„A lájk most az együttérzés jele”

Megváltoztatta-e az internet a halálról való beszédet? Mi az a digitális hagyaték? Hogyan gyászolunk a virtuális térben?

„Figyeld meg: a civilizált társadalomban a halál egészben véve a tabu-fogalmak közé került. Nem illik beszélni róla, a nevét körülírják, mint valami disznóságot, és a halottból, a hullából megboldogult, elköltözött és néhai lesz, mint ahogy az emésztés aktusait körülírják. És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem” – írta 1937-ben Szerb Antal az Utas és holdvilág-ban.

Nyolcvan évvel később még mindig keveset beszélünk a halálról és a fájdalomról, de az talán megállapítható, hogy a szeretteink elvesztését követő gyászmunkának egyre több nyoma van az online közösségi terekben. Az internet új formát adott a gyásznak: folyamatosan nő azok száma, akik egy csoporthoz való csatlakozásból merítenek erőt, vagy megkönnyebbülnek attól, ha egy hosszú posztban őszintén leírhatják az érzéseiket.

Az online közösségi gyász fogalma 2007-ben jelent meg: egy virginiai egyetem 23 éves hallgatója lelőtte 32 diáktársát, majd magával is végzett. A történtek után rengetegen írtak részvétnyilvánító kommenteket az áldozatok Facebook-oldalaira, ekkor döbbentek rá a portál munkatársai, hogy foglalkozniuk kell a felhasználók digitális hagyatékával, vagyis mindazokkal a bejegyzésekkel és képekkel, melyeket az elhunytak hátrahagytak. Ez a kérdés különösen releváns azon generációk esetében, melyek tagjai gyerekkoruk óta használják az internetet, hiszen utánuk hatalmas mennyiségű adat (profil, komment, blog, kép, videó) marad majd. Nem kellemes ilyeneken gondolkodni, de a lehetőség megvan arra, hogy még életünkben eldöntsük, mi legyen ezekkel a tartalmakkal. A Facebook 2009-ben engedélyezte a személyes profilok emlékoldallá nyilvánítását. A halotti anyakönyvi kivonat bemutatása után az oldalt csak az ismerősök láthatják, megszűnnek a csoporttagságok, eltűnnek az elérhetőségek, és a beérkezett üzeneteket sem olvashatja el senki. Ezenkívül lehetőség van még a profil törlésére vagy változatlanul hagyására. A Google létrehozott egy inaktivitást kezelő felületet, ahol megadhatjuk, hogy mi történjen a fiókjainkkal halálunk után. A Gmail és a Hotmail CD-n küldi el a hagyaték tulajdonosának az elhunyt e-mail-fiókjában található adatokat, ezzel szemben a Yahoo nem ad ki semmilyen információt.

A halálhírek közzétételével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Vannak, akik nagyon személyesnek gondolják a gyászuk megélését, és semmit sem tesznek ki erről a közösségi oldalakra, legfeljebb feketére cserélik a profilképüket; másoknak viszont elviselhetőbbé válik a gyász, ha tudathatják, hogy mi történt, mikor lesz a temetés, és az online felületeken keresztül tarthatják a kapcsolatot a rokonokkal. Ilyenkor megváltozik a Like gomb funkciója: tetszésnyilvánítás helyett empátiát fejez ki, és többen oda is írják, hogy „a lájk ebben az esetben az együttérzés jele”.

Az ilyen bejegyzésekre érkező reakciók nagyon különbözőek, vannak, akik hangulatjelekkel fejezik ki az érzéseiket, az előbb említett Like vagy a „szomorú” emotikon megnyomásával, de akadnak olyanok is, akik keresztet rajzolnak, szeretetet szimbolizáló matricákat küldenek, néhányan idézetet tartalmazó, esetleg gyertyát vagy angyalt ábrázoló képpel vagy egy rövid mondattal üzennek. Létezik már a #rip, #mourning, sőt a #funeral is (ez utóbbit a temetéseken vagy azokra menet készült szelfiknél használják).

lonely

Az idő előrehaladtával az évfordulók, ünnepek alkalmával sokan készítenek videót az elhunyt emlékére, ez általában egy képválogatás, mely családi és baráti körben készült fotókat tartalmaz, az aláfestő zene pedig gyakran az elvesztett családtag vagy barát kedvenc száma.

Választhatjuk más módját is az emlékezésnek. Az Everrip oldalon létrehozhatunk egy virtuális síremléket, feltölthetünk életrajzot, képeket, történeteket. A weblap reklámmentes, a regisztráció és 3 kép feltöltése ingyenes, ha azonban a „prémium fiókot” választjuk, akkor évi 12 euróért cserébe több képet tölthetünk fel, megoszthatunk zeneszámokat és akár QR-kódot is. Népszerű a Gyertyaláng nevű oldal is, ahol egy virtuális gyertya meggyújtásával gondolhatunk szeretteinkre. Itt szintén megoszthatunk képeket, de akár YouTube-videót is. Egy gyertya 7 napon és 2 órán át ég, ha szeretnénk ezt meghosszabbítani, akkor fizetnünk kell. A 8 hétig égő gyertya ára 1270 Ft, ha azt akarjuk, hogy 5 éven át égjen, akkor 30 000 Ft-ot kell küldenünk. A legtöbben azért választják ezeket az oldalakat, mert így földrajzi távolságtól vagy rossz egészségi állapottól függetlenül is bármikor ápolhatják hozzátartozóik emlékét.

Bizonyos egyesületek kifejezetten a gyászolók segítésére jöttek létre. A Napfogyatkozás Egyesületet Polcz Alaine és Farkas Lőrincné hozta létre 21 évvel ezelőtt. Céljuk a társadalom figyelmének felhívása a gyászolók támogatásának fontosságára, a gyásszal kapcsolatos szakirodalom feldolgozása, konferenciák szervezése. Gyakorlati tanácsok is olvashatók az oldalukon, pl. leírják, hogy hol kell beszerezni a halotti anyakönyvi kivonatot, hogyan kell intézni a hagyatéki eljárást, illetve hogy hogyan lehet külföldről hazahozatni egy holttestet. Fontosnak tartják a gyászolók segítését mind egyéni, mind csoportos formában, ezért rendszeresen indítanak gyászcsoportokat.

Jól látható, hogy míg régen leginkább az egy évig hordott gyászruha jelezte a külvilág számára, ha valakit nagy veszteség ért, ma már – természetünktől függően – többféle út közül választhatunk. A kutatások a virtuális gyász pozitív hatásait bizonyítják: az érzelmek megosztása és a társas támogatás nagy mértékben segíti a gyász feldolgozását.

Források:
Veszelszki Ágnes – Parapatics Andrea 2014. A részvételtől a részvétig. A halál megjelenése és gyászmunka a közösségi oldalakon. Magyar Nyelvőr, 138. 179–198.
Buzás Andrea 2012: Az utolsó bejegyzés: gyászmunka és digitális hagyaték a közösségi médiában. Médiakutató, 13/4. 21–25.

képek: istockphoto.com