Az 1241–42. évi tatárjárás hagyományosan nemzeti tragédiaként él a magyar történeti köztudatban. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – számos, már meghaladott kutatási eredményekre épülő sztereotípia is kapcsolódik hozzá. Ezeknek a tévhiteknek az árnyalását, lebontását is elősegíti a Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései nevet viselő ELTE-s kutatócsoport munkája. 2021. március 4-én a muhi csata (1241. április 11–12.) új régészeti vonatkozásairól adott elő a Zoom felületén az érdeklődőknek Pusztai Tamás, az ásatást vezető régész, a kutatócsoport tagja.
A muhi csatával kapcsolatban említésre méltó, hogy a történeti szakirodalomban a pontosság kedvéért inkább Sajó menti ütközetnek szokták emlegetni, ugyanis a ma Muhi nevet viselő település, amelyet a történelemtanárok lelkesen mutogatnak diákjaiknak a történelematlaszokban a csata helyszíneként, nem teljesen azonos földrajzilag az ütközet feltételezett színterével. A területen a középkorban két település állt: Mohi mezőváros és Poga falu. A csata a később kialakuló Mohi mezőváros területén folyt – amelynek egyhatod része azóta aszfalt alá került –, a mellette található Poga falu pedig csak 1928-ban vette fel a Muhi nevet az összecsapás emlékére. A híres ütközetnek, illetve tágabb értelemben a tatárjárásnak a kutatása azért is termékeny az új évezredben is, és tartogathat a jövőben is újabb eredményeket, mert az autópálya-építésekhez kötődő leletmentő feltárások révén folyamatosan újabb tárgyi forrásokkal bővült és bővülhet a régészeti leletek bázisa. Az M30-as autópálya például keresztülhalad a muhi csata helyszínén, az M3-as autópálya építéseihez kapcsolódó régészeti feltárások közül pedig említésre méltó a Muhihoz közeli Hejőkeresztúr–Vizekköze lelőhely: Wolf Mária régész új megközelítésekre jutott az itt előkerült leletek vizsgálata alapján (megkérdőjelezi azt is, hogy vajon a Sajónak tényleg a jobb partján volt-e a muhi csata, mint ahogyan az a legtöbb történelem-tankönyvi ábrán is látható).
Pusztai Tamás a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettese, 1995 és 2018 között a Herman Ottó Múzeum régésze, 2010 és 2017 között annak igazgatója volt. Előadása előtt megnyitó szavakat mondott a kutatócsoport másik tagja, Laszlovszky József, a Közép-Európai Egyetem (CEU) régészprofesszora. Pusztai Tamás munkásságának méltatása előtt a hallgatóság azt is megtudhatta Laszlovszky Józseftől, hogy az NKFI által támogatott, több éves kutatási projekt immár az ötödik évfolyamba lépett a szélesebb nagyközönséget megszólító előadás-sorozatukkal, A tatárjárásról sok szemmel: régi kérdések, új válaszok előadás-sorozattal. A kutatócsoport a források újraértelmezésével és új források bevonásával a legkorszerűbb és legfrissebb eredményeket alkotja meg a mongol invázió históriájával kapcsolatban, ám emellett arra is törekednek, hogy mindezt az eurázsiai összefüggések rendszerében tárgyalva, illetve a tatárjárás közép- és hosszútávú hatásainak figyelembevételével tegyék. A kutatócsoport ezért kifejezetten interdiszciplináris: a szűkebb értelemben vett középkorászok és a régészek mellett például a numizmatika (éremtan) vagy az orientalisztika művelői sem hiányozhatnak tagjaik közül.
Egy 10–11. századi temető sírjai, egy Árpád-kori falu, egy 1640-re elhagyott késő középkori mezőváros – ezek a régészeti rétegek tevődnek egymásra az egykori muhi csatatéren, a mai szántóföldön, pusztaságon. Pusztai Tamás a múltnak e széles horizontjáról egy pillanatképet merevített ki az előadás során: egy 1241-es metszetet mutatott be a csata területét magába foglaló régészeti lelőhelyről. Ezt illetően a régészek azzal a módszertani nehézséggel szembesülnek, hogy egy-egy középkori réteg pusztulását nem lehet automatikusan a tatárjárás pusztításaihoz kötni, ugyanis más, megsemmisüléssel járó eseményekkel is számolni kell. Lehet azonban néhány fogódzója a régészeknek, amelyek segítségével viszonylag nagy bizonyossággal kapcsolhatják a feltárt leleteket konkrétan a mongol invázió történéseihez: ilyen például, ha hirtelen, extrém módú, kegyetlen pusztítást tapasztalnak, vagy ha idegen hódítókhoz kapcsolható fegyvereket találnak. Egy vastag égett réteg tehát még nem feltétlenül a tatár hódítás bizonyítéka, azonban ha egy mongol típusú nyílhegyet is feltárnak egy ilyen rétegben, az már sokkal biztosabb érvet jelent azt illetően, hogy a lelőhely a tatár pusztításhoz köthető. A tatárjárás közvetett régészeti bizonyítékai lehetnek a pénzekből vagy ékszerekből, esetleg a kettő keverékéből álló kincsleletek. Ha ilyet sikerül feltárni, az azt implikálja, hogy az értékek tulajdonosai a hirtelen veszély elől elrejtett kincseikért már nem tudtak visszatérni – azaz a lelet helyén található egykori település minden bizonnyal elpusztult a tatárjárás során.
Az egykori Árpád-kori falu, ahol az ütközet zajlott, Pusztai Tamás felosztása szerint három nagyobb egységre bontható, ezek régészeti anyagának elemzése lehetővé teheti a csata területének pontosabb rekonstrukcióját. A település déli vége egy klasszikus Árpád-kori falu képét mutatja veremházakkal, tárológödrökkel, ám ennek a településrésznek a pusztulása nem köthető teljes bizonyossággal a tatárjáráshoz. A falu északi végén feltártak a veremházak mellett egy edényégető kemencét is. Ez utóbbi alkalmas arra, hogy rögzítsen egy pillanatképet a múltból: kiégetett edényeket találtak a kemencében a régészek, ami arra utal, hogy a kemence tulajdonosa – valószínűleg egy hirtelen kataklizma, a tatárjárás miatt – már nem tudott visszatérni, hogy kivegye az elkészült edényeket, így minden bizonnyal a mongol invázió áldozatává vált. A feltárt Árpád-kori falu középső része pedig azért speciális, mert a hagyományos 13. századi lakóhelyek, a veremházak mellett felszíni házak maradványait is sikerült feltárni. Ezek a házak hirtelen, erős tűz martalékává, valószínűleg a tatárok gyújtogatásainak áldozataivá váltak. Pusztai Tamás magyarázata a felszíni házak jelenlétére az, hogy ez a régió csomóponti területen helyezkedett el, ezért erőteljesebben jelentkezhettek az innovációk.
A pontosabb történeti rekonstrukciót segítheti annak a középkori Mohi közelében talált sírgödörnek az elemzése is, amelyben hevenyészett módon eltemetett holttesteket találtak a régészek. A csontvázak mellől előkerülő leletek (pl. keleties jellegű vasbuzogány és késtokmerevítő) vizsgálata alapján az nem dönthető el biztosra, hogy milyen etnikumhoz tartoznak a holttestek (kunok is lehettek akár). Pusztai Tamás szerint a fő kérdés nem is ez, hanem hogy azonnal eltemették-e a halottakat: a holttestekről való gondoskodás arra utalhat, hogy Muhi gyorsan visszatelepülhetett az ütközet után.
Az előadás végén Pusztai Tamás bepillantást nyújtott abba is, hogy milyen irányai lehetnek a további kutatásnak Muhi közelében. Fontos lenne minél pontosabban rekonstruálni a tatárjárás korabeli út- és településhálózatot, ugyanis így valósabb képet alkothatnánk a hadak vonulásáról, a csata egyes fázisairól is. A szöveges források emlegetnek egy hidat is mint a harc fontos helyszínét, ennek pontos azonosítása is nagymértékben előrevinné a csata rekonstrukciós kutatásait. A híd helyszínének azonosításához a Sajó folyó 13. századi mederformájának ismerete is kulcskérdés lehet. Nyomvonalat jelenthetnek híd kérdésében a Sajóban talált cölöpök, amelyeket a búvárrégészet és a dendrokronológia (kormeghatározás a fa évgyűrűinek növekedése alapján) tudományával vizsgálhatnak a régészek.
Az előadássorozat áprilisban és májusban is folytatódik: április 8-án Kotán Dávid előadására kerül sor szintén a Zoomon, a téma a mongol ostromtechnika lesz. Kedvcsináló spoiler: az egyik legnagyobb tévhit a tatárjárással kapcsolatban, hogy IV. Béla király, a „második honalapító” a mongol invázió után egy újabb tatár támadás elleni védekezés végett emeltetett kővárakat. De vajon feltétlenül ellenálltak a kőerősségek a mongol ostromtechnikának? Talán ez is kiderül a kutatócsoport következő előadásán.
Kiemelt kép: Pusztai Tamás, Laszlovszky József és Nagy Balázs (ELTE TTK) terepbejárása az áradó Sajónál 2021 februárjában. Forrás: A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései Facebook-oldal
