Két ELTE-s hallgatót kérdeztem arról, hogy miért szeretnek az ELTE-re járni, miért választották ezt az egyetemet, és milyen emlékeket szereztek ezidáig. Evelin a BTK-n filmtudomány mesterszakos, míg KT jogot hallgat az ÁJK-n.
Hogyan került a képbe az ELTE és a választott szakod? Evelin: Fiatalabb gimnazista koromban végig külföldi egyetemre szerettem volna menni, és csak harmadik évfolyamban tudatosult bennem, hogy ez anyagilag számomra nem kivitelezhető, hiszen Skóciában nagyon drága a lakhatás, és egy konzervatórium mellett nem tudtam volna dolgozni. Ezt követően kezdtem csak el gondolkodni, hogy hol lehet még filmet tanulni. Szóba jött a Színművészeti, de úgy éreztem, oda nem vettek volna fel. Ekkor találtam rá az ELTE-n a filmelméletre, és mivel úgy tűnt, van valami gyakorlati oktatás a tudományos megközelítés mellett, ezt választottam.
KT: Viszonylag későn döntöttem el, hogy milyen irányba szeretnék továbbtanulni. A szüleim támogatásával végül a jog mellett döntöttem. Azért választottam az ELTE-t, mert Magyarországon ennek az egyetemnek van a legjobb híre, a jogi szakmában ez a diploma ér a legtöbbet, ami az eddigi észrevételeim alapján tényleg így van. Az ELTE mellett a győri és a szegedi egyetemet jelöltem meg leginkább a szüleim nyomására, de bíztam benne, hogy bejutok az első választott helyre.
Elérhető volt számodra az Egyetem? Evelin: Jó tanuló voltam a gimnáziumban, ám mégsem tartottam elérhetőnek az ELTE-t, hiszen ez a leghíresebb és legjobb magyar egyetem, ahol szinte minden szakra túljelentkezés van. Aztán végül jól sikerült az érettségim, így könnyen megugrottam az akkori ponthatárt, aminek nagyon örültem. Az ELTE-s szabad bölcsészet mellett még anglisztikára és a szegedi szabad bölcsészetre adtam be.
KT: Mivel a legutolsó pillanatban döntöttem el, hogy jogot szeretnék tanulni, a gimnázium utolsó félévében tudtam csak meghúzni a tárgyakat. Ide magyar, töri és angol kellett leginkább. Angolból felsőfokú nyelvvizsgát tettem, töriből pedig kiemelkedő voltam, ezért az emelt érettségi számomra nagyon könnyen ment. Utólag belegondolva szerencsés vagyok, amiért ennyire szeretem a történelmet, viszonylag könnyen tudtam hozni jó eredményt, míg magyarból keményen kellett tanulnom.
Mi volt a legijesztőbb dolog az első szemeszterben? Evelin: A megfelelés. A gimnáziumban sokszor mondták, hogy az egyetem más, csak éppen azt nem említették, miben más. Teljesen új környezetbe kerültem, nem tudtam, miként működnek a dolgok, ráadásul a tanulmányokban szintnehezítés is történt. Az ijedtség aztán hamar elszállt, láttam, hogy mindenki lazán kezeli a helyzetet, és nagyon jól esett, amikor első filmes órámon az oktató azt mondta, hogy mi majd mind az ő kollégái leszünk, és kollégaként is kezelt bennünket.
Mi a helyzet a tanulással? Evelin: A filmek a szenvedélyem. Számomra nem okoz gondot, ha egy szemeszterben 80 olyan némafilmet kell megnézni, ami filmtörténeti szempontból kulcsfontosságú. Arra jöttem rá, hogy nem problémaként állok a tanuláshoz, hanem kihívásként, és a filmek iránti szenvedélyem miatt sokkal könnyebben megy a tanulás, mintha saját magamat kényszerítve, muszájból állnék hozzá. Ez a szak valaki számára biztosan nehéz lenne, de én élveztem.
KT: Az első szemeszterem nagyon nehéz volt, ami talán annak köszönhető, hogy viszonylag könnyen jutottam be jogra. A kezdeti nehézségek ellenére azért belerázódtam. A rendszer úgy van kialakítva, hogy ha még az első két év nem is sikerül túl jól, a többi évben lehetőség van javítani a diplomaátlagon. Az ELTÉ-n a legnagyobb elméleti és gyakorlati koponyák tanítanak, de néhol előfordul, hogy nem készítenek fel rendesen a vizsgákra, mert nem a lehető legszigorúbb feladatokat adják ki év közben.
Beszéljünk egy kicsit az adminisztrációról… Evelin: Szerencsés vagyok, mert nekem eddig nem volt problémám a Neptunnal. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy idejétmúlt, elavult platformról van szó, ami állandóan meghibásodik. Nem csak hallgatói, de oktatói oldalról nézve is nehezen átlátható, példának okért egyik oktatóm a szemem láttára kereste 20 percig, hogyan tud nekem jegyet beírni. A személyes megjelenést igénylő adminisztráció során pedig sok esetben körbeküldözgettek, A TO-ról a Gazdasági Osztályra, onnan meg a Tanszékre. A tanulmányi ösztöndíjat reformálnám még meg, mert számomra nem egyértelmű, hogy mi alapján kapjuk a pénzösszeget, miért kaptam az egyik szemeszterben kevesebbet, miközben jobb eredményt értem el.
KT: A tárgyfelvétel okozott sok nehézséget. A BTK-val ellentétben nálunk nincs előzetes kurzusfelvétel, ezért sokszor előfordul, hogy számomra fontos tárgyról szorulok ki. A legrosszabb, amikor láncreakcióként valaki nem kerül be egy helyre, ezért aztán egy másik kurzusra jelentkezik, ami miatt más ember szorul ki, aki megint mást lök ki, és így tovább. Mindemellett kihangsúlyoznám, hogy bármennyire is legyen nehezen átlátható az adminisztráció, a TO-n, Tanszékeken és a HÖK-ben is nagyon segítőkészek voltak, az egyik esetben a hölgy még a munkaidején túl is segített nekem.
Mik voltak a kedvenc kurzusaid? Evelin: Szerencsémre nem volt olyan kurzus, amit utáltam volna. Ha konkrétabbnak kell lennem, akkor a filmtörténeti órákat emelném ki vagy a specifikus filmműfaji kurzusokat (például gengszerfilm, film noir).
KT: Mivel nagyon kedvelem a történelmet, leginkább a jog határmezsgyéjén mozgó kurzust említenék. Szerettem az iszlám történetével foglalkozó órát, mert sok új információt adott, illetve jó volt még a kötelmi és az alkotmányjogi tárgyak is.
Van a szakodon összeszokott közösség? Evelin: Úgy hiszem, nálunk volt ilyen. Persze nem állandóan ugyanazokkal az emberekkel jártunk órára, hanem inkább vetésforgóban, de sokszor együtt vettük fel az órákat, hogy egy helyre kerüljünk be. Persze itt is vannak kialakult baráti társaságok, akikkel nem feltétlenül lehet olyan könnyen kommunikálni, ám ennek ellenére voltak csak filmszakosok számára megszervezett ivászatok, és egész este nagy hangon vitatkoztunk a filmekről. Kiemelném még, hogy filmkészítés irányon mi együtt készítünk filmeket, nem csak a tanegységlista keretei között, de akár szabadidőben is.
KT: Az első évben mindenki ugyanahhoz a tanárhoz, ugyanabban az időpontban járt a kurzusokra. Ez a második félévben megszűnt, mert más saját magunk állíthattuk össze az órarendünket, ami nagy szabadságot ad, de ezáltal, ha nem hajtunk rá kimondottan, nem alakulnak ki közösségek. Mi leginkább egymás vetélytársai vagyunk.
Tudományegyetem ellenére milyennek tartod az Egyetem gyakorlati oldalát? Evelin: Mivel engem inkább a filmkészítés érdekel, mintsem a filmelmélet, kicsit tartottam a szakdolgozatírástól, de próbáltam kihozni magamból a maximumot. Mesterképzésen meg a diplomafilmem mellett már csak egy tudományos esszét kell majd írnom, aminek a filmkészítéshez kell kapcsolódnia. Gyakorlati a szempontból leginkább kapcsolati tőkét várok az Egyetemről, hiszen a szakon szakmailag elismert emberek tanítanak.
KT: Ahhoz, hogy megkapjam a diplomát, több, mint 200 gyakorlati órát kell teljesítenem. A tanárok igyekeznek tárgyaláslátogatásokat szervezni, a Neptun-ban is kapunk emaileket, hogy mikor van gyakorlati lehetőség vagy állás. A tanegységlistában ezen kívül nincsen más gyakorlati követelmény, hiszen szinte lehetetlen lenne annyi hallgatót bejuttatni valamilyen kötelező gyakorlati helyekre, ebből adódóan a megfelelő gyakorlati tapasztalat elsajátításához rengeteg önszorgalomra van szükség. Azért az Egyetem nem hagy minket magunkra, sok gyakorlati szempontból releváns kurzusokat hirdet meg, legyen az nyelvi vagy éppen informatikai, amelyek a tanegységlistán kívül teljesíthetőek.
