Ezt tedd zsebre!

Jótanácsként. Sorainkat a gólyáknak és későn érő évfolyamtársainknak ajánljuk. Bónuszként tanulási tippek!

A sok-sok intéznivaló mellett (mint például a beiratkozás és a pénzügyi pályázatok) nem árt egy picit lelkileg is rákészülni az életünkben sorra kerülő következő nagy fejezetre, az egyetemista-létre. Mi most ebben szeretnénk segíteni nektek, a 2014-es Pont Ott Parti Fórum keretében megtartott beszélgetés alapján. A meghívott vendégek között akadt HÖK-ös, karrier tanácsadó, orvos és még pszichológus is.

A kezdetek

Szemán Dénes pszichológus rávilágít, hogy kulturális sokkot nemcsak a külföldre utazók, hanem bizony a középiskolát befejező, egyetemet vagy főiskolát elkezdő fiatalok is megélnek. Megváltoznak az őket körülölelő mikrokultúrák. Ezt különösen az eddig vidéken, kisvárosban élők fogják tapasztalni, akik nagyvárosban, esetleg a fővárosban folytatják a tanulmányaikat. “Fontos lélekben rákészülni arra is, hogy egy, a megszokott középiskolai légkörtől egészen eltérő világba készültök betoppanni. Eddig soha nem tapasztalt mértékű szabadságban lesz részetek, innentől szinte minden rajtatok áll. A hirtelen jött szabadságot is egyfajta kulturális sokként élik meg a legtöbben, amit eleinte nagyon élveznek. Úgy telnek el a “mézeshetek” – hivatalos nevén az első szemeszter szorgalmi időszaka -, hogy belevetik magukat a “hedonizmusba”. Aztán, körülbelül fél év elteltével, amikor elérkezik a felocsúdás, már kezdik meglátni ennek a világnak is az árnyoldalait, a hátrányokat, amely elindítja bennük a lefelé hanyatlást. Jobb esetben hamar eljön a felismerés, az egyensúly megteremtése, és ezzel kézenfogva a hátralévő évek egészséges élvezete is.”

Ezzel Fritúz Gábor orvos is egyetért. „Én például negyedéves koromra éreztem úgy, hogy nem megy tovább, nem tudom megcsinálni. Aztán megismerkedtem néhány új tárggyal, amelyekkel életre szóló barátságot kötöttem. Meg kellett élnem ezeket a hullámvölgyeket, különben nem lett volna a végén az a bizonyos katarzis. De a legeslegjobb az egészben: sokkal jobb az, amit most csinálok, mint ahogy valaha is képzeltem volna, milyen lesz.”

Szabadság! Felelősség?

Ahogy azt már korábban is említettük, nagy lesz a szabadság, minden rajtatok áll. Azonban mielőbb meg kell látnotok ennek az árnyoldalát is, a felelősséget. A ti felelősségetek lesz az órarend kialakítása és az órákra járás, a mindennapok megszervezése, a tanulás beosztása, a határidők észben tartása, ez pedig nehéz lesz az elején. Ezt már kicsiben megtapasztalni is nyögvenyelős lehet; ha ott hagyod a tányérodat mosatlanul este, az reggel is ott lesz, még egy hét múlva is, igaz, akkor már másképp fog kinézni, és több gondod lesz vele. Ha megfeledkezel egy tárgyad felvételéről, akkor – ha egyáltalán erre van még lehetőséged – utólag sok szaladgálás árán, plusz díjak kifizetésével teheted csak meg azt, ami egy határidő észben tartásával csak egy kattintásba került volna. Varga Emese, az ELTE Karrierközpont tanácsadója is a szabadság velejáróira hívta fel a figyelmet. „Nagyon gyorsan alkalmazkodni kell ahhoz, hogy itt, ellentétben az általános iskolával és a gimnáziummal, már senki nem fogja a kezed, nem rágják a szádba a teendőket unalomig, nem ismernek, és nem alkalmazkodnak hozzád. Ha lecsúszol egy pályázat leadási határidejéről, akkor azt bebuktad.”

Nem baj, ha hibáztok,”- próbálja vigasztalni az egyre komorabb arckifejezéssel gubbasztó, eredményekre váró felvételizőket dr. Fügedi Gergely, a SOTE Doktorandusz Hallgatói Önkormányzat elnöke – „… sőt, hibázzatok! Lehet hibázni, mert ha el is rontasz valamit, újra megpróbálhatod később, nincs veszve az adott dolog mindörökre. Ha nem sikerült elsőre, próbáld meg másképp!” Hibázni bizonyos értelemben még szerencsés is, ugyanis csak sikerek eléréséből nehezebb tanulni, mint a tévedésekből való okulásból.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, nem érdemes rágörcsölni erre a felelősségtudatra, mert akkor nem fogjátok élvezni az egyetemen töltött időt. A legjobb tanács, amit adhatunk az, hogy próbáljátok ki, milyen lógni az előadásokról! Néha-néha egy jó kis délutáni csocsózást választani egészségesebb is, mint az unalmas előadásokon vért izzadva jegyzetelni… ;)

Egységben az erő

A közösségek meghatározó szerepével kapcsolatban egyszerűen nem lehet túlzásba esni. Lehet, hogy egy-két ismerőssel, középiskolás osztálytárssal egy szakra vesznek fel titeket, de attól még teljesen idegen lesz a környezet, és ha nem tesztek ellene, egyedül fogjátok érezni magatokat. Arról, mivel is győzhetünk meg, hogy jelentkezzetek a gólyatáborba, már írtunk nektek az ELTE Online-on, így itt inkább a felelősség és akadályok témakörénél maradnánk.

Azzal, hogy bekerültetek az egyetemre, életetek első nagy kapcsolatépítési lehetőségére tettetek szert. Könnyen lehet, hogy aki mellé leültök az első előadáson, később a munkatársatok, legjobb barátotok, vagy akár házastársatok lesz. Nem szabad elszalasztani semmilyen lehetőséget az új közösségekbe való beilleszkedéshez sem. Ha sikerül egy összetartó kis csapatot kovácsolnotok, onnantól minden könnyebb lesz, például az egyébként általában akadozó információáramlás is. Ahhoz, hogy sikerüljön hamar megtalálnotok a saját baráti körötöket, első körben sokat segít, ha többet is megosztotok magatokról, mint szoktatok – így könnyebben megy az egymáshoz alkalmazkodás is.

Tanulási tippek

A tanulás az egyik leginkább egyénfüggő tevékenység, de ami másnak hasznosnak bizonyult, nálatok is beválhat. Ha már ismeritek a saját jól bevált módszereteket, akkor szerencsések vagytok, ha nem, akkor sincsen gond, az ELTE Karrierközpont tartogat számotokra lehetőséget a tanulás fortélyainak elsajátítására. Addig is néhány tipp:

  1. Használjátok ki a próbavizsgákat, vizsgaszimulációkat! Sokan leblokkolnak „vizsgaszituációban”, ami az egyik legnagyobb mumusa a vizsgaidőszaknak. „Tökre vágtam az anyagot, csak ahogy rám nézett a tanár, teljesen lefagytam” – hallani sokszor a folyósokon és a büfénél. Ezért érdemes nemcsak a tananyagot elsajátítani, hanem készülni magára a szituációra is.
  2. Mondjátok fel hangosan az anyagot! Vérciki, ha valaki rosszul ejti ki az idegen szavakat, lassan, tétovázva fűzi a mondatokat. Ezt elkerülendő mondjátok fel a tananyagot – ez különben is gyorsabb, mint a papíron tételkidolgozás taktikája – akárkinek: tanulótársaknak, macskának, tükörképnek, mindegy. Ha összefüggően, helyesen ejtve és tagolva beszéltek a vizsgáztató előtt, azt a benyomást kelti, mély és valós tudás áll a felelet mögött, ami nagyon meggyőző tud lenni.
  3. Ütemterv szerint haladjatok! A vizsgaidőszak már csak olyan, hogy rövid idő alatt rengeteg mindent kell elsajátítani (főleg az említett „mézeshetek” miatt). Osszátok be az időtöket, és tartsátok ahhoz magatokat, az állandó vizsgatologatás nem vezet semmire. Azt is vegyétek majd figyelembe, hogy bizony lesz olyan tantárgy, amelyből a „kettes is elég,” mert kevésbé fontos vagy nem számít annyira az átlagban.

És hogyan élik meg visszatekintve a „gólyalétet” a már „tapasztaltak”? Dr. Fügedi Gergely, a SOTE Doktorandusz Hallgatói Önkormányzat elnöke számára az okozta a legnagyobb meglepetést, hogy minden várakozását felülmúlta az eléje táruló temérdek lehetőség. Dr Fritúz Gábor, aneszteziológus életünk „legkirályabb” szakaszaként tudná jellemezni az egyetem padjaiban (vagy éppen néha-néha azon kívül) töltött éveket. Szívesen emlékezik vissza arra, hogy amikor lehetősége nyílt külföldön töltenie egy hónapot gyakorlaton, többet tanult ott, mint itthon egy év alatt. Azt tanácsolja, hogy éljünk a külföldi lehetőségekkel, az ott szerzett tudást pedig hozzuk haza, és valósítsuk meg itthon is.

Kép: felvi.hu

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]