Horváth Viktóriával beszélgettem, az EHÖK sportreferensével. Szóba jött a bizottság feladatköre, különös helyzete, egy egészségtudatosabb közösség képe – olvass tovább a részletekért!
Mióta töltöd be az EHÖK Sportreferensi tisztjét?
Az első mandátumom 2018 januárjával kezdődött, ugyanis az akkori sportreferens lemondása miatt megüresedett a pozíció, én meg kellő motivációt éreztem a betöltéséhez.
Alapvetően a kabinet minden tanévkezdés előtt újraalakul, megválasztják a tisztségviselőket, akiknek a pozíciója egy évre szól. Mint említettem, az akkori sportos kilépett, és a tisztség nyílt pályázatként került meghirdetésre. Így – bár korábban nem voltam egy HÖK tagja sem –, beadhattam a jelentkezésem. 2018 szeptemberével kezdetét vette a második mandátumom, ez a 2018/19-es tanévre szól.
Horváth Viktória, az EHÖK sportreferense
Ezek szerint szinte ad hoc jelleggel kerültél a pozícióba! Milyen célokkal indultál neki a tisztségnek?
Bár nem HÖK-öztem ezelőtt sosem, a sport és az egészségfejlesztés hozzám közel álló témák. A BEAC-cal már korábban is együtt dolgoztam mint az ESN ELTE sportkoordinátora – tehát volt már gyakorlatom az egyetemen belüli sportszervezésben.
A konkrét feladataimról egyáltalán nem volt tiszta képem, hogy mit is vállalok én a gyakorlatban. Viszont az alapszakom rekreációszervezés és egészségfejlesztés, jelenleg pedig életmód-tanácsadónak tanulok mesteren – tehát az egészséges életmód, a sport promotálása abszolút a szívügyem. Nagyon jó lehetőségnek tartottam ezt a pozíciót arra, hogy ezt még több hallgató felé közvetíthessem, átadhassam a szemléletmódomat. Szerettem volna (és persze még most is), hogy többen sportoljanak, és az egészséges életmódhoz közelebb kerüljenek. Nyilván ez egy borzasztóan lassú folyamat, de valakinek el kellett indítania. Ez az én hosszú távú célkitűzésem.
Megvalósításához kellő motivációt a szakdolgozatom témája és sorsa ad: a konzulensemmel, Bárdos Györggyel kidolgoztunk egy projektet Életmódváltó egészségfejlesztő program egyetemistáknak címmel, amit most a gyakorlatban is megvalósítunk egy szabadon választható kurzus keretein belül. Tehát nagyon is motivált vagyok ezt a szemléletmódot berobbantani a köztudatba, és minél több platformon teszem ezt, annál jobb!
Szuper, hogy már sikerült elindítani ezt a folyamatot – hogy áll ezeknek a céloknak a HÖK-ön belüli megvalósítása?
Nos, elindul a FIT HÖK programunk. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy minden hétfőn a kabinetüléseink után elmegyünk, és sportolni fogunk egy órát a Mérnök utcai sporttelepen. Én fogom tartani az órákat. Fő célom ezzel a megmozdulással a mozgás szeretetének átadása. Sajnos az én hatásköröm csak a kabinetet tudja lefedni, azonban a Sportbizottság többi referensével együtt jó lenne kiterjeszteni ezt a kari HÖK-ökre is.
Ami még biztos, hogy szeretnénk félévente egy vagy inkább kettő egész ELTE HÖK-öt lefedő sportnapot tartani. Egyrészt csapatépítő jellegű lenne (ami ráfér a társaságra), másrészt a már sokat emlegetett egészségtudat kialakításának kezdete lehetne. Persze ez nem megy egyről a kettőre, és nagyon nehéz rávenni az embereket, hogy kimozduljanak a komfortzónájukból.
Csapatszellemről szólván: ti, a Sportbizottság álltok minden Kar sportreferenséből, a KolHÖK sportreferenséből, illetve az EHÖK sportosából, az elnökből – belőled. Hogyan megy a közös munka?
Alapvetően nehéz összefogni a csapatot, alig ismerjük egymást: havi egy ülésünk van, amin sajnos sosem jelenünk meg teljes létszámmal. Viszont ha már eljutunk odáig, hogy megvitassuk az ötleteket, nagyon lelkesek és támogatók a többiek. Nagy bánatunkra ezek a projektek gyakran elakadnak úton-útfélen: a kari HÖK-ökben nem a sportprogramok élveznek prioritást (gondolom, ezzel nem árultam el nagy titkot senkinek). Ha nem olyan az adott referens, hogy utánamegy az elnökének, és rendületlenül nyaggatja, hogy márpedig ő akar plusz sportprogramot szervezni, akkor az nem fog megvalósulni.
Tehát a megfelelő csapatszellem kialakulásához egyrészt hiányzik az, hogy sűrűbben találkozzunk; másrészt akadályt jelent sport alapvető háttérbe szorultsága az egyetem színterein.
Igen, ez tagadhatatlan: vegyük például alapul a sportnapok csökkent látogatottságát.
Ahogy mondod, nagyon nehéz bevonzani a diákokat. Ez bizonyos idő után egy lelkes sportreferenst is letör, hiszen szívét-lelkét beleteszi a programba, és egy-két lézengő hallgatón meg a HÖK-ös társain kívül mást nem érdekel.
Nem is beszélve arról, hogy például a szeptemberi 20-ai egyetemi sportnap – amit rektori szünetnek rendeltek el (!) – bizonyos helyeken még így is tanítási nap, mert nem engedik el az oktatók a kurzusaikat. Kicsit ellehetetlenített így a helyzete egy sportreferensnek.
Így biztosan nehezebbé válik a feladat, mint amilyennek alapból lennie kellene. A sportnapokon kívül – mesélnél egy kicsit a sportösztöndíjas rendszerről, ami egy sikeresebb területe a bizottság munkájának?
Ez az ösztöndíjas rendszer a BEAC-cal együttműködésben zajlik. A Neptunon keresztül kell jelentkezni, bármelyik kar hallgatója megteheti (persze nem árt, ha van valami köze is a sporthoz). Alapvetően arra szolgál, hogy minden szakosztályban (sportágban) legyen egy sportösztöndíjas, aki felügyeli az adott területen belül lévő munkákat. Minden szakosztálynak van vezetője, velük kell együttműködésben dolgozni.
Általában heti két edzést tartanak meg, és emellett az egyetem sportéletének további színterein is megjelennek (BEAC-os események, sportnapok, gólyatáborokban való promotálás).
Mi a helyzet az önszerveződő edzés- és versenylehetőségekkel? Nagyon szép a hangzása, de milyen gyakran kerülnek tényleges megszervezésre ezek a programok?
Nem száz százalékig nevezném ezeket önszerveződőnek, mert általában úgy működnek, hogy van egy szakosztályon belüli ember, aki szervezne plusz programokat, és ő toboroz erre embereket. Az érdeklődőkkel megbeszélik, hogy mire lenne igény, és így valósulnak meg a különböző kirándulások.
Milyen egyéb feladatai vannak még a bizottságnak?
Az 1 kredites általános testnevelés kurzusok (ezek általában szabadon választható kurzusok, 6000 Ft/félév díjért futnak) rendszerének felügyeletét is mi csináljuk. Menedzselni kell, hogy egyrészt legyenek ilyen kurzusok, másrészt pedig az oktatók is kapják meg a fizetésüket érte.
A honlapon azt írtátok, hogy a külföldi hallgatók számára is ugyanolyan sportolási lehetőségeket szeretnétek, mint az itthoniaknak. Mit tesztek ennek az ügynek az érdekében?
Sikerült már majdnem minden edzőnkkel egyeztetnünk, hogy ha külföldi hallgató érkezik a kurzusára, muszáj angolul instruálni az adott személy(eke)t, vagy akár az egész órát angolul megtartania.
Ezen kívül a BEAC honlapján van angol tájékoztató is, illetve ESN ELTE Sports néven van egy külön Facebook-csoportjuk, amit én menedzselek, és minden infót rájuk szoktam zúdítani. Egyébként nagyon lelkesek, az idei sportnapon is minden második hallgató külföldi volt – mondjuk, sok energiát fektettünk az angol promóba is.
Jó ilyesmit hallani – ígéretek, amik meg is valósulnak! Végül: mivel motiválnád a Sportbizottságba jelentkezni vágyókat, vagy azokat, akiket érdekel ez a terület?
Talán annyit mondanék, hogy megéri ott lenni az eseményeken, szervezni, aktívnak lenni. Végtére is az utánpótlásképzés így működik: ha valakit érdekel egy terület, először önkéntesen, lelkesen látogatja a programjait, így tud tájékozódni, hogyan is működnek a dolgok ott.
Szóval ha bármilyen közelséget érzel a sporthoz, egészségfejlesztéshez – ez a szakterületed, kapcsolódsz hozzá valahogyan, vagy akár a szívügyed –, akkor biztosan profitálni fogsz ebből az élményből. Rengeteg tapasztalatra, kapcsolati tőkére, referenciára lehet szert tenni. Nagyon jó dolog lehet a HÖK-özés, ha tényleg odateszed magad.
Ha bármilyen kreatív ötleted van, megmozgat az egészségfejlesztés témája, és szeretnéd azt meg is valósítani, én nagyon nyitott vagyok az ilyesmire. Keressetek bátran, akár az e-mail címemen is: sport@ehok.elte.hu
A képeket az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre.
