igen. Kristóffal már korábban is beszéltük, hogy ha lenne egy zenekar, ő szívesen beszállna, és tetszett neki az ötlet.

Nem sokkolt a műfaj?

Kristóf: Nem, én a Brant nagyon szeretem, bár eleinte nem tudtam, hogy ebbe az irányba fogunk menni, ahol most vagyunk.

Peti: Eleinte mi sem tudtuk, nem volt egyértelmű, hogy az ír zene melyik irányába mozduljunk el, szó volt egy líraibb világról is, de azt végül nem éreztük magunkénak.

http://www.youtube.com/watch?v=E13q50WeDVM&feature=relmfu

Hogyan lehet zenészeket találni ilyen zenéhez?

Kristóf: Peti, Kofi, Marca és én egy gimiből jöttünk. Könnyű volt egymást megtalálni, Petivel például már ez a harmadik zenekar, amiben együtt játszunk. A többieknek eleinte persze nehéz volt, de egy-két próba után feloldódott mindenki. Ha pedig már egy kész társaságba érkezik valaki, egyszerűbb neki is – megvannak a szokások, azokat fel kell venni és jó néhány sört meg kell inni, amíg teljesen rendben lesz a dolog.

Peti: A közös igény meg a sikerek összekovácsolnak. Most már szerencsére van akkora ismeretségi körünk, hogy ismerősök között és zenészfórumokon is kereshetünk zenészeket. Ha szerencséd van, találsz, ha nincs, nem.

Kristóf: Istvánt a skót dudával például úgy találtuk, hogy Peti beírta az iwiw-re, hogy dudás és akit kidobott, annak írtunk.

És ami nem pornó volt.

Kristóf: Most hogy mondod…nekem még nem is jutott az eszembe, de Istvánnál megpendíthetnénk a húrokat.

Rendben, szóval megtaláltátok a zenésztársakat. Kik ők?

Peti: Szabolcs Ákos a dobosunk, ő a legfrissebb tag, civilben dobtanár és életművész, sok helyen játszott már és abszolút hozza mind szakmailag, mind közösségileg azt, amit el lehet várni egy tagtól. Aztán Kofrán Gergely (Kofi), aki közgazdász, hegedűs és furulyán is fúj, ha kell. Murányi István, skót dudás és basszusgitáros, elvileg kémikus, valójában egy Barney Stinson. Végül Endrey Marcell (Marca), aki infós és az ELTE-n szabad bölcsész, nálunk meg harmonikás, vokálos, basszusgitáros, bendzsós. Igazi zenebohóc. Marca most éppen Németországban van, helyére jött Sárosi Gergely, aki bendzsón és harmonikán játszik, Marca visszatérte után pedig marad is bendzsózni. És vagyunk még mi, Kun Péter és László Kristóf, mindketten az ELTE-n tanulunk biológiát, az én részem a gitár, basszusgitár, vokál, Kristófé pedig az ének és a gitár.

Kristóf: Ez azért túlzás, de ha nagyon nincsen más, végső esetben a fuldoklók odanyújtják nekem a basszusgitárt.

Kikből áll a közönségetek?

K: Főleg fiatal egyetemistákból. Vannak még hagyományőrök, gladiátor srácok, elméleti fizikusok – ők mindig jönnek, ha Pesten játszunk és olcsón.

És a folkosok?

Kristóf: Egy barátom úgy fogalmazta meg, hogy ez egy olyan zene, amiről senki nem tudja, hogy szereti, de ha meghallja, rájön, hogy szereti, mert lehet rá lötyögni, táncolni, bulizenének mindenhol jó. Ahol ennek megvan a kultúrája, ott jellemzően folkosok vannak. Ránk ez azt hiszem, kevésbé jellemző, a folkos vonal Magyarországon most valahol egészen máshol van, mint ahol mi vagyunk.  És persze jönnek  idősebbek is – eleinte csak a barátaink szülei, akik meglepve hallották, hogy ez nem is olyan rossz, mostanában pedig 40-50-es férfiak is odajönnek hozzánk. A csajoknak viszont kevésbé jön be.

A műfajnak mennyire van meg itthon a gyökere?

Peti: Mondjuk úgy, hogy kb. négy zenekar van velünk együtt. De ebből a Firkin és Paddy and the Rats viszik a vonalat, ők terjesztik a hírt, egyengetik az utunkat, így könnyebb is elfogadtatni magunkat.

Milyen kapcsolatban álltok velük?

Peti: Azt kell, hogy mondjam, elfogadó és segítő társaság.

Kristóf: Mindkettővel koncertezünk már és pozitív visszajelzést kaptunk tőlük. Persze ez betudható annak is, hogy ők heti három, mi meg havi három koncertet adunk, mert inkább a másik életünket toljuk. Ők zenészek, nekünk meg van egy zenekarunk, ez azért nem ugyanaz. Vagy egyszerűen csak összeegyeztethetőek vagyunk velük. Már nem feldolgozásokat játszunk, hanem saját számokat, megvan a magunk LochNesz-hangzása, elférünk egymás mellett, és van is rá piac.

Ki írja a számokat és mennyi van belőlük?

Peti: Vegyesen, de leginkább Kofi meg Marca. De István és én is írtunk már.

Kristóf: Petié slágergyanús, de egyelőre nem tudjuk eljátszani, majd ha felvesszük. Teljesen készen olyan nyolc-kilenc számunk van, három-négy félkész, és ugyanannyi elfekvőben.

Peti: Ebből három szám van kiadva EP-ként és vannak a koncertjelleggel felvettek. Ráadásul most van annyi pénzünk, hogy egy próbafelvételt meg tudjunk csinálni az egyik új számunkkal, megnézzük, hogy az általunk jónak gondolt hangzásban az most többet ad-e, jobban szól-e. Ha ez beválik, akkor egy pénzgyűjtő időszak következik, amit egy nagylemez zár majd.

Kristóf: Ez egyrészről a rajongók szempontjából is jó lenne, másrészről pedig a mi kis lelkünknek is jót tenne, ha azt a tíz-tizenkét számot egy korongon láthatnánk.

Hogyan működik nálatok a koncertszervezés?

Peti: Alapvetően én szervezem őket, én tartom a kapcsolatot a szervezőkkel, már nagyjából tudom az igényeinket. A szervezőket megtalálni és rávenni, hogy az nekik jó, ha mi eljövünk, az már más dolog. A vidéki koncertjeink pedig azért ritkultak meg, mert egyszerűen bezárnak a helyek.

Kristóf: Igen, ebből a szempontból egy kicsit meg vagyunk lőve. Kinek van manapság pénze koncertre járni, az legalább egy sör ára. Budapesten van két kedvenc helyünk, a Silenus és a Dürer Kert, de sok más helyen is játszottunk már. Gondolkoztunk a veszprémi Utcazene Fesztiválon is, de arra még össze kellene rakni egy akusztikus repertoárt. Próbáltuk már, elég jól szól, csak gyakorolni kell.

Alkalmas rá a zenétek?

Kristóf: Részben igen. Nem minden számot tudnánk akusztikussá tenni, de a feldolgozások jelentős részét igen és írhatnánk is erre külön számokat. Főleg ahogy a srácoknál megy mostanában a számírás, annak alapján idén még egy egész akusztikus albumot össze tudnánk rakni.

A LochNesz következő koncertje december 1-én lesz a Dürer Kertben. Ha kedvet kaptatok hozzá, hallgassátok és lájkoljátok őket a facebookon!

A képek forrása: Kun Péter