Így kell összerántani az elektornikus zenei világot

Idén két nagy magyar produkciót lehetett felfedezni a Balaton Sound fesztiválon, az egyikért érdemes volt lemenni, a másikért már kevésbé, főleg, hogy el is maradt.

Természetesen Ákos és Yonderboi produkcióira gondoltam, de nem csak ezek voltak a húzó nevek a fesztiválon, hiszen most először az összes nagy elektronikus zenészt sikerült összerántani a világból. Paul Kalkbrenner, Avicii, David Guetta, Calvin Harris, Armin van Buuren, Martin Solveigh és Carl Cox is tolta az ütemeket, amelyek megdobogtatták a Balaton homokját, majd a vízen szálltak tovább a túlpartra.

Mivel évek óta hallgatom Calvin Harris munkáit, így őt vártam a leginkább, nem hiába, hiszen nagyon jó partyt rakott össze a nagyszínpadon. Talán kezdődhetett volna kicsit később, az viszont meglepett, hogy mennyien ismerik. Igaz, hogy én a régebbi számokat szeretem inkább és inkább az újabbak kerültek elő, mint a Feel so close.

A másik nagy kedvencem pedig Yonderboi volt, aki ugyan nagyszínpadot nem kapott, de az OTP színpadot így is bőven megtöltötte. Fogarasi László idén jelentette meg harmadik albumát, a Passive Controlt, aminek apropóján fellépet a három nagy hazai fesztiválon, a VOLT-on a SOUND-on és a SZIGET-en.

Annak ellenére, hogy nem egy aktív előadó, nála is meglepett, hogy mennyien kedvelik mégis azt az egyedi, a mainstreamtől eltérő, a Jean-Michel Jarre-os zenéjét és előadásmódját.

Ákos mini-produkcióját a Neo vezette fel, amint tette már azt a Kraftwerk esetében is pár évvel ezelőtt, azzal a különbséggel, hogy a német elektroisteneknek nagyobb szerencséjük és több közük volt a szintetizátorhoz, mint a mi Ákosunknak.

Természetesen nem lehetett elmenni a Paul Kalkbrenner által hipnotizált B’ Callingonsok mellett sem. Idén szerencsére mindenki befért aki akart, de aki esetleg lemaradt volna róla az valószínűleg jövőre újra találkozhat vele valamelyik fesztiválon, esetleg a Sound-on, hiszen még mindig hatalmas közönség tud megőrülni az ütemeire.

A trance-es vonal is képviseltette magát Buuren személyében, aki az én érdeklődési körömből azonban sajnos kiesett. Amikor én ilyesmiket hallgattam, akkor még a Groove Coverage volt a menő, az pedig nem most volt.

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]