Ebben a cikksorozatban egyetemünk karainak történetét szeretném bemutatni. Az 1635-ben alapított Nagyszombati Jezsuita Egyetem azóta számos változáson ment keresztül: Nagyszombatról Budapestre került, több névváltozáson esett át, és karainak száma folyamatosan bővül.
A cikksorozat második bejegyzésében a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kart szeretném bemutatni, amelynek hivatalos jogelőd intézménye az 1900-ban alapított váci Gyógypedagógiai Tanítóképző. Ez a jogelőd 1904-től Budapest különböző gyógypedagógiai intézményeiben kapott helyet, 1906-tól Gyógypedagógiai Tanítóképző, 1922-től Gyógypedagógiai Tanárképző, majd 1928-tól Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola elnevezéssel működött az előbb egységes, majd később szakirányos gyógypedagógus-képzést nyújtó intézmény. 1928-tól az érettségire épülő képzési idő négy évre emelkedett, 1932-től pedig már főiskolai diplomát vehettek át az itt végzettek.
1938-ban Bárczi Gusztáv lett az intézmény igazgatója, azonban a képzést ekkor leállították, és csak 1942-ben nyitott meg újra módosított tantervvel, ráadásul új állandó székhelyet is kapott az akkori budai gyógypedagógiai intézet helyén. A második világháború után Bárczi Gusztáv és Illyésné Kozmutza Flóra közreműködésével új szervezeti szabályzat lépett érvénybe. Ez az 1946-ra datálható szabályzat meghatározta, hogy a hallgatók kötelesek egy fő- és két mellékszakot választani a látási, hallási, értelmi és erkölcsi fogyatékosok, nyomorékok, beszédzavarban és egyéb lelki rendellenességben szenvedők pedagógiái közül. Ez a szakosodás azonban nem határolta be a diploma utáni elhelyezkedési lehetőségeket, a diplomások bármely gyógypedagógiai intézménybe beadhatták a pályázatukat.
Ez a nemzetközi szinten egyedülálló képzési koncepció 1963-ban szűnik meg, ugyanis ekkor indul el nappali tagozaton a szakos képzés, mivel a főiskola felismerte a szociálisszakember-képzés területén jelen lévő hiányt. Az 1968-ban létrehozott kétéves nevelőotthoni tanár szakot aztán 1973-ban továbbfejlesztik, az új tanterv leglényegibb eleme a választható pszichopedagógia szak megjelenése. Ez a tipikustól eltérő személyiségstruktúrával rendelkező és személyiségfejlődésükben sérült gyermekek nevelésével-oktatásával foglalkozik. 1975-ben a főiskola névadó és jubileumi ünnepséget szervezett a gyógypedagógusképzés 75., valamint Bárczi Gusztáv halálának 10. évfordulója alkalmából. Az iskola neve Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola lett.
Illyés Sándor, Lányiné Engelmayer Ágnes és Mesterházi Zsuzsa által 1992-ben egy új kísérleti reformterv került bevezetésre. A tanterv hat fogyatékossági szakterületet különböztetett meg: értelmi fogyatékosok, látási fogyatékosok, hallási fogyatékosok, mozgási fogyatékosok, beszédfogyatékosok, beilleszkedési és magatartászavarokban szenvedők. Emellett két elkülönülő kompetencia jelent meg: a gyógypedagógiai terapeuta és a gyógypedagógus tanár. A hallgatók legalább az egyik szakterületen kötelesek voltak megszerezni a tanári kompetenciát, míg a másikon választhattak a tanári és a terapeutaképesítés között, vagy akár úgy is dönthettek, hogy ugyanazon a szakterületen szerzik meg mindkét végzettséget. A képzési idő 8 félév.
A 2000-es év nagy változást hozott a főiskola életében. Elsőként január elsejétől a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola az Eötvös Loránd Tudományegyetem főiskolai kara lett, és a patinás Bethlen Gábor téri épületből az év második felében az Ecseri út 3. szám alá költözött. Ekkor indult meg az akkreditált gyógypedagógus-képzés, a gyógypedagógiai tanárokat és a gyógypedagógiai terapeutákat négyéves képzés során főiskolai, míg a gyógypedagógusokat öt év alatt egyetemi szinten készítették fel. A szakok meghatározása a fogyatékosságok típusai szerint történik: hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, logopédia, pszichopedagógia, szomatopedagógia, értelmileg akadályozottak pedagógiája és tanulásban akadályozottak pedagógiája. Az intézmény 2009 óta egyetemi karként – az országban egyedülálló módon – folytat széles palettájú gyógypedagógus-képzést.
Forrás: barczi.elte.hu
Kép: elte.hu
