Méghozzá pár hónap múlva. Egy évvel ezelőtt Pozsár-Szentmiklósy Zoltán tanár úrral, az ELTE hallgatói ügyekért felelős rektori biztosával beszélgettünk az egyetemi ombudsman lehetséges kialakítási terveiről. Azóta a tervből valóság lett!
Egy évvel ezelőtt egy interjú kapcsán lelkesen mesélt az egyetemi ombudsmanról. Meddig jutott most az ügy?
Novemberben a Szenátus elfogadta, ez tehát már az ELTE szabályzatának a része, a honlapon is olvasható. A szabályzat szerint február közepén ki kell írni a pályázatot.
Mikortól kell a tisztséget betölteni, mikortól lesz valójában funkciója?
Ez a folyamat egy picit hosszabb, 30 nap áll rendelkezésre a pályázatok benyújtására, azután értékelni kell ezeket, ebbe a folyamatba az egyetemi polgárok is beleszólhatnak. A májusi kezdés szerintem egy reális időpont.
Végül ombudsman és ombudsmanhelyettes is lesz?
Így van. Az a jelentősége ennek a kettősségnek, hogy a szabályzat szerint a két szereplőnek különböző szakterületen kell tapasztalattal rendelkeznie, egymástól különböző neműnek kell lenniük, és nem lehet azonos a szervezeti hátterük. Ha az egyik a TTK-ról érkezik, akkor a másiknak egy más karról, vagy az egyetemen kívülről kell érkeznie. Ezzel azt biztosítjuk, hogy bárki, aki az ombudsmant megkeresi, az mindenképpen egy elfogulatlan és számára elfogadható, hiteles ombudsmannal találkozzon. A szabályzat szerint, ha az ombudsman bárhogyan érintett az ügyben, amelyben hozzá fordulnak, akkor ő nem vizsgálódhat, helyette a társa jár el.
Ha modellezni kell egy ombudsmanügyet, akkor azt hogyan képzelheti el egy hallgató? Onnantól, hogy őt valamilyen sérelem éri, és úgy dönt, hogy ombudsmanhoz szeretne fordulni, odáig, hogy egy megoldás születik.
Ez egy nagyon fontos kérdés. Kiindulópont az, hogy az egyetemi polgár magának meg tudja fogalmazni, hogy mi az, amit ő elvár, hogy őt egyenlő, fair módon kezeljék mindenféle egyetemi relációban. Ennek az elvárásnak kell érvényt szereznie. Vannak olyan utak, amik ezt most is lehetővé teszik. A tanulmányi, oktatásszervezési kérdésekkel kapcsolatban a HÖK, mint érdekképviseleti fórum segíthet, vagy akár a Hallgatói Jogorvoslati Bizottsághoz lehet fordulni. Az egyetemi polgárok etikus magatartásának megkérdőjelezése esetén az etikai bizottságok vizsgálódhatnak. Van tehát néhány fórum, ahol a felmerülő problémák egy része vizsgálható, az összes többi esetben joggal merül fel a kérdés, hogy van-e kihez fordulni, és milyen segítségre lehet számítani. Ha az ügy nem oktatási kérdés, hanem valamilyen, egyetemi polgárok közötti relációban bántak valakivel méltánytalanul (pl. beengedték-e a sportrendezvényre, kiküldték-e a buliból, milyen hangnemben beszéltek vele a tanárai vagy a diáktársai, érte-e zaklatás valamelyik egyetemi polgártársa részéről, fair gyakorlattal szembesül-e az egyetem valamelyik szervezeti egységénél), akkor is szükség van pártatlan és szakszerű támogatásra. Nagyon sok olyan aspektusa van az egyetemi relációknak, amiket a szabályzatok nem tudnak kezelni direkt módon, de számunkra fontosak lehetnek. Ilyen problémákkal meg lehet keresni az ombudsmant, aki ismeri az egyetemen rendelkezésre álló és az azon kívüli támogatási formákat és eszközöket, és tud abban segíteni, hogyha valamelyik érdekérvényesítési úton elindulna, akkor azt a saját, tájékozott döntése alapján tegye.
Az ombudsman tehát „csak” javaslatot tesz.
Így van. A legfontosabb, hogy az ombudsman semleges, pártatlan, független, és titoktartási kötelezettség terheli. Nem dönt helyetted, de segít neked a megfelelő döntést meghozni, s ha szükséged van rá, akkor segítséget nyújt abban, hogy a saját érdekeidet tudd érvényesíteni. Fel tud arra készíteni, hogy mi várható egy formális jogérvényesítési (pl. hallgatói jogorvoslati vagy etikai) eljárásban. Ha a kérdés formális keretek között az egyetemi fórumok által nem vizsgálható, (mert a szabályozás nem vonatkozik az adott helyzetre, esetleg már hosszabb idő eltelt), akkor abban is tud segíteni, hogy meg lehessen beszélni az adott problémát az érintett egyetemi szereplővel és közösen megoldást lehessen keresni. Ha egy diák kiszolgáltatottnak érzi magát, de nem látja, hogy mi lehet a megoldás, minden körülmények között segítséget kaphat az ombudsmantól. Az ombudsman döntést nem hoz, de abban tud segíteni, hogy a megfelelő fórumot megkeresd, ha pedig nincs ilyen fórum, az ombudsman akkor is elmegy a falig, minden esetben megpróbálja azt a megoldást megtalálni, ami leginkább működőképes.
Mennyire kötelezhet egy ombudsman egy másik felet, hogy ebben részt vegyen?
A szabályok szerint az ombudsmannal kötelesek együttműködni a megkeresett egyetemi szereplők. Itt nincs szankció, ha valaki nem vesz részt, akkor szíve joga, de érdemes szem előtt tartani, hogy az egyetem egy demokratikus közösség. Ha mondjuk az ombudsman háromszor keresi az illetőt, és annak semmilyen következménye nincsen, akkor ezt a körülményt az ombudsman nyilvánosságra fogja hozni. Az egyetemi diskurzusban pedig meg lehet majd vitatni, hogy jó dolog-e, ha nem vesszük komolyan ezeket a megkereséseket, célravezető-e az elzárkózás, vagy éppen fordítva. Az ombudsmannak a legfőbb eszköze a nyilvánosság. Ha a működése nyilvános, transzparens, ha látható az, hogy milyen típusú problémákkal fordulnak hozzá és azokkal kapcsolatban milyen megoldások születnek, akkor az ő hitelessége is ugrásszerűen meg tud nőni, a hiteles szereplőket pedig komolyan kell venni.
Zaklatás-bántalmazás után az illetőnek fel kell vállalnia az ombudsman előtt, hogy mi történt vele. Utána mi történik, milyen lehetőségek vannak?
Az ombudsmant titoktartási kötelezettség terheli, a hozzá forduló beleegyezése nélkül nem is tehet további lépéseket. A szakmai sztenderdek nagyon szűk kivételt engednek: ha az ombudsman arra következtet, hogy valaki súlyos veszélyben van, akkor közbe kell lépnie. Minden más helyzetben, aki hozzá fordul, azzal együtt kell kitalálni, a „hogyan tovább”–ot. Minden körülménynek jelentősége van: kik között történik a bántalmazó helyzet, milyen rendszeresen, van-e köztük valamilyen aszimmetrikus reláció (főnök-beosztott vagy tanár-diák viszony). A kevésbé súlyos esetekben az érintettekkel történő kommunikációval is tisztázható, hogy hol vannak a határok. Súlyosabb esetekben természetesen be kell vonni a döntéshozókat, a munkahelyi vezetőt, a kar vezetőjét, vagy az egyetem más vezetőit. Ha megalapozottan állítható, hogy az emberi méltóságot sértő helyzet állt elő, és ehhez a többi feltétel is adott, akkor a panaszos, vagy a döntéshozó indíthatja el az etikai eljárást. Ha erre valamilyen okból nem kerülhet sor (mert pl. határidőn túl vagyunk), akkor az ombudsmannak abban kell támogatnia – a panaszossal egyeztetve – a döntéshozót, hogy más keretek között vizsgálja ki az esetet, és tegye meg a szükséges lépéseket a panaszos védelme és a probléma orvoslása érdekében. Az is előfordulhat, hogy az egyetemen kívüli fórumokhoz, hatóságokhoz kell fordulni, ha a bepanaszolt magatartás pl. bűncselekményt valósít meg. A megfelelő utak és megoldások megtalálásában van az ombudsmannak fontos szerepe.
Soha nem tudtuk korábban hangosan kimondani, hogy az egyetemen van egy olyan szereplő, akihez bizalommal fordulhatsz, mert független, pártatlan, titoktartásra kötelezett, kompetens, és azért van, hogy neked segítsen, és biztosan talál olyan megoldást, ami a te esetedben pozitív változást tud okozni. Korábban nagyon behatárolt és nagyon széttagolt volt az a mozgástér, ami a meglévő segítségnyújtási formákhoz kapcsolódott. Ha az ombudsman csak azt segíti, hogy a meglévő fórumokhoz becsatornázódjanak a megfelelő ügyek, már akkor megérte létrehozni. Jó példa erre, hogy az etikai kódex elfogadása utáni első két évben mindössze 20 körüli etikai eljárás indult összesen az ELTE 8 karán, miközben az azonos időszakban lefolytatott kutatás, ami az egyetemi polgárok közötti relációban mérte az erőszaktapasztalatot, több száz potenciális ügyet mutatott.
Kicsit párhuzamba állítható az ombudsmanmodell az OHV-vel, ahol szintén a véleményüket fejezhetik ki a hallgatók.
Az OHV azért jó példa, mert azzal, hogy a hallgatói értékelések most már nyilvánosak és beszámítanak az oktatók előmeneteli rendszerébe, segít kiegyenlíteni az oktatók és hallgatók között egyébként meglévő aszimmetriát. Az ombudsman működése ehhez hasonló hatással járhat: fontos lesz a hallgatóknak, mert ők vannak nagyon nagy számban az egyetemi polgárok között, és ők vannak tipikusan aszimmetrikus helyzetben az egyetemmel, az adminisztratív struktúrával és az oktatókkal szemben. Természetesen nagyon sok, egyetemi polgárok közötti egyenrangú relációban is előfordulhatnak problémák, konfliktusok. Az ombudsman nem a hagyományos egyetemi struktúra része, minden egyetemi polgár előtt nyitva áll az ajtaja.
Magyarországon ez az első egyetemi ombudsmanintézmény. Van arra nyitottság, hogy más egyetemek is átvennék ezt a modellt?
Két egyetemről tudok, ahol tudomásom szerint beindult egy komoly stratégiai gondolkodás ebbe az irányba, ami nagyon jó. Ez is volt kezdettől fogva a cél, hogy olyan intézményt hozzunk létre, ami mintaként tud funkcionálni. Bármelyik egyetem a saját adottságai mentén alakíthatja a saját ombudsmanintézményét, de azt gondolom, bátran fel kell vállalnunk, hogy ebben mi vagyunk a magyarországi minta. Nagyon jónak gondolnám, ha az egyetemi ombudsman intézménye egyre inkább elterjedne nálunk is. Volt egy kutatás, amit tudományos diákkörös hallgatókkal folytattunk, feltérképeztük az egyetemi ombudsmanintézményeket. A kutatás során 60-nál több intézményt hasonlítottunk össze, ennek keretében vizsgáltuk meg, hogy milyen struktúrában milyen tevékenységet látnak el, milyen ügytípusokkal és milyen esetszámokkal dolgoznak. Van már tehát egy alapvető tudásbázisunk, amit közzé is tettünk. A kutatásunk is rávilágít, hogy azok az egyetemek, amelyek komolyan veszik magukat, fontosak számukra a hallgatók, az egyetemi polgárok, akikre egy demokratikus közösség tagjaiként tekintenek, ott tipikusan működnek egyetemi ombudsmanok. Hosszan lehetne sorolni példákat a Heidelbergtől a Harvardig, ahol hosszú ideje működnek ilyen intézmények, de a régióból is vannak erre jó példák, Bécset vagy Varsót említeném.
A mi ombudsmanprojektünket a legnagyobb nemzetközi ombudsman szakmai szervezet, az International Ombudsman Association (IOA) is elismerte. Tavaly a szervezet éves konferenciájára kaptunk meghívást, ahol ismertettük a projektet. Az IOA és a szervezeteknél dolgozó ombudsmanok európai hálózata is teljes szakmai támogatásukról biztosítottak, a szabályozás előkészítésében a Berkeley Egyetem ombudsman csapata is a segítségünkre volt.
A tanár úr ötlete volt az ombudsman?
Azt, hogy az ELTE-n ombudsman kell, azt én fogalmaztam meg. A korábban említett erőszakkutatás fontos hátteret szolgáltatott az ezzel kapcsolatos terveknek. Amikor közzétettük az ombudsmanintézmény bevezetésének szándékát, 2017-ben, úgy fogalmaztunk, hogy „Az egyetemi ombudsmani tisztség létrehozása határozott állásfoglalás az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapvető értékei és az egyetemi polgárok jogainak védelme mellett.” Ez ma is érvényes.
Úgy tudom, egy kurzus is kapcsolódik az ombudsmanprojekthez.
Igen, hirdetünk egy kurzust a tavaszi félévben az egyik tanszéki kollégámmal, akinek az ombudsmanintézmény a kutatási szakterülete, őt Somody Bernadette-nek hívják. Az a fakultatív kurzus címe, hogy Pajzs és megafon. Mi kell egy egyetemi ombudsman kezébe? Ez egy olyan fakultáció, amit bárki felvehet, szeretettel várunk minden érdeklődőt. Interaktív foglalkozássorozattal készülünk, ami közelebb hozza az intézményt a hallgatókhoz.
Kik segítették az ombudsmanintézmény bevezetéséhez kapcsolódó munkát?
Sokak elkötelezett és önkéntes munkája, támogatása nélkül biztosan nem jutottunk volna el idáig: az elmúlt négy évben több mint százan kapcsolódtak be az egyes munkafolyamatokba. Fontos erőforrás volt, hogy – más egyetemvezetők, köztük számos dékán mellett – rektoraink, Mezey Barna és Borhy László, kezdettől fogva elköteleződtek az intézmény bevezetése mellett. Az előkészítés meghatározott szakaszaiban számíthattunk a dékánok által felkért kari kapcsolattartók, egyetemi és egyetemen kívüli szakértők, hazai és nemzetközi szakmai partnerek és szervezetek, valamint a hallgatói, doktorandusz és dolgozói érdekképviseleti szervezetek közreműködésére, támogatására. Az egyetemi és egyetemen kívüli kollégák közül Aáry-Tamás Lajos, Bajzáth Angéla, Darázs Lénárd, Fazekas János, Gosztonyi Gergely, Gregor Anikó és az erőszakkutatás csapata, Horváth Júlia, Karner Orsolya és az Életvezetési Tanácsadó csapata, Kiss Valéria, Kovács Mónika, Lápossy Attila, Maléth Anett, Mosonyi Diána, Sey Nikoletta, Somody Bernadette, Szabó Mónika, Szekér Viktória és a „Not targets” kommunikációs csapata, valamint Tóth Fruzsina Rozina hosszabb időn keresztül voltak segítségünkre. A legtöbbet az Életvezetési Tanácsadó vezetőjével, Karner Orsolyával dolgoztunk együtt az egyetemen előforduló panaszok kezelése és a projekt megismertetése során. Több hallgató is hosszabb időn keresztül segítette a munkánkat: Burján Evelin, Horváth Luca, Menyhárt Barbara, Sziráki Edit és Varga Virág Kornélia. Köszönöm Horváth Krisztina munkáját is. Valamennyiüknek nagyon hálás vagyok, a közös munkáért már megérte belevágni…
Az egyetemi ombudsmannal kapcsolatos információkat megtekinthetik itt.
Képek: Burkus Dávid (ELTE Online)
