Gyakorlatilag nincs olyan ember, akinek valamilyen formában ne befolyásolta volna a mindennapjait a bő egy éve velünk élő pandémia. Minden nap számtalan koronavírussal kapcsolatos hírbe, cikkbe futunk bele, de sajnálatos módon alulreprezentált a médiában – az egyébként is partikularizált – mentálhigiéné kérdésköre. A cikk olyan COVID-19/posztcovid következményként detektálható mentális problémákkal foglalkozik, amelyekről túl kevés szó esik. Ne csak a kezünket, hanem az élményét is fertőtlenítsük! Püski Bianka cikke.
A fokozott stresszválasz és a depresszió egyébként is korunk népbetegségei, mégsem gondolunk rájuk úgy, mint mondjuk a cukorbetegségre, pedig a mentális egészségünk is ugyanolyan fontos, mint a konvencionális értelemben elgondolt, testi egészségünk. Hiszek abban, hogy ha egyre többször tematizálunk egy problémát, jelenséget, akkor az elindított diskurzus képes lehet egy idő után társadalomszinten is áttörést, változást hozni a fejekben. Mi sem támasztja alá jobban az állításomat, mint Oliver Sacks neurológus (A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét szerzője) egyik esettanulmánya, amelyben arról számolt be, hogy Hollandiába látogatott egy Tourette-szindrómás páciensével, akivel egy tévéműsorba voltak hivatalosak, hogy bemutassák a szindrómát. A szereplést megelőző napon sétát tettek a városban, ahol a neurológus pár méterrel páciense mögött haladva figyelte a szokatlan tikkekre, akaratlan izommozgásokra adott reakciókat a járókelők részéről. Többen furcsállták, sőt, volt, aki meg is botránkozott Lowell viselkedésén. Másnap adásba került a műsor, és a sétát is megismételték. A civilek jóval elfogadóbb és nyitottabb magatartást tanúsítottak a betegségével szemben. Egyetlen műsor, mégis hatalmas változást okozott az emberek attitűdjében, viselkedésében. Hasonlókat remélve írtam meg ezt a cikket, ami azokra a tabusított mentális problémákra szeretné felhívni a figyelmet, amelyek szintén a koronavírus következményeinek tekinthetők.
A téma alulreprezentáltságát az is bizonyítja, hogy nem igazán találtam ezzel kapcsolatos kutatásaim során magyar nyelvű szakirodalmat. A nemzetközi tanulmányok is inkább rövid, összefoglaló jelleggel íródtak, és a mennyiségük sem kielégítő, illetve nem érnek el széles olvasótábort (ez alól talán a WHO anyagai jelentenek kivételt). Az olvasottak alapján kialakítottam egy saját csoportosítási lehetőséget, ahol a különböző mentális problémákat az alapján kategorizáltam, hogy milyen kiváltó ok állhat a hátterükben. A következő csoportokat sikerült felállítanom:
1. A vírus mint félelem- és szorongáskeltő jelenség okozta mentális problémák;
2. Társadalmi elszigeteltségből fakadó elmagányosodás;
3. Egzisztenciális válság okozta mentális problémák.
Az általam felállított csoportok közül talán az első a leggyakoribb, azaz általánosságban maga a vírus, a világjárvány, illetve az általa okozott egészségügyi fenyegetettség és félelem a legfőbb stresszor. De mi is az a stressz? Nap mint nap használjuk, már a pandémia előtt is szinte minden hétköznapi diskurzus része volt, de a definícióján nem jellemző, hogy elgondolkodnánk. A stressz orvosi, élettani értelemben egy olyan nem specifikus válasz, amit a szervezetünk bizonyos ingerekre ad. Bár a köznyelvben inkább feszült állapotként, folyamatos idegességként vált reflektálttá, de fontos tudni, hogy a stressznek is van optimális szintje. Így a gyakran megfogalmazódó vágy, a teljesen stresszmentes élet nem is annyira életszerű, hiszen teljesen természetes része az életünknek a normál mértékű stressz. Probléma akkor van, ha tartóssá, gyakorivá és túl intenzívvé válik.
Na de mik is lehetnek a kiváltó okok, azaz a stresszorok? A stresszkeltő események lehetnek traumatikus, befolyásolhatatlan események, valamint olyan események, amelyek kihívást, próbatételt jelentenek valamilyen képességünk vagy az énképünk szempontjából (vizsgaszituáció, állásinterjú, prezentáció, nyilvános szereplés). Ebből az is látszik, hogy vannak olyan stresszorok, amelyek tömegeket érintenek, és olyanok, amelyek csak az egyént érintik.
A pandémia természetesen a traumatikus, befolyásolhatatlan kategóriába esik, hiszen globálisan érinti az egész humán populációt, hasonlóan, mint mondjuk egy világháború. Teljesen természetes emberi reakció, ha félünk, stresszelünk a vírus miatt, hiszen ez az emberi szem számára láthatatlan kórság potenciális fenyegetést jelent, bárhol találkozhatunk vele, és amennyiben megfertőződünk, annak komoly egészségügyi kockázatai lehetnek. És persze folyamatosan aggódunk a veszélyeztetett korú szüleinkért, rokonainkért, ismerőseinkért is. Fokozza az érzelmeinket, hogy eközben a médiában túlzás nélkül percenként zúdulnak ránk a negatív hírek, halálozási adatok. Sőt, a jelenlegi, harmadik hullám idején (szemben mondjuk az egy évvel ezelőtti helyzettel, amikor csak elvétve találkozhattunk igazoltan fertőzött esetekkel) már sajnos mindenkinek van ismerőse, aki megfertőződött, kórházi kezelésre szorult, vagy ne adj’ isten bele is halt a koronavírus szövődményeibe. A tartós, hosszabb ideig fennálló stressz hatására pedig kialakulhat tartósan rossz közérzet, depresszió, szorongás, pánikroham, hajhullás, és sajnos az immunrendszerünknek is csökkenhet az ellenállóképessége. Na de mit tegyünk, hogy elkerüljük ezeket?
- Tartsunk szünetet! Legyenek olyan napok, amikor nem monitorozzuk a statisztikákat, nem olvassuk a koronavírussal kapcsolatos híreket.
- Sok esetben azért stresszelünk, mert nem ismerjük eléggé a vírust vagy éppen a rendelkezésre álló vakcinákat. Érdemes megbízható szakemberektől tájékozódni, akik közérthetően magyarázzák el például a vakcináknak vagy magának a vírusfertőzésnek a mechanizmusát.
- Meditáció, relaxáció. Pihend ki magad, legyen időd relaxálni, amikor nem foglalkozol a határidőkkel, a pandémiával, csak kizárólag magaddal!
- Ismered a biofeedback-et? A biofeedback (biológiai visszacsatolás) során visszajelzünk arról az elménknek, hogy a testünk hogyan működik. Hasonlóan működik ahhoz, mint amikor egy táncos a tükörben nézi magát, hogy mozdulatait tökéletesítse. Figyeljünk oda magunkra, reakcióinkra, és uraljuk az elménket!
- Nem ciki szakemberhez fordulni, sőt! De barátainknak, környezetünknek mindenféleképpen beszéljünk a problémáinkról!
A stresszorok kategóriájába tartozik továbbá egy viszonylag új jelenség, amit vakcinairigységnek neveznek. Természetesen mindenki a legmegbízhatóbb, leghatásosabb vakcinát szeretni megkapni, illetve azok, akik regisztrációjuk ellenére még nem lettek beoltva, látva, hogy az oltást bizonyító kártya birtokában lévő állampolgárok tulajdonképpen többletjogokat kaphatnak, irigységet érezhetnek a már beoltott vagy „jobb” vakcinát kapott polgártásainkkal szemben. Van azonban elég problémánk, próbáljuk meg a hasonló reakcióinkat, érzéseinket féken tartani! Az oltást mindenki meg fogja kapni, aki szeretné, a háziorvosunk pedig tudni fogja, ha esetleg valamelyik vakcina nem javallott a meglévő betegségünk miatt. Nincs jó vagy jobb vakcina, minden vakcina jobb a koronavírusnál.
A járványgörbe laposítása érdekében hozott intézkedések, mint a kijárási korlátozások, a távoktatás, a közösségi terek bezárása, a csoportosulások tiltása, illetve a szomatikus szövődményektől való félelem miatti önkéntes szociális izoláció következtében sokan hónapok óta a négy fal közé zárva élnek. Vizsgáljuk meg a saját, ELTE-s hallgatói pozíciónkat! Ez a harmadik szemeszter, amikor nem tudunk valós időben és térben együtt hallgatni az órákat, vagy éppen meginni a szaktársainkkal egy kávét a KK-ban. A lakásunk vált a tanulás, home office esetén a munka színterévé is. A találkozásaink, illetve a szociális érintkezéseink számának csökkentése érdekében a barátainkkal is ritkábban találkozunk személyesen, ölelések helyett maradt az online tér és a gifek. Sokan érzik most magányosnak magukat, ami érthető, hiszen tényleg izolálódtunk a társadalomtól. Mit tehetsz, ha magányosnak, depressziósnak érzed magad?
- Mozdulj ki a szabadba! Bár a napokban kicsit visszahűlt a hőmérséklet, és a jelek szerint a verőfényes, madárcsicsergős tavasz még várat magára, de már virágoznak a gyümölcsfák, megjelentek az erdők lágyszárú növényei, sőt, itt a medvehagyma-szezon! Szóval húzz pulcsit, akár ragadjatok is meg egy piknikkosarat, és irány a természet! Hidd el, hogy fel fogsz töltődni! (Egyébként is gyakori az úgynevezett tavaszi depresszió, aminek remek ellenszere lehet egy erdőmerülés.)
- Tartsátok a kapcsolatot a barátokkal, szaktársakkal az online térben! Az elmúlt egy évben mindenki Teams-guru lett. Amit az előadások alatt megtanultál, hogy némítsd le a mikrofonodat az esetleges kellemetlen szituációk elkerülése végett, most felejtsd el: online társaspartikra, videóchatre fel!
- Csatlakozz új közösségekhez! Az egyik jó oldala annak, hogy mindenki az online térbe terelődött, hogy számos csoport, közösség alakul a közösségi médiában. Úgyhogy nincs más hátra, mint hogy megtaláld a hasonló érdeklődési körrel rendelkező új ismerőseidet!
- Keress új hobbit vagy végre áldozz a meglévőnek! Az otthon töltött órák remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy több időt szentelj a már meglévő hobbidnak, elolvasd a régóta tervezett regényedet, vagy éppen belekezdj egy teljesen új dologba. Gondolj csak arra, hogy hányan fogtak kenyérsütésbe, kovászkészítésbe vagy kreatívkodásba a korlátozások alatt! Még nem késő!
Legyél bármi miatt stresszes, okozza bármi a negatív érzéseidet, tudd, hogy ez nem butaság, amivel nem kell foglalkozni. A mentális egészségünk igenis fontos, az önreflexivitás ugyanannyira a napi rutinunkat kellene, hogy képezze, mint a kedvenc csapatunk meccseinek követése, a reggeli kávé elfogyasztása vagy éppen az arctisztítás. Továbbá fontos, hogy ha felismerted, hogy valamilyen mentális probléma alakult ki nálad, és az elhangzott tanácsok sem segítenek, mindenféleképpen fordulj szakemberhez! ELTE-s polgárként például igénybe veheted a PPK Életvezetői Tanácsadójának konzultációs lehetőségeit. Élj a lehetőséggel! Figyeljünk magunkra és figyeljünk egymásra!
A kiemelt kép forrása: coachingsandrafelix.com
