Szeretem az ELTE-t, mert… 7. – Interjú Vigh Patríciával, az ELTE TTK HÖK elnökhelyettesével

Az egyetemi közéleten és a mentorrendszeren keresztül nagyon sok igaz barátság köttetik, az ember lehetőséget kap a személyes és szakmai fejlődésre. Vigh Patríciát, az ELTE TTK HÖK Elnökhelyettesét kérdeztük a Hallgatói Önkormányzat feladatairól, az ő munkájáról és arról, hogy miért választotta az ELTE-t, miben változtatta meg őt a hallgatói közélet.

Miért választottad az ELTE-t? Miért pont a tanári képzést?

Ez egy elég hosszú történet. Kiskoromtól kezdve nekem az egyetem szó egyet jelentett az ELTE-vel, nem tudom pontosan, hogy miért alakult ki bennem ez az asszociáció, mert akkoriban senki sem járt felsőoktatásba a környezetemben. Nem feltétlenül akartam az otthonomhoz legközelebbi megoldást, Győrt választani, így Budapest és az ELTE lett a cél. Az eredeti tervem az volt, hogy elvégzem a Biológia BSc-t, ezután pedig az osztott tanári mesterképzést. A nyílt napon tudtam meg, hogy ez így már nem működik, abban az évben már csak osztatlan tanári képzés indult. Miután ez kiderült, rájöttem, hogy nem szeretném elvégezni a biológia alapképzést, ha utána nem lehetek tanár. Tehát kellett még egy tárgy a biológia mellé, ami jobb híján a természetismeret lett, ez volt akkoriban az egyetlen, amit közel éreztem magamhoz.

21753426_1123556784411323_5616020553384584807_o

Több TTK HÖK tisztségviselői posztot is betöltöttél már. Voltál mentorkoordinátor, lakhatási és esélyegyenlőségi referens, most pedig elnökhelyettes vagy. Hogyan kezdődött ez az egész? Hogyan szippantott magába az egyetemi közélet?

Amikor gólyaként megérkeztem a gólyatáborba, rögtön tudtam, hogy egyszer belőlem is mentor lesz, egyrészt azért, mert nálunk már a gimnáziumban is volt egy hasonló mentorrendszer, másrészt pedig mert nekem elég rossz tapasztalatom volt a mentorommal. Mire szeptemberben megérkeztem az egyetemre, a táborban megismert mentorom felszívódott, kikerült az egyetemről, ezzel együtt pedig a mentorrendszerből is.

Társasági ember létemre kicsit egyedül éreztem magam, rengeteg mindenkivel meg akartam ismerkedni, otthon akartam magam érezni az egyetemen. A mentorrendszerbe való bekapcsolódás tűnt a legjobb legoptimálisabb megoldásnak, hogy barátokat szerezzek.

Két év mentorkodás után már nemigen szerettem volna még egy turnust bevállalni, de úgy éreztem, hogy valamit kell csinálnom, hiányzott volna a közéleti tevékenység. Ekkor jött az ötlet, hogy mentorkoordinátor legyek. Egy percét sem bántam meg, hogy ilyen sokat tevékenykedtem a hallgatói közéletben, hiszen nagy meglepetésemre még a tanulmányaimra is jótékony hatást gyakorolt a Hallgatói Önkormányzatban elvégzett munka.

40192395_1458610900905908_6953069134691172352_o

Milyen tapasztalatokat szereztél a mentorrendszer koordinálása és az egyéb, hallgatói közélettel kapcsolatos feladatok elvégzése során?

Rengeteg nagyon jó barátomat köszönhetem a mentorrendszernek, főleg az egykori mentortársaimmal lettünk nagyon jóban. A mentorképzés megtanított arra, hogy jobban átlássam a rendszert. Megtanultam, hogy kit hol kell keresni, hogy működnek az ösztöndíjak, és hogy hogy zajlik a hallgatói érdekképviselet. Ezek pedig nem csak a leendő gólyádnak, hanem neked is fontos információk lehetnek.

Az első mentorságot nagyon nagy lelkesedéssel csináltam, a másodiknál ez a motiváció inkább már csak az előző nagyszerű élményeiből táplálkozott. A második generációs mentoroknál már előtérbe kerül kicsit a vezető szerep is. Sokat segítettünk az új mentoroknak a rendezvényszervezésben és az egyes helyzetek hatékonyabb megoldásában.

A mentorrendszer koordinálása és az elnökhelyettesség is nagyjából egy rendszer menedzseléséről, az emberek összefogásáról szól, aminek a tapasztalatai mindenképp segíthetnek a későbbi tanári pálya során. Az elején kissé féltem az emberekkel való konfrontálódástól, elég konfliktuskerülő voltam. A hallgatói közéletben való munka megtanított rá, hogy bármennyire is kellemetlen, sokszor bele kell állni a dolgokba, van, hogy az embernek meg kell védenie az igazát. Rájöttem, hogy bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindig olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel.

C1D12D82-1EF9-44F5-BABF-52294DACE706

Mit gondolsz a HÖK sztereotípiákon alapuló általános megítéléséről?

A sztereotípiák nyilván rossz tapasztalatokból fakadnak. Nagyjából minden hallgatói közéletben tevékenykedő hallgatóra igaz ennek a nagy egész negatív sztereotípiának valamely icipici eleme. Egy hallgató könnyen azt hiheti egy HÖK-ben munkálkodó társáról, hogy nagyképű, esetleg fennhéjázó, miközben sok esetben ez az egész csak egyszerű magabiztosság. Nekem feltett szándékom, hogy megmutassuk a hallgatóknak itt a TTK-n, hogy mi nem feltétlenül vagyunk a negatív sztereotípiák mintapéldányai. Kari szinten mi azért elég sok mindent tudunk tenni, hogy elhessegessük ezeket a sztereotípiákat, ám az országos szintű változások eléréséhez a TTK HÖK kevés.

Lassan végzel a tanulmányaiddal. Mennyire érzed magad késznek arra, hogy kilépj a „nagyvilágba”? Jól döntöttél, hogy az ELTE-t választottad?

Egy kicsit ijesztő, hogy ezentúl majd nem iskolába fogok járni, hogy ez már tényleg majdnem az utolsó lépés a teljes függetlenedés felé. Nyilván mindenki szeretne nagyszerű tanár lenni, ám azt is tudom, hogy az évek során rengeteg kudarc fog majd érni, főleg hogy már a gyakorlat alatt is voltak rosszabb tapasztalataim. Nagyon sokat tanultam az egyetemen, és elég nehéz lesz majd kiszűrni azt, amit valóban át szeretnék majd adni a diákjaimnak. Egyáltalán nem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, hiszen tanár szeretnék lenni. A tanárképzés egyik hátránya az, hogy elég hosszú; ez pedig sokakat eltántoríthat. Ahogy említettem, az ELTE jó döntés volt. Az évek során nagyon sok barátot szereztem, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.