Bevetésre készen a hajléktalan mentorok

Hajléktalanoknak nyújtott praktikus ismereteket egy budai szakkollégium tréningsorozata. Az ELTE Online a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért projekt első fázisának utolsó állomásán járt.

Korábban már beszámoltunk a Mathias Corvinus Collegium diákjainak Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért elnevezésű projektjéről. Az öt egyetemista vezetésével kidolgozott tervezet végül egymillió forintot nyert a Nescafé online ötletpályázatán, így februárban elindult a kivitelezés első fázisa: a hajléktalan mentorok informatikai, karriermenedzsment és kommunikációs képzése. A március 11-i utolsó foglalkozáson, nem sokkal mentorként való bemutatkozásuk előtt ismertük meg Gyöngyit, Istvánt, Józsit, Briant és Gábort.

„A Fedél Nélkül szerkesztőségében jött oda hozzám valaki egy olyan gonddal, amit nem az én feladatom volt megoldani. Elkezdett panaszkodni, hogy roma származása miatt sehol sem hallgatják meg, mindenünnen elzavarják. ’Hát még engem’ – mondtam erre én.” Józsi hozza az idézett példát arra a helyzetre, amikor teljesíthetetlen kéréssel kell szembenéznünk. Bokor Tamás kommunikációs tréningjének erőssége, hogy a különböző beszédszituációkat olyan múlt vagy jövőbeli esetekhez kapcsolja, amik fontos elemei egy hajléktalan (és főleg egy hajléktalan mentor) életének. Néhány hibás megszólalás elemzése után az öt mentor szituációs játékokat mutat be, egymás produkcióját minden alkalommal alaposan kivesézik. A csoport lelkesedése magával ragadó, egyszer-egyszer nekem is kedvem támad beleszólni a kibontakozó vitába. Persze újságíróként tűrtőztetem magam, itt most tényleg a hajléktalanoké a főszerep.

Apró gesztusok

Március 11. délután igazi szeminárium-hangulat uralkodik a Mathias Corvinus Collegium épületének második emeletén. Az óra kis létszámú, interaktív, az aktivitási szint simán meghaladja egy átlagos egyetemi kurzusét. A szünetben a magát összehugyozó fedél nélkülitől az irodalmon át a keleti és nyugati kultúra különbségeiig változatos témák kerülnek elő, jól látszik, a mentorokkal bármiről el lehet diskurálni. Olyan emberek ülnek a padok mögött, akikkel az utcán is találkozhatnánk, ez esetben kevesen feltételeznénk róluk ennyi érdeklődést, nyitottságot, ekkora intelligenciát.

Bokor Tamás corvinusos oktató órája jó. És nemcsak a már fent említett szemléletessége miatt, hanem elsősorban azért, mert láthatóan ráérzett a hangra, amivel a feszélyezettség legkisebb jelét is eltűntette egyetemi oktató és hajléktalan közötti párbeszédből. Ez az empátia a mentorokra is átragad, az első szituációs játék után – a mentori állását feladni készülő Gábort Gyöngyi hallgatja, és próbálja maradásra bírni – dicséretként elhangzik, itt „ember az emberrel beszélgetett.” A kurzus öt hallgatója a továbbiakban is jó emberismeretről bizonyságot téve játssza el a tőle idegen szerepeket, legyen szó a programmal szemben bizalmatlan hajléktalanról, vagy a hajléktalannal szemben bizalmatlan HR szakemberről.

Bokor egy ponton megemlíti, milyen lényegesek lehetnek egy mentor életében az apró gesztusok. Például ha azonnali segélyt, állást és lakhatást keresve tépik ránk az ajtót, mindenképp jelezzük tettekkel – egy telefonhívással, adatok felvételével -, hogy foglalkozunk a pácienssel, még akkor is, ha ezek a konkrét esetben nem sokat érnek. Önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy az egész program apró gesztusok sora a magyar hajléktalanok felé. Vagy nem is olyan apróké.

Téves beidegződések

Horváth Kinga, a projekt jelenlegi vezetője, az ELTE és a Corvinus hallgatója elmondta, a mentorok kiválasztása hosszú folyamat eredménye volt. Az ötlet még a Collegium októberi tehetségkutatóján vetődött föl, egy decemberi fellépésen pedig maguk az érintettek is bekapcsolódtak a részletek kidolgozásába. A képzést egy felvételi beszélgetés is megelőzte, ahol elsősorban a jelentkezők motivációját mérték fel az egyetemisták. „A legnagyobb félelmünk az volt – vallja be Kinga -, hogy a kezdeti lelkesedés idővel alábbhagy majd. Most, a képzés harmadik része után elmondhatom, hogy a motiváltság foka még emelkedett is, úgy tűnik, teljes mértékben megfelelő embereket választottunk a feladatra.”

A projekt kampányfilmjében is szerepet kapó Józsi a csapat összeszokottságában látja a hosszú előkészítés előnyét. Mikor az órák hasznosságáról kérdeztem, nem emelt ki külön tárgyi tudáselemet, legfőbb hozadékként különböző téves beidegződések kiiktatását jelölte meg. „Számos rosszul elrakott dolgot sikerült korrigálni, például saját önértékelésemmel kapcsolatban. Ezeket puszta tanulással nehéz kijavítani, a közösségi élmény is sokat számít. A mi életünkben annyira laza és bizonytalan a kapcsolatrendszer, hogy általában hiányzik az a társ, aki helyre rakná az embert.”

Brian a projektet szervező hallgatók és a kurzusvezető tanárok hozzáállását is kiemelte, mint mondta, ítéletüket sem pozitív, sem negatív irányba nem befolyásolta az a tény, hogy hajléktalanokkal állnak szemben. Ezt eddig még egy élethelyzetben sem tapasztalta.

Visszajelzések

A három hétvégén át tartó felkészülést március 19-e és 29-e között hat előadás követi a BMSZKI Dózsa György úti Álláskereső Irodájában, amit felváltva tartanak majd a mentorok. Horváth Kinga elmondása szerint a Mathias Corvinus Collegium szeretné, ha a kezdeményezést hosszabb távon is sikerülne becsatornázni a szociális ellátórendszerbe, ez azonban erősen függ a visszajelzésektől és a további támogatóktól.

Maguk a mentorok is tervezik az úttörő kezdeményezés folytatását, Gábor például szívesen foglalkozna teljes munkaidőben hajléktalanok segítésével. Brian emelte ki, hogy egy hajléktalan ember sokkal könnyebben fogad bizalmába valakit, aki már élt át az övéhez hasonló helyzeteket, küzdött az övéhez hasonló gondokkal. A közös beszélgetés során az az általános vélemény alakult ki, hogy egy hajléktalan mentor jobban átérzi egy bajba jutott ember állapotát, mint a szociális munkás, akinek reggel 10-kor esetleg még fontosabb a kávéja.

Március 19-től a tét nem kicsi. A projekt sikerén is múlik, elterjed-e mifelénk az a szemlélet,  hogy a hajléktalan nem csupán a szociális ellátás igénybevevője, hanem saját sorsát alakítani tudó, cselekvő ember. Az a szemlélet, mely szerint a hajléktalanokkal kell küzdeni a hajléktalanokért.