A metróból az egyetem felé mindennap elsétálok a Nemzeti Múzeum előtt. December óta Az ismeretlen Görgei című kiállítást hirdeti egy transzparens a múzeum oszlopsorán. Az idős tábornok tekintete kikerülhetetlen, tekintélyt parancsolóan, felelősségteljesen, méltósággal tekint a járókelőkre, rám is. Ebbe a tekintetbe révedek minden nap, s gondolkozom azon, hogy tényleg, mennyire ismeretlen nekem (történészhallgatónak) Görgei. Nem a történelmi szerepe, nem a dokumentálható, kutatható életútja, nem a Kossuthtal való vitája, nem az őt ért vádak, és nem is a döntései. Hanem ő maga, az ember.